Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

î>4 À nemzetgyűlés 526. ülése 1926. ein március hó 26-án, péntekért. mentelmi bizottság elé Irányi felszólalását, mert a képviselői szólásszabadság ettől megvédte, pedig ellenkezőleg, azért nem terelték oda —• mert feleslegesnek tartották, hogy odatereljék — hiszen az eset a Ház plénuma előtt történt s nem hogy pardont nem kapott az illető minister, hanem reparációt kapott az egész Ház plénumától. Mert ha Rupert képviselőtársam nem tudja, is Deák • Ferenc állott fel, nem üvölteni, hanem súlyos szavát hallatni és azt mondotta : ő nem tartja szükségesnek, hogy előzőleg megkérdeztessék a -mentelmi bizottság az iránt, hogy miként lehessen itt elégtételt szerezni, mert a Ház plénumában történt a sértés és csak egyetlen módot lát, azt, -hogy a Ház határozatilag mondja ki rosszal ás át. Ez nem tartozik ugyan ide, de nem állottam meg, hogy a parlament történelmének ezt a meghamisítását egész egyszerűen szó nélkül hagyjam. Befejezem beszédemet. Ennél a komoly ügynél eszembe jut nekem Rákosi Jenőnek egy nagyon szellemes, keserü-gunyos cikke, amelynek gunyjánál csak a keserűsége a nagyobb, ami ezt diktálta afelett, hogy a nemzetgyűlésen mindenfajta kérdést előrángatnak és szőnyegen tartanak csak azért, hogy lehetetlenné tegyék a további konstruktiv munkát más kérdésekben. Ezt a keserű, maró, ezt a Juvenálishoz illő szatírát fel kell olvasnom, amely, fájdalom, nagyon illik ránk és amit én veszélyesebbnek tartok a mentelmi jog vélt megsértésénél, ez pedig a parlament nívójának olyan sülyedése, mint amit itt tapasztalunk. Ennek a cikknek a címe a »Tizenkettedik óra«. Azt irja Rákosi Jenő (olvassa) : »Emlékezem egy utcai előadásra, gyerekkoromból. Akkor még sűrűn jártak utcáról-utcára vándor kóklerok, s leterítve . valamely fakult szőnyeget, az összeverődött járókelők számára komédiás-előadásokat tartottak. Két tarkaruhás bohóc produkálta magát s az egyik ugy fejbe találta kólintani a másikat, hogy ez utóbbi holtan terült el a szőnyegen. Persze ugy, mintha halott lenne. A gyilkos pojáca nagy bajban volt, hogy mit csináljon áldozatával. Legjobb lesz elszállítani, gondolta, s hozzáfogott, hogy rendbeszedje. Először odacsapta a holt ember félkezét az oldalához. Ekkor azonban a halott kidobta a másik kezét. A gyilkos lefogta most ezt. A halott pedig szétvetette megint a másikat. Most egyszerre fogta le a bűnös áldozatának mind a két kezét. De az áldozat erre szétvetette a két lábát. És így ment ez tovább. Ahányszor azt gondolta emberünk, hogy most már elintézte az ügyet, a halott pojácának mindig volt újra mit kidobni, hogy vége ne legyen az esetnek.« T. Nemzetgyűlés ! Választójog, frankvita és idézhetnék több és több esetet, nagyon sokszor csak arravaló ebben a Házban, hogy mint a két utcai kókler, játsszák kisded játékaikat. Csakhogy azok a piac mulattatására játszanak, mi pedig . a nemzetnek nem vagyunk sem mulattatására hivatva, sem arra, hogy itt komolytalan játékkal a nemzet komolysága ellen merényletet elkövetve, ezt a közéletet és közvéleményt megmérgezzük. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az elmondottak alapján a mentelmi bizottság javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik Héjj Imre jegyző : Pikler Emil ! Pikler Emil : Kérem az igen t. elnök urat, hogja Ház tanácskozóképességét megállapítani méltóz. tassék. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket) : Huszonhét I Elnök : Miután csak huszonhét képviselő van jelen, az ülést negyedórára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Pikler Emil képviselő urat illeti. Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Eltérve azoknak a t. képviselőtársaimnak a felfogásától, akik a most szőnyegen fekvő mentelmi bizottsági jelentéssel foglalkoztak, ezt a kérdést én egyáltalában nem látom semmiféle kapcsolatban a lezajlott frankvitával s nem is ebből a szempontból akarom bírálni a mentelmi bizottság jelentését. Már Horváth Zoltán t. képviselőtársam említést tett arról, hogy nálunk, ahol az igazi alkotmányosság legfőbb kritériuma, az általános egyenlő és titkos választójog hiányzik, sokkal féltékenyebben kell őrködni a képviselői mentelmi jog fölött, mint más államokban. Mert hiszen ha mindannyian, akik ebben a teremben ülünk és törvényhozóknak nevezzük magunkat, tényleg hivatott törvényhozók volnánk, abban az értelemben, hogy hús volnánk a nép húsából, és vér a nép véréből, hogy tényleg a nép igazi akaratának reprezentánsai volnánk, akkor elő sem fordulhatna az, ami Pallavicini György őrgróf t. képviselőtársunkkal megtörtént, hogy egy kijelentéseért, amelyet a nemzetgyűlésen a mentelmi jog védelme alatt tett, őt kényszerítsék arra, hogy ezt a kijelentését mint tanú a bíróság előtt ismételje meg, és ott bizonyítsa. (Egy hang a szélsőjobboldalon : Ez erkölcsi kötelessége \) Nem kötelessége, mert Pallavicini őrgróf t. képviselőtársunk ezt a kijelentését azért tette, (Kováts-Nagy Sándor : Nem erről van szó, hanem arról, hogy mit tud a frankügyről !) mert a kormány politikai felelősségét akarta megállapítani. - (Perlaki György : Útravalót akart neki adni Î) ő nem állította azt, hogy Bethlen iniciálta vagy rendezte a frankhamisítást, csak «zt állította hogy tudott róla és nem akadályozta meg, tehát politikailag felelős. Hogy ehhez a megállapításhoz miképen jutott, az az ő dolga. (Perlaki György : Dehogy az ő dolga, a bíróság dolga ! — KovátsNagy Sándor : A büntetőbíróság dolga !) De miután nem akart elzárkózni az elől, hogy állítását illetékes helyen a biróság előtt bizonyítsa, ezt a kijelentését, amelyet a nemzetgyűlésen tett, a sajtóban megismételte és igy a kormánynak módot adott arra, hogy sajtóper utján őt felelősségre vonja. A kormány azonban • a sajtópertől fázik, jóllehet a magyar biróságoknak mai gyakorlata szerint talán nem ismétlődnék meg az az eset, ami a hires Lukács-Désy pörben megtörtént, ahol Magyarország aktiv ministerelnökével szemben a biróság Désy Zoltánnak, a harc mezején elesett képviselőnek adott igazat. Ma őszintén kijelentem — anélkül, hogy a biróságokat ezzel sérteni akarnám — hogy a biróság, azt hiszem, arról az erkölcsi magaslatról, amelyen abban az időben Magyarországon az egész közügy és a biróságok is állottak, erősen lecsúszott. (Zaj és ellenmondások jobbflől. — Perlaki György : Ilyesmit nem szabad mondani ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Ezt szabad mondani, mert épen Pesthy Pál igen t. igazságügyminister ur állapította meg amikor a Ház alelnöki székében ült, hogy a biróságokat is szabad itt a nemzetgyűlésen kritizálni. Igen szivesen elismerem, hogy a birói karban is vannak igen jóravaló, igen nemesen gondolkodó és a birói hivatás magaslatán álló I

férfiak, azonban ... Elnök : Kérdem a képviselő urat, méltóztatott a bíróságra vonatkozóan valami dehonesztáló