Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

À nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március ho 26-án, pénteken, 51 tartozóinak, vagy más ártatlan személyeknek. Ugyebár Pallavicini képviselőtársunknak ez belső szuverén ügye. Lehet, hogy ő olyan bizonyítékokat kapott kijelentésének alátámasztására, amely bizonyítékoknak idő előtti nyilvánosságra hozatalával esetleg önmagának vagy hozzátartozóinak ártana. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán : Ezt is bele kellett volna tehát tenni az előadói jelentésbe. Ha ezt beletették volna, akkor Pallavicini képviselőtársunknak eljárása már egészen máskép festett volna, mert ő egyszerűen azt mondhatná, ha ezt a kijelentést megteszem, ezzel ártok magamnak és más ártatlan személyeknek. Ilyen módon idézve, ez a 230. § mindenesetre nem támasztja alá a mentelmi bizottság előadójának jelentését. A másik, amire az előadói jelentés hivatkozik, a büntetőperrend 192. §-a. Itt azután az idézés egészen jól ment, mert hiszegn idézi a törvénynek olyan kitételét is, amely teljesen agyonüti az előadó ur jelentését. Azt mondja a törvény (olvassa) : »Tanuk gyanánt, amennyiben kihallgatásuk szükségesnek mutatkozik . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán : . . . megidézendők mindazok, akikről fel lehet tenni, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen észleleten 'alapuló tudomásuk van.« Itt a súlypont a »közvetlen« szón van. Aki tehát közvetlenül tud arról, hogy a frankot ki hamisította, hol hamisították, mikor hamisították, miért hamisították, aki annak szemes fültanuja volt, az a büntető perrendtart ás 192. §-a alapján megidézhető. De Pallavicini György képviselőtársunk kijelentette, hogy ő közvetlenül nem tud semmit, ő nem látta, mikor szállították a hamisitósajtót, nem látta mikor a frankot nyomták, mikor kofferbe rakták, mikor kiadták, tehát közvetlenül nem tud semmit sem. Ő csak azt állit ja, hogy a kormány erről tudott és a kormány kötelességét elmulasztotta. Ő tehát nem olyan tanú, akit a büntetőperrendtartás 192. §-a alapján arra lehetne kényszeríteni, hogy valljon. Ez a kitétele az előadói jelentésnek megdönti az egészet, mert hiszen azután jelentkezett Pallavicini György képviselőtársunk a rendőrségen és a vizsgálóbírónál is és kijelentette, hogy közvetlenül semmit sem tud. Ezek után kérdem, hogy mi ez a mentelmi bizottsági javaslat és mi lesz a Ház döntése, ha csakugyan elfogadjuk a mentelmi bizottság jelentését ? Semmi egyéb, mint hogy megsértjük egy képviselőtársunk mentelmi jogát, kiadjuk őt egy valóságos spanyol inkvizíciónak, hogy hivják meg, és ha ő ott azt fogja mondani, hogy nem tudok közvetlenül semmit, akkor a büntetőperrenntartásban biztosított pénzbüntetést és szabadságvesztésbüntetést végig fogják rajta zongorázni. (Propper Sándor : Ez a cél, ezt akarják !) Ha bennünk csak egy csepp alkotmányos érzés is van, és ha pártállásra való tekintet nélkül akarjuk ezt az ügyet elbírálni, akkor teljesen kizártnak tartom azt, hogy Pallavicini György képviselőtársunk mentelmi jogát felfüggesszük. Ebben az egész vitában, abban, hogy nekünk most a mentelmi jogról vitatkoznunk kell, dekadenciát, súlyos eltévelyedést látok. Azt látom, hogy mi nem abban az irányban törekszünk és nem arra haladunk, hogy emberi mivoltunkhoz jobban illő szabadságjogainkat minél jobban kiterjesszük, hanem a hatalomnak szervilis módon való kiszolgálására törekszünk, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) saját jogainknak, kivívott, sokszor vérrel kiharcolt jogainknak megnyirbálásához adjuk oda erőnket. Igazán sokszor kétségbeesik az ember, vájjon egy állam kor mányzatában tényleg a megfelelő mód-e a parlamentarizmus, igeii vagy nem? Ha a magyar közéletet, a magyar parlamentarizmust nézném, akkor azt kellene mondanom, hogy egy állam fennállására, egy állam polgárainak szabadon való érvényesülésére, a szabadságjogok kivirágzására a parlamentarizmus igazán nem alkalmas. De, hála Istennek, a parlamentarizmus prototípusa, példányképe nem Magyarország ; Magyarország nem is volt — azóta, mióta Szent István koronáját a Habsburgok fejére tették és nem is lesz addig parlamentáris állam, amig itt az általános, egyenlő, titkos választójogot be nem hozzák. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) El lehet-e itt képzelni azt, amit Franciaországban látunk, hogy a kormányt máról-holnapra leszavazzák, mert egy olyan közgazdasági, pénzügyi vagy politikai kérdést vet fel, mely a Ház többségének felfogásával nem egyezik ? Van-e itt t. képviselőtársaimban olyan önállóság, olyan függetlenség szavazatuk nyilvánításában, mint ott ? Nincs. (Halász Móric : Közelebb vannak a franciák a diktatúrához, mint mi ! —• Rothenstein Mór : Ott nem lehet szuronyokkal választani !) Amig itt az általános, egyenlő, titkos választójogot be nem hozzák, amig itt minden egyes képviselő mandátumát és megbízását nem a polgárságnak és a munkásságnak fogja köszönni, addig itt ilyen önállóság, függetlenség nem is lesz. Addig itt a ministerelnök és a kormány akármiféle bűnnel, gyanúval vagy váddal terhelten, egészen nyugodtan uralkodhatik, kormányozhat, mert egészen bizonyos affelől, hogy a háta mögött ülők, akik cesndőrszuronnyal, pénzzel és egyéb korrupt eszközökkel kerültek ide, tüzön-vizen keresztül követni fogják, hogy a hatalom mellett maradhassanak. (Zaj. — Kabók Lajos : Kötelességük is ! — Propper Sándor : Rozsdaszinü tehenekkel !) Épen ezért, amig az általános, egyenlő és titkos választójogot meg nem alkotják, ne méltóztassanak a mentelmi joghoz nyúlni. Addig önök nem jogosultak a mentelmi jogot bármiképen is megnyirbálni. (Ugy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tökéletesen megfelelnek szerepüknek akkor is, ha a mentelmi jogot — ugy ahogy —• átmentjük majd az alkotmányos érábal Mert ez az éra, t. képviselőtársaim, nem alkotmányos, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez egy nagy, csendes temető, amelyben a nyomor, az öngyilkosok tobzódnak, ahol mindenki márólholnapra gondok között küzd. Ennek a korszaknak, mintegy rossz álomnak, el kell tűnnie és én hiszem, hogy ez a nemzet, amely annyi megpróbáltatásbanélt már, amely annyi szenvedést, annyi kint átélt, ezt az önök veszedelmes, káros kormányzását is át fogja élni. Mindezek alapján a mentelmi bizottság jelentését, amely politikailag és büntetőjogilag is nonsens és abszurdum, el nem fogadom, ellenben méltóztassék Rupert Rezső képviselőtársam indítványát elfogadni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Báró Kaas Albert ! B. Kaas Albert : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Pikier Emil : Meghalt édesatyja szellemében méltóztassék beszélni, akkor megtalálja a helyes utat !) Aki édesapám szellemét idézni akarja, annak teljes joga van ehhez, de a kritika elbírálása alá fog kerülni, vájjon méltón és helyesen idézte-e?) (Lendvai István : Kaas Ivor antiszemita volt ! — Zaj.) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját fejével gondolkozzék. A képviselő úrtól sem kívánom, hogy más fejével gondolkozzék — akár kis fej, akár nagy fej legyen is az, akár helyesen, akár nem helyesen gondolkozik is -— méltóztassék tehát