Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-527
7 0 A nemzetgyűlés 527. ülése 1926. számológyülés keretében a maga véleményét elmondja. A mi számunkra tehát, méltóztatnak látni, nincs mentelmi jog-, csak a formája van meg. A lényege, a mi részünkre már régen elveszett. Mi azonban a jövendőt védelmezzük, mégpedig nem a magunk, hanem az ország számára. Ezt a jövendőt, a jövendőnek lehetőségeit védelmezzük. Nagyon szeretném, ha a túlsó oldal az utolsó pillanatban meggondolná magát és meggondolatlan cselekedetet nem követne el. Nagyon r szeretném» ha az alkotinány ! biztositékoknak és a közszabadságoknak ezt az utolsó torzsáját megtartanék a jövőre. Kijelenthetem és elhihetik nekem, hogy semmi más célom nincs, mert nem egy — hogy ugy fejezzem ki magamat — elvtársam, nem szélsőbaloldali radikális képviselő védelmében állok itt és beszélek, hanem egy főnemes, legitimista, mágnás mentelmi jogának védelmében. Már beszédem elején mondottam, hogy közöttünk nagy ür tátong, amelyet nem lehet áthidalni. A plebejus köztársasági párti és a legitimista főnemes társadalmi állás és politikai felfogás szerint két pólusa az életnek. De a mentelmi jog vádelme, a közszabadságok védelme terén találkoznia kel] minden alkotmányféltő, becsületes embernek és ha van egy ut, amely zökkenéisek nélkül járható, ha van egy férfiú, aki odadobja magát a vádlottak padjára, — ismétlem és hangsúlyozom, tehertöbblettel, mert aktiv ministèrelnökkel áll szemben, aki több parlamenti kijelentése és a konkrétumra vonatkozó nyilatkozata szerint is parancsol a biróságnak, — akkor a kormánynak nincs erkölcsi jogosultsága arra, hogy ezt az utat elzárja és önmaga mondjon maga felett Ítéletet a 'báróság nélkül, mert akkor mindenki azt fogja hinni, hogy ezek a vadak az első betűtől az utolsóig helytállók és igazak. Mindezek alapján nem fogadom ei a mentelmi bizottság jelentését, hanem csatlakozom Rupert képviselőtársam indítványaihoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Rakovszky István. Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok akadékoskodni, de amikor ilyen fontos tárgy van napirenden, mégis illenék, hogy a többség, amely 12 órás ülések tartására adott be indítványt, a tanácskozáson jelen legyen. Kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék a tanácskozóképességet megállapítani. Elnök; Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. Héjj Imre jegyző (összeszámlálja a jelenlevőkét). Harmincöt! Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, f Rakovszky István képviselő urat illeti a szó. Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Ha van olyan kérdés, amelyben felül kell emelkedni minden pártszempoiiton, az a mentelmi jog kérdése. A mentelmi jog: kezelésénél sohasem szabad szem elől téveszteni ezt a közmondáist: ma nekem, holnap neked. Ha már nem tudunk arra a magaslatra emelkedni, hogy ezt mint nagy alkotmányjogi biztosítékot tekintsük, legalább ez az önérdek játsszon szerepet és szolgálja ezen alkotmánybiztositék védelmének elvét. Ahogyan ezt az ügyet ide a Ház elé hozták. év% márckis hó 27-én, szombaton. az már önmagában bizonyos szándékosságot mutat. A mentelmi ügyek között van egy mentelmi ügy, amely már nagyon-nagyon" régen húzódik. Ez egy képviselő mentelmi ügye, amelyben jogosult magánérdekekről, nagy oszszegekről van szó, amelyeket veszélyeztet az, hogy a mentelmi bizottság jelentését mai napig sem intézte el a Ház, és bár ez a mentelmi ügy sürgős a legsürgősebb jogos magánérdek szempontjából, mind a mai napig hónapokon át nem tárgyaltuk (Halász Móric: Ötször volt kitűzve!) Nem akarok ezzel szemrehányást tenni, csak párhuzamot vonok a kettő között. Most is, amidőn végre a Ház elé került, nem legelőször vették elő, bár ennek a mentelmi ügynek tárgyalása nagyon rövid időt foglalt volna le a Ház idejéből, hanem háttérbe szorult a Pallavicini-ügy miatt, amely pedig csak néhány napos. Egészen őszintén kijelentem, hogy ha ez a másik ügy, amelyre céloztam, itt a Házban tárgyalásra került volna eddig is, én ott is felszólaltam volna, mégpedig az illető képviselővel szemben követett birói eljárás miatt, amelvet én aggályosnak tekintek. Én ehhez nem járultam volna hozzá, ha csak engem a t. előadó ur álláspontom tarthatatlanságáról meg nem győzött volna. Ebben az esetben én mindenképen deferáltam volna, mert engem csak az alkotmányjogi biztosíték érintetlensége érdekel. Most pedig áttérek magára erre a mentelmi esetre és engedtessék meg nekem, hogy legelső sorban Erdélyi t. képviselőtársam tegnapi felszólalásával foglalkozzam röviden, azután pedig kitérjek dabasi Halász Móric igen t. képviselő ur nagy szakértelmet tanúsító múltkori igen érdekes felszólalására. Erdélyi t. képviselő ur a Ház engedelmével eltért a tárgytól. A Ház erre az engedelmet megadta neki, (Szabó Imre: Egyhangúlag!) Az ellenzék honorálta az ő kérését és az egész ellenzék hozzájárult ehhez. Az én nézetem szerint ez a kárés teljesen felesleges volt, mert nem kell igen nagy parlamenti gyakorlat ahhoz, hogy az összefüggést a frankügy és a Pallavicini-ügy között megtaláljuk. (Ügy van! Ugy van! half elől.) Ha azonban már ezt megtette, akkor a kölcsönösség elvét kellett volna érvényesíteni és amikor az ellenzék részéről is megtörtént ez a teljesen felesleges kérés a Házhoz, akkor — tisztelet a kivételeknek, mert odaát is voltak képviselő urak, akik felkeltek és ezt megszavazták — a túloldal nagy többsége nem járult hozzá ehhez a kérelemhez ós ez csak ugy volt teljesíthető, hogy az ellenzéki szavazatok az ülve maradottakat ellensúlyozták. (Perlaki György: Ez tévedés!) Ez igy volt. A képviselő ur nem látta azokat, akik a háta mögött ülve maradtak. De ha az ellenzék nsm lett volna ilyen számban, akkor az engedély nem adatott volna meg. (Perlaki György: Akkor is! Csak páran maradtak ülve! Óriási többséggel megadták az engedélyt!) Eb'ből kifolyólag természetes, hogy a felszólaló képviselőnek jogában áll polemizálni Erdélyi t. képviselő úrral, mert különben nagyon kényelmes helyzete volna a többségnek, ha á többségi szónokoknak megadatnék a felszólalás joga és azok támadnának, ezzel szemben az ellenzék nem reflektálhatna a támadásokra. Az igen t. képviselő ur tegnap a legitimistákat vádolta meg, mégpedig azzal, hogy a legitimisták kezdetben nem is érdeklődtek olyan nagyon ez iránt az ügy iránt és csak amikor a kormánynak az állása kezdett kényelmetlenné válni, akkor jöttek a nagy tárnadá-
