Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-526
'Â nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pénteken. 55 kijelentést tenni? (Szabó Imre : Csak azt mondta, hogy lecsúszott az erkölcsi magaslatról.) Pikler Emil : Azt mondtam, hogy a bíróságok egy része lecsúszott arról az erkölcsi magaslatról, amelyen régebben állott. Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreu* ásnom. Pikler Emil: Illő tisztelettel meghajlom az elnöki rendreu asf ás előtt, azonban ez nem változtat azon a véleményemen, hogy őrgróf Pallavicini az esetleges sajiópörben talán nem érné el azt, hogy bizonyítékait szabadon és minden korlátozástól menien a biróság el terjeszthesse, meri hiszen akárhányszor tapasztaluk azt, hogy a biróság a valódiság bizonyt ásatekinte 4 ében éri he f e len akadályokat állit ott a vádlott elé. (Szabó Imre: Ha vádlott akar lenni, hagyják ői vádlottnak lenni ! Hadd menjen a biróság elé ! Miért akarják tanúnak degradálni ? — Kováts-Nagy Sándor : Ez a birósági ól függ, mit akar ! —[Zaj balfelől. — Szabó Imre : Ő a nehezebb szerepet, vállalja.) Amikor ilyen viszonyok vannak, amelyeket őrgróf Pallavicini ép ugy ismer, mint én és ennek ellenére vállalkozik arra, hogy vádlottként álljon a naiv a biróság elé, akkor nagyon sziklaszilárd lehet a meggyőződése abban a tekintetben, hogy neki sikerülni fog bizonyítani. Ha a kormány kényelmesebbnek és a maga szempontjából sikeresebbnek tar! ja azt, hogy Pallavicini őrgrófot ne vádlottként, hanem tanuként állítsa a biróság elé, ebben — hogy egészen t rivális an fejezzem ki magamat — egyenesen kilátszik a lóláb, mert hiszen nem az első eset ez, hogy a tanúból hamarosan vádlottat akarnak csináíni, sőt a tanukat le is tartóztatják. (Kováts-Nagy Sándor : Ha az akar lenni, nem baj ; a töbM a biróság dolga.) De nem ezen az utón. (Szabó Imre : Inditsák meg a sajtópört.) Továbbmegyek A mentelmi bizottságnak azt a megállapiiását, hogy Windschgrae'.z Lajos és társai bűnügyének elbírálása szempontjából lényeges jelentősége van Pallavicini tanuként teendő vallomásának, egyenesen tagadom, mert csak akkor volna ennek jelentősége, ha Pallavicini őrgróf expressis verbis azt állit ott a volna, hogy a Bethlen-kormány bűnrészes annyiban, hogy Nádosyiékkal és Windschgrae'z-cel együtt aktive csinálta a frankhamisilást Ezt azonban nem állította (Perlaki György: Ha tud róla és nem tesz ellene semmit, az is enyhítő körülmény!) Ha tudott róla és nem intézkedett, ez Náaossy vagy Windschgraeiz bűnössége tekintetében nüanszóbeli enyhii ést vagy súlyosbítást nem jelent, (Ellenmondások jobbfelől ) csak azt jelenti, hogy a kormány bűnösen vagy hanyagságból és felületességből Vagy bizonyos más politikai szempontokból mulasztott, el valamit, vagy nem tudom milyen okból nem akadályozta meg annak a bűncselekménynek végső kifejlődését, amelyről tudott De"ha gróf Bethlen István minislerelnök nem beszélt személyesen Nádosyval és Windischgrae'z-cel abűniényről, vagyis ha nem ad L a nekik közvetlenül tudtukra, hogy jól, helyesen csináljátok a dolgot a haza érdekében, szóval, ha csak tudott róla, harmadik vagy negyedik személy besugása vagy elbeszélése alapján, akkor Windischgrae'z vagy Nádosy bűnösségére nézve teljesen mindegy, hogy volt-e tudomásuk arról, hogy a kormány tudja-e vagy sem, hogy ők mit cselekszenek Ha megnézzük, hogy milyen perek folytak, itt a tanácsköztársaság összeomlása u*án, látjuk, hogy a vádlottak mind azzal védekeztek, hogy Kun Béla és Szamuely kezében volt az ország felett a tényleges hatalom és ők parancsra cselekedtek. Ennek ellenére őket gyilkosságban való bűnrészesség miatt és egyéb c meken is súlyos büntetésekkel illették. Pedig tagadhatatlan, hogy 1919 március 21-től július 31-ig tanácsköztársasági kormány volt Magyarországon. Hogy ez bitorolt kormányzat volt és nem legálisan létrejött kormányzat, az mellékes, de facto az erőtényező, a hatalmi tényező, a fegyveres hatalom az ő kezükben volt, tehát teljesen igazságtalan és jogtalan volt eszerint azoknak az elitélése, akik kénytelenek voltak a fegyveres hatalomnak engedelmeskedni. (Rákóczi Ferenc : De figyelembe vették politikai múltjukat, és ha igazolták, hogy parancsra cselekedtek, ez enyhitő körülmény volt !) Nem vették figyelembe és épen Bákóczi Ferenc képviselőtársam jobban tette volna, ha nem szól közbe, mert önnel kapcsolatban ismerek eseteket, amelyekben nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy egészen ártatlan emberek nagyon súlyosan szenvedtek. (Rákóezi Ferenc : Nem lehetséges !) Ha kíváncsi rá, az ülés után a folyosón fogok nevekkel szolgálni, akiknek esetében nagyon is hozzájárult az ő szenvedésükhöz. (Zaj. •—- Rákóczi Ferenc: Börtönbe hurcolták még a gyermekeket is ! És ezek csak 8—10 hónapot kaptak !) Ez nem tartozik ide, lehet, hogy Rákóczi képviselő ur akkor hazafias felbuzdulásában jóhiszeműen cselekedett. (Rothcnstein Mór : Épugy, mint most Î Közjegyző akar lenni !) Hogy ne legyen félreértés, ezzel semmiképen sem akarom védeni a bolsevistákat ; teljesen távol álltam a bolsevistáktól, én szociáldemokrata vagyok és minden erőszakos uralmat, terrort, akár Kun Béla, akár Bethlen csinálja, egyformán elitélek. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Talán mégsem lehet őket egymás mellé állítani.) Vannak nüanszbeli eltérések, és Bethlen nagyon jól érti az európai módszerrel való alkotmányosság nélküli kormányzást, amihez Kun Béla nem értett, mert neki nem volt meg a politikai iskolája. Ő inficiálva jött haza Oroszországból és itt nagy marhaságot csinált, azonban tény és való, hogy a Pallavicini őrgróffal szemben követett eljárás egyik tünete az alkotmányosságnélküli kormányzásnak. De meg vagyok győződve róla, hogy ha akármelyik olyan európai országban, ahol igazi alkotmányosság van, egy képviselő a parlament üléstermében olyan kijelentést tesz, amellyel a kormányt ilyen súlyos váddal illeti, nem az következik utána, hogy tanuként idézik a biróság elé, (Kováts-Nagy Sándor : Ismételje meg a biróság előtt !) hanem az, hogy magában a Házban, vagy az országgyűlésen kialakul egy politikai vélemény a kormányról és az ott jelenlévő képviselők megalkotják a véleményüket arról, hogy az illető képviselőtársuk joggal vádolt-e, vagy sem. (Kováts-Nagy Sándor : Önök nem akarják elismerni ezt a kialakult véleményt Î — Zaj.) Nem tudom, hogy a képviselő ur is azok közé tartozik-e, akik Marsovszky Györgynek köszönhetik a mandátumot, de tudom, hogy vannak ott néhány ilyenek, mert Marsovszky akkor Gömbös mellett intézte a választásokat. (Kováts-Nagy Sándor : Ez nekem szól ?) Nem önnek ; mondom, hogy nem tudom, ön azok közé tartozik-e, mert én nem ismerem a választásának körülményeit. (Kováts-Nagy Sándor : Akkor ellenjelöltem sem volt !) Akkor ne vegye magára ! — De nem tudom, hogy a mentelmi bizottság tagjai között, akik ezt a határozatot hozták, nincsen-e egyik-másik olyan képviselő, aki a frankügyben annyiból bizonyos zsénben van, és ha nagyon szentimentális lelkületű, akkor talán bizonyos fájó érzéssel gondol arra, akinek a mandátumot köszönheti és aki most Hágában szépen csücsül a hűvösön. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pikler Emil : Nekünk, szociáldemokratáknak, szemünkre vetik, hogy a grófok kocsiját toljuk (Kováts-Nagy Sándor : Húzzák !) és Pallavicinek szolgai módon segédkezünk. s*
