Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

400 A nemzetgyűlés 538, ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! Sámsonról olvassuk a Bibliában, hogy rókák farkához égő csóvákat kötött, azután hessegette, belekergette őket a íiliszteusok buzavetésébe, hadd gyújtsák fel, hadd lobbantsák lángba, hadd perzseljék fel az ellenség érő gabonáját. A barbár-korok eme határtalan gyűlölettől izzó érzésének ilyfajta kegyetlen elfajulása nyilatkozik meg a krisztusi szeretettel szemben ebben a cikkben is és fájdalommal kell megállapítanom, hogy ugyanezt a pogány, gyűlölködő érzést kell unos-untalan mások részéről is tapasztalnunk a mai politikai arénában.. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És még egy különbség is terheli a lelkeket. Sámsonról azt olvastuk a Bibliában, hogy az ellenség érő gabonáját akarta háború idején felgyújtani. Ma nincs háború és mi mégis odasülyedtünk ebben a csonka hazában, hogy akadnak egyesek, akik nem átallják magukat magyaroknak is nevezni, akik nem is az ellenség, hanem a saját tulajdon buzavetéseinket akarják felgyújtani és felperzselni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Karafiáth Jenő: Egyeseknek hova-tovább fixa ideájuk lesz, hogy a ránkszakadt trianoni nyomorúságot, a hibánkon kiviíl előállott állapotokat nem orvosolni kell, nem gyógyítani keresztényi szeretettel, nem a sebeket meleg érzéssel heggeszteni, hanem még tetézni kell ezt a nyomorúságunkat azzal, hogy egymásnak forditjuk a pogány gyűlölet mérgezett tőreit. (Györki Imre: Frankot és szokolt hamisítani! — Viezián István: Ez még rosszabb annál is! — Klárik Ferenc: Itt van még a szénapanama is! —• Kováts-Nagy Sándor: Elég szomorú, hogy van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kiss Menyhért: Minden hónapban van valami panama! — Kuna P. András: Ki ennek az oka? — Eckhardt Tibor: A rossz példaadás a Petriehevichek részéről!) Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Karafiáth Jenő: Ugy látom, hogy amikor Rákóczi sokszor hozzá méltatlanná vátó nemzetének régi, vérző sebei uj formában újulnak ki, Magyarországnak mindig csak a nemzet jövendőjeért könyörgő Védőasszonya az ő nagy lelki fájdalmában elfordítja tekintetét, eltakarja arcát, csak hogy ne lássa a mindenáron saját vesztébe rohanni akaró magyarság utálatos és vésztihőzó marakodását, csakhogy ne hallja, hogy itt még a kövek is kiáltanak. A költségvetést elfogadom. (Élénk hely sl és, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az előttem szólott mélyen t. képviselő ur beszédének azzal a, részével, amely egy külpolitikai disszertációt foglal magában, ne foglalkozzam; majd talán a külügy minister helyét betöltő kereskedelmi minister ur fog rá megfelelő módon válaszolni. Mégis megragadom az alkalmat arra, hogy most elhangzott beszédének két momentumára néhány megjegyzést tegyek és hogy ebjből az alkalomból a legnagyobb őszinteséggel és a jövő iránti aggodalommal figyelmeztessem a mélyen t. túloldali urakat, hog3

r bizonyos taktikázásban ne menjenek túl a megengedett határokon, mert ez nagyon keserűen megbosszulhatja magát. Mélyen t. képviselőtársam magáévá tette azt a ma divatba hozni szándékolt felfogást, hogy a parlamenti nivó süllyedésének forrása az általános választójog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt hallani imitt-amott külföldi katedrákról is, különösen uj olasz katedrákról. Miután azonban ezt már ide importálták, még jobban megszükitették, még korlátozottabb területre csempészték, mert azt mondják, hogy a parlamenti nivó süllyedésének oka a demokratizált választójog, tehát nem is az általános választójog. Nagyon könnyű volna utalni az általános választójog alapján összeült parlamentre, azok nívójára, szellemi magaslatára, intellektusuk erejére és utalni arra a nemzetmentő és a nérj érdekében kifejtett munkára, amelyet az általános választójogok parlamentjei végeznek, de én ezt a vulgáris összehasonlítást nem akarom használni, csak azt mondom, hogy a mélyen tisztelt urak nagyon vigyázzanak, amikor a parlamentarizmus gondolatát igy aláásni igyekeznek. Mert minél demokratikusabb, minél általánosabb és egyenlőbb valamely választót jog, annál inkább megnyilatkozik benne a valódi parlamentarizmus. Minél általánosabb a választójog, annál erőteljesebb bázisa az igazi parlamentarizmusnak. Minálunk megrendült a néptömegek hite a parlamenti harc hatékonyságában, megrendült a naptömegek hite magában a parlamentarizmusban és önök most jönnek azzal, hogy ezt a szerencsétlen, hitvány magyar álparlamentárizmust még jotíban, még erőtel jiesebhen a sárba tapossák. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak ezzel a taktikával felhagyni és ha már akarnak bizonyos óvszereket alkalmazni a nivó emelkedése tekintetében, akkor_ itt van mindjárt az általános titkos választójog, azt iktassák törvénybe. De olyan óvszereket, gyógyszereket akarni alkalmazni, amilyenekről Karafiáth t. képviselőtársam beszélt: házszabályrevizió, ujablb házszabálymód'ositás, szigorúbb, 'kegyetlenebb szájkosár a parlamenti szólásszabadsásra s a mentelmi jog szabályozása nem helyes. Hogy ez a nivót csak egy percenttel is emelné, azt tágadom, de hogy süllyesztené, azt vallom. Az, hogy a parlamenti ellenőrzés szabadságát korlátozzák, béklyóba verik, azt jelenti, hogy a korrupció még jobban terjed odakint; azt jelenti, hogy á közéleti erkölcs még jobban züllik, rothad, ahogy azt eddig is tapasztaltuk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet a parlamenti szólásszabadság és ellenőrzés elé ilyen akadályokat gördíteni, hiszen akkor nyirkos, sötét pincévé válik a magyar közélet, amelyre pedig az ellenőrzésnek, a nyilvánosságnak napsugarait kell rávetni s akkor még inkább fogunk találkozni a nemzet becsületét és jó hírnevét érintő olyan szerencsétlen eseményekkel, mint a frankhamisítás és amost kipattant szénapanama is. Utalok arra, hogy a mentelmi jog szabályozása körül a legna-gyo'bb óvatosságot kell tanúsítani. A mentelmi jog — az igaz — nem egyes embernek, nem egyes törvényhozónak a joga, hanem az alkotmány védelmére adatott meg a törvényhozásnak. A mentelmi jog tehát alkotmány védelmi jog és ha ezt akarják megváltoztatni, ehhez méltóztassék előbb a nemzetnek, a választóknak felhatalmazást kikérni és csak azután akarni letördelni valamit ebből a jogból, ha erre nézve a választók tömegei a felhatalmazást, az engedélyt megadják. Azt mondja a képviselő ur, kellene foglal-