Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-526
À nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pénteken. ,.Itt a látszat a t. képviselő urat megcsalta, de csalódtak az eljáró hatóságok is. Mert a képviselői immunitás odáig semmi esetre sem megy, hogy egy képviselő a hatóság idézését el ne fogadja és maga akarja azt a formát megjelölni, amelynek betartásától függővé teszi, hogy megjelenik-e és hajlandó-e az illetékes fórum előtt vallani és olyan formát szab elő, amely sem nem törvényes szellemű, sem nem szokásos forma, amellyel tehát magának egy privillégiumot vindikál, melynek értelmében ő idézésre nem, csak meghivásra hajlandó a hatóság előtt megjelenni. A bíróság nem hivhat meg, csak idézhet embereket. A kérdés tehát az : joga volt-e a hatóságnak a képviselő urat a mentelmi jog sérelme nélkül megidézni, igen vagy nem. Objektiv szemlélő előtt pedig a felelet adva van abban a pillanatban, ha a feleltrevonást a tanuvallomási kötelezettségtől megkülönbözteti. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth képviselőtársam beszédében elismerte, hogy őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársamnak a biró előtt van a helye. Ezt ő koncédálta, ellenben elfelejtette először is azt, hogy ha valakinek a biró előtt a helye, ez nem involválja, hogy a birói formát és az eljárási módot maga válassza meg. Továbbá Horváth t. képviselőtársam hivatkozott őrgróf Pallavicini György egy mondására, mint vallomására, amelyet azonban rosszul méltóztatott idézni. Azt méltóztatott mondani, hogy Pallavicini György azt állitotta a vizsgálóbiró előtt, hogy a frankügyről közvetlen tudomása nincs. Legyen szabad vallomásának idevonatkozó részét felolvasni, mer ebben a »közvetlen« szó egyáltalán nem fordul elő (olvassa) : »Én a frankhamisitási bűnügyről egyebet nem tudok, mint amit a lapokból és a parlamenti bizottság jelentéséből tudok«. Ebben a nyilaktozatban nincs benne sem az, hogy közvetett, sem az, hogy közvetlen tudomása varr vagy nincs róla. A mélyen t. képviselő urnák tehát erre nem lehet hivatkoznia s ez a nagyon fontos, mert ehhez az egy szóhoz fűzte hozzá további egész argumentációját. Pallavjcininek ezt a nyilatkozatát azonban én vallomásnak el nem fogadhatom. Ez a nyilatkozat csak egy formája a vallomás megtagadásának, amely u;ána ki is jelenteiéit, mert ha erre a mondáira nagyobb súlyt helveznénk, mint amit ez a mondat a következők által kap, amelyek a vallomás megtagadását tartalmazzák, akkor ez egy komoly és súlyos váddal illene Pallavicini György képviselő ! ársunkat. (Halász Mórié: Mi a következő mondat?) A következő monda b an megtagadja a vallomástételt! (Halász Mórié: Ugy van !) Mert ha ezt a mondatot venném, akkor hogyan állna a helyzet? A nemzetgyűlés szine előtt Pallavicini t. képviselő: ársam azt*mondotta, hogy a kormány a dologról tudott és tussolta. Kijelentette, hogy ő ezt bizonvitani is tudja, de hogy hogyan, azt közölni nem akarta s ugyancsak ő az, aki mondja, hogy a frankügynél egye. be. nem tud, mint ami a lapokban és a parlamenti bizottság jelentésében foglaltatott. Azonban, ha valaki semmi egyebet, mint ami a lapokban és a parlamenti bizottság jelentésében foglaltatik, nem tud, akkor részlet eket sem ,;udhat. Ha az egész dologról egyébként sem közvetlenül, sem közvetve egyebet nem tud, ugy nem tudhat semmit a kormánnyal való kapcsolatban sem. E két nyilatkozatot nem lehet egymással szembeállítani (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) anélkül, hogy a szembeállítás folytán olyan helyzet ne álljon,elő, amelyet tisztázni legelső sorban Pallavicini képviselőtársam érdeke. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. — Horváth Zoltán : Azt akarja !) Ha a két nyilatkozat szemben áll, akkor melyik áll meg? (Halász Móric : Módot kell adni neki, hogy bizonyítson I) Pallavicini t. képviselőtársam a franküggyel kapcsolatban a kormány ellen vádat hangoztatott, amelyet ovább taktikázva felhasználni nem szabad (Ugy van ! Ugy van ! fa jobboldalon.), mert lehet a politikában taktikázni, de a tényeket el'akikázni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha Pallavicini György képviselőtársam a kormányt a nemzetgyűlésen jónak látta megtámadni, ugy ez lehet az ő képviselői joga, azonban ha valakit megtámadnak a parlament nyilt szine előtt vagy bárhol is a világon, ugy a megtámadó félre ebből az a következmény háramlik, hogy ő nem adhatja elő és nem szabhatja meg a másiknak sem azt, hogy ne védekezzen, sem azt, hogy esetleg hogyan védekezzék, azért, mert azt a támadó fél magára nézve a legelőnyösebbnek látja. Ha a megtámadott máskép védekezik, mint ahogy a támadó azt gondolta és ez a támadóra nézve kellemetlen is, azért ebből még :; mentelmi jog sérelmét megkonstruálni nem lehet. (Horváth Zoltán : Ez két ügy : frankügy és Pallavicini és a kormány ügye !) Méltóztatott mondani, hogy két ügy : tehát ne méltóztassék összekeverni őket. Legyen két ügy : ez az első kérdés, miben egyetértünk. Pallavicini György t. képviselőtárs m zt állitotta, hogy tud tényeket, olyanokat, melyek a frankhamisitási bűnüggyel kapcsolatosak, és olyanokat, amelyek minden egyszerű birói kognició mellett evidensen kell hogy a letartóztatottak további sorsára és beszámithatóságára nézve enyhítőén játszanak közre. Ezt tehát meg kell vizsgálni. Pallavicin maga hozta fel, ő maga akart ezzel a bíróság elé menni s nyilatkozatát a sajtóban is ezért tette közzé. Pallavicini György képviselő urnák csak az volt a tévedése, hogy ő nem hitte, hogy ezt más utón is lehet törvényesen kivizsgálni, mint azon az utón, amely neki talán eszébe jutott, vagy amely talán az ellenzéki taktikának jobban megfelelt volna, ez legfeljebb egyéni tévedés, amely miatt azonban ezt az ügyet nem lehet sem elhomályosítani, sem más területre átjátszani, ugy amint Horváth t. képviselő ur tette. Nagy szomorúsággal látom nem egyszer, hogy ha Magyarországon egy ügy felmerül, rögtön keresik a junktimokat azért, hogy az össze nem tartozókat összekapcsolva, az egészet elgáncsolják, és nem egyszer tagadásba vesznek — hihetetlen naivitással —• megtörtént tényeket, mert abban az esetben ez talán momentán jól hat, s amely beállítás lehet jó retorikai frázis, de semmiesetre sem logikus eljárás. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Pallavicini György képviselőtársunk mentelmi ügyében is ezt láttuk. A tegnapi nap folyamán Rupert Rezső t. képviselőtársam per longum et latum idézte itt az Irányi-féle esetet olyan beállításban, hogy azok, akik ezt a precedenst ismerik és olvasták, csak ámulattal hallották ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon) és felnéztek (Halász Móric : Te jó Isten mi történik itt ?) az égre, pedig ha valaki le is tagadja a csillagot az égről, mégis van csillag az égen, legfeljebb a rövidlátó vagy a vak nem látja azt. Rupert képviselő ur azt állította, hogy az Irányi-féle esetben nem adtak pardont az akkori igazságügyministernek, sem a többség üvöltése dacára. Ezt a szót használta azzal a többséggel szemben, melynek álláspontját Deák fejtette ki. Erre mondotta Rupert képviselő ur, azt hivén, hogy ezt az esetet más nem tudja és úgy folytatta, hogy nem terelték a NAPLÓ. XLI. 8
