Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

52, A nemzetgyűlés'526. ülése 1926. évi -március hó 26-án, pénteken. megengedni, hogy én is saját fejemmel gondol- | kozzam. (Zaj, Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, hogy a vitának mai stádiumában azt a kérést kell a Ház plénumához intéznem, engedtessék meg nekem, hogy visszatérjek ahhoz a tárgyhoz, amely a valóságban napirenden előttünk fekszik. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hozzájárulunk ! — Zaj a bal és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ugy értettem, hogy a képviselő ur nem azt kéri, hogy a tárgytól eltérjen, hanem azt kérte, hogy visszatérjen a tárgyhoz. (Lendvai István : Én a visszatérést megszavazom !) Br. Kaas Albert :* Azt kérem, hogy szoros értelemben a tárgynál maradhassak. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. •—• Bakovszky István : Nem értjük !) Lehetséges, hogy a vita menetét előrevitte a tárgytól való eltérés, (Zaj a szélsőbaloldalon. •—• Bakovszky István : Azt kérni kell !) de a nemzetgyűlés feladata mégis az, hogy határozatát készitse elő abban az ügyben, amely előttünk fekszik, amely Pallavicini képviselőtársam mentelmi ügye. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. —- Bakovszky István : Ezt tisztázni kell Î) Elnök : Kérem, az ügy teljesen tisztázva van. A képviselő ur nem kéri azt, hogy tegyem fel a Háznak a kérdést arra vonatkozóan, hogy a tárgytól eltérhessen. Miután mások kérték, hogy elérhessenek, ő kijelentette, hogy nem fog a tárgytól eltérni. Ez nagyon egyszerű. (Zaj. — Halász Mórié : Nem is adjuk meg az engedélyt, ha ei is akarna térni !) B. Kaas Albert : T. Nemzetgyűlés ! Ha a mentelmi jogot nem akarjuk mindenféle elhomályosító körülménnyel összekeverni, akkor nem szabad szem elől tévesztenünk azt az objektivitást, melyet a mélyen t. előttem szóló képviselő ur beszéde folyamán nem egy izben, és talán leginkább akkor sértett meg, amikor a mentelmi kérdés jogi részét vitatta. A mentelmi jog tárgyában nem juthatunk egy véleményre akkor, ha a mentelmi jogot még ma is lehet úgy definiálni, mint ahogy mélyen t. előttem szóló képviselő ur tette, aki ezt mint szabadságjogot állította oda. Szerény véleményem szerint a mentelmi jogot sem szabadságjognak beállítani, sem annak nevezni nem lehet. Nem lehet abból az egyszerű okból, mert ha ez szabadságjog volna, akkor az egész ország polgárságának csak egy igen kis töredékét illetné meg, s akkor ez azoknak határozottan igazságtalan, privilegizált helyzetet biztositana a törvény általános uralma alól. A mentelmi jogot nem lehet sem mint szabadságjogot, sem mint egyéni privilégiumot felfogni. A mentelmi jog egy szorosan körülirt alkotmányjogi fogalom, melyet nem lehet junktimba vonni más fogalmakkal, sem a választójoggal, sem mással, sőt még a frankvitával sem. Mert habár Pallavicini György őrgróf mentelmi ügye a frankvita kapcsán pattant ki, törekedni kell ezt sine ira et studio, objektive elbírálni, úgyhogy ebbe más szempont bele ne kevertessék s a frankvita levegője a szemeket el ne homályosítsa. Itt nem szabadságról, nem is egyéni politikai jogról van szó, hanem alkotmánybiztősitekről, amelynek precedensei és kialakulása az egyedüli ut, amelyről nekünk elinnulni kell, és Horváth Zoltán t. képviselőtársunk beszédére meg kell jegyeznem, hogy a mentemi jog tárgyalásánál mégsem lehet az objektivitást annyira mellőzni, (Propper Sándor : Amenynyire azt a bizottság mellőzte !) amint a biróság eljárását és Ítélkezését jellemezni méltóztatott ; ugyanis hogyha Pallavicini György őrgróf kiadatnék, akkor spanyol inkiziciónak volna kitéve. Én sem a terheltre, sem a büntetőperben szereplő egyetlen egyénre sem merném azt mondani, hogy a mai magyarországi jogrendszerben spanyol inkvizitorikus eljárás alatt állana, de talán méginkább túlzás, hogy ezt az epitetont — nem mondom, hogy: ornanst — a tanúkihallgatásra méltóztatik applikálni. Egyáltalán, a vita medre talán azért szélesedett ki, mert nem tették meg azt a disztinkciót, amely nélkül itt el nem igazodunk, hogy tulaj donképen miről is van szó. Felelősségrevonásról-e vagy sem ? A tanúkihallgatás felelősségrevonás-e, igen vagy nem ? Elsősorban ezt kell eldönteni, és ha ezt eldöntjük, akkor látjuk, hogy a mentelmi jog kérdésének speciális esetével állunk szemben, amely — hogy ugy monnjam — a mentelmi jog területének épen a határán fekszik. A híres, ismételten, gyakran idézert Böszörményi-eselben azt olvassuk, hogy a meniemi jog csak arra van hivatva őrködni, — és ugyanarra van hivatva őrködni a törvényhozó testüleL is, — hogy a törvény álcája alatt megkísérek et erkölcsi és anyagi nyomás és zaklatás ellen védve legyen minden egyes tag. A mentelmi jog tehát megvéd. egyrészt a felele': revonásí ól, másrészt a zakla; ást ól. Nem hiszem, hogy jogászilag megállana vagy komolyan alá áinaszható lenne az az érvelés, hogy a tanúkihallgatás feleletre vonásnak tekinthet ő. A tanuzás egy egyszerű állampolgári kői élez e its ég, amely mindenkit egyformán érint és amelyre egyforflpt szankciókkai kényszeríteni lehet mindenkit, magán- vagy bümeiőperben egyaránt. A zaklatás eseœ a tanúkihallgatásnál egészen máském alakul, mint a feleletrevonás esetén. Ha egy képviselő azért, amit itt a Házban mond, vagy tesz, más hatóság által feleletre vonatnék ez a mentelmi jognak a legflagránsabb megsértése, sőt megsemmisi ése volna. De Pallavicini György t. képviselőtárs am at a rendőrség, ügyészség nem a beszéde miatt akarja felelősségre vonni, nem a beszéde miatt idézi, hanem nyilatkozás tal kapcsolatban, a nyilatkozat tartalma felől kivánja tanúként kihallgatni, amely eset léhát teljesen más. Ilyen esetben zaklatás még elvileg is nagyon nehezen volna megkonstruálható. A mentelmi jogot a hatóság akkor sértené meg, ha az ő megtett tanúvallomása alapján, vagy az után az ő személyével kapcsolatban bármily úton-módon ellene fordulna. De magát a tanukihallgásást erre magyarázni nem lehet. Nem lehet objektive, de nem lehet szubjekíive sem igy magyarázni, nem lehet szubjek ive zaklatásnak minősíteni ezt az esetet, amidőn Pallavicini György t. képviselőtársam maga azon animussal, hogy épen a mentelmi jog védelme, vagy vélt védelme alól meneküljön és hogy az őreá ne vonatkozzék azért, hogy bizonyíthasson és arra kényszeríttessék, hogy bizonyítson ha tud, nyilatkozatát a napilapokban megismételte. Nem lehet zaklatásnak «ekinteni, ha Pallavicinit mint tanút felelősségre akarja vonni a hatóság, amely elé oda akart állani. Az egész beszéde arra irányuk, hogy biróság elé állhasson, tehát zaklatásról szubjekiive sem lehet beszélni. (Ugy van.' jobb jelöl.) Pallavicini György t. képviselőtársamnak igaza van abban, amit n nyilatkozataiban a rendőrség előtt mondott, hogy : »alkotmányunk értelmében egyedül a nemzetgyűlésnek tartozom felelősséggel és semmiféle hatósági intézkedés ilyen irányú cselekvéseinkben nem korlátozhat és nem befolyásolhat«. De a t. képviselőtársam abban már téved, amikor ugy folytatta, hogy »kénytelen vagyok minden olyan hatósági intézkedést, amelynek a tör vényhozó tiszt korlátozására vagy befolyásolására irányuló látszata van, zaklatásnak minősíteni«. Itt a t. képviselő ur egy látszatból indul ki és látszatot minősit zaklatásnak. Ez a látszat pedig téves, mert a tanúkihallgatásra való megidézés általában az ő törvényhozói tisztének korlátozására nem irányul.