Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

Á nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. 399 (olvassa): »Hogy példával illusztráljuk a helyzetet, a nagy munkanélküliség idején, március 3-án az állami munkaközvetítő hivatal Budapesten mindössze 227 helyet tartott nyilván, amelyre 4228 munkakereső jelentkezett, Az egész országban működő állami munkakíözvetitő hivatalok 482 munkahelyet lajstromoztak, amelyekre 6365-en pályáztak. Megdöbbentők a szakmák szerinti számok is. Március 3-án 5 asztalosmester keresett segédet és erre az öt helyre 228 segéd jelentkezett. Egyetlen bádogosmunkahelyet 162 ember akart elnyerni. A cipésziparban 9 helykinálat állt szemben 344 helykeresővel. Géplakatost kerestek egyet, jelentkezett 182. a gépkezelők közül 90 ostromolt meg 2 munkahelyet, a lakatos szakmában ezen a napon 265-en pályáztak egyetlen állásra a szabóiparban 6 munkahelyre esett 421 munkakereső. Pincért mindössze kettőt kerestek és 208 jelentkezett.« Azt mondja tovább a cikk (olvassa): »Az állami munkaközvetítő hivatalban égetően sürgősnek tartják a munkaközvetítés egységesítését, a kötelező bejelentést és a munkaközvetítő hálózat kiépítését. A probléma szorosan összefügg a munkanélküliség kérdésével, ez pedig olyan mérveket öltött, hogy a kérdés radikális megoldását tovább halasztani nem lehet.« Ezek azok a kérdések, — hogy csak néhányat említsek meg a sok közül — ezek azok a szociális bajok, amelyekkel elgondolásom szerint, ennek a nemzetgyűlésnek, személyeskedések és torzsalkodások helyett feltétlenül foglalkoznia kellene. (Kováts-Nagy Sándor: A frankkal foglalkoznak! — Sütő József: Három esztendeje Ígérték a munkanélküliség elleni törvényt s még ma sem terjesztették be!) Amint Angliában láttuk, ugy itt is ezeknek a kérdéseknek megvitatásánál az ellenzéknek és a kormánsmak ismételten vállvetve arra kellene törekednie, hogy a hibánkon kivül reánk szakadt trianoni nyomorúságon lehetőleg segítsen. A szélsőbalnak is taktikát kellene változtatnia. A szélsőbal valamikor a nemzeti törekvéseknek volt hangoztatója, most a szociáldemokrata párt táborhelye. Szeretném ha félretéve minden személyes torzsalkodást s a parlament színvonalához nem méltó kocsmai hangot, ezekkel a komoly kérdésekkel foglalkoznánk. (Esztergályos János: Kezdjék meg! — Fáy Gyula: Hiszen megkezdjük! — Sütő József: Minden szociális törvényt megszavazunk szó nélkül! — Kováts-Nagy Sándor: Nem engedik, hogy rájuk kerülhessen a sor! — Sütő József: Az Ígérgetésben mindig nagyok voltak!) Még pedig a szerint a meghivás szerint, amelyet testvérpártunk, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt intézett a választóközönség összességéhez. Mint már beszédem elején is emlitést tettem erről, különösen nagyon helyeslem a kiáltványnak következő passzusát! (olvassa): »A szociális kérdések törvényes rendezésében együtt akarunk és tudunk is dolgozni a legellentétesebb politikai és világfelfogásu egyénekkel és pártokkal, de ki akarjuk mindazt küszöbölni a vitából, ami a napi feladatok megoldását, a kenyérkérdés rendezését nehezíti, hátráltatja és akadályozza, mert meggyőződésünk, hogy a parlamentarizmust veszélyezteti, aki nem igy fogja fel a törvényhozói kötelességet és a pártok hivatását.« (Sütő József: Mi ezt igy fogtuk fel mindig! — KovátsNagy Sándor: Miért beszél egy-egy szónokuk egy napig? Napszámban beszélnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Karafiáth Jenő: Azt hiszem, erre a felhívásra, amely honmentő munkára szólit fel, jelentkezni mindannyian szívesen fogunk. Mielőtt azonban véglegesen döntenénk, nehogy bennünket jogosan politikai naivitással vádojanak, a baloldal részéről egy cáfoló nyilatkozatra volna szükségünk, amelynek elhangzását kérem ós remélem. Kezemben van a Népszavának 1918 december hó 22-iki vasárnapi száma. (Györki Imre: Halljuk a leleplezéseket!) Nem leleplezés, csak emlékeztetés. Ez a cikk abban az időben jelent meg, — méltóztassanak az időpontra figyelni — amikor még nem volt terror, amikor a bolsevizmus lényegével egyedül csak a szociáldemokrata párt volt tisztában, a polgári osztályok pedig voltakópen azt sem tudták, hogy a bolsevizmus mi fán terem. Ebben a cikkben, amelynek címe »Szocialisták és a polgári társadalom«, a következők foglaltatnak (olvassa): »Még több tájékozatlanságot és tudatlansáfrot árul el a polgári társadalom, amikor azt képzeli, hogy a szociáldemokrata párt közelebb áll a polgári pártokhoz, mint a bolsevikiekhez. A magyarországi szociáldemokrata párt helyteleníti a bolsevikiek fellépését, küzd külön nártalakitó törekvéseik ellen, de lényegénél fogva sokkal közelebb áll a bolsevikiekhez, mint akár a legszélsőbb és legradikálisabb polgári párthoz. Veszedelmes illúziókat táplál a polgári társadalom, ha nem veszi észre, hogy a szociáldemokrata párt rninden izében tagadása a polgári társadalomnak. Mi még nem felejtettük el, hanem most is valljuk a Bebel hires és halhatatlan mondását: Mi halálos ellenségei vagyunk a polgári társadalomnak. A polgári társadalommal nincs és nem lehet semmi belső közösségünk még akkor sem, ha a népköztársaság és a forradalom vivmányainak biztosítására egy utón haladunk is a polgárság balszárnyával. Mi nem is kivánjuk elhitetni a polgári társadalommal, hogy mi a polgári társadalom fennállására veszélytelen elemek volnánk, hanem ma is valljuk és hirdetjük a kommunista kiáltvány befejező mondatait: A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat, Nyiltan^hirdetik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos felforgatásával érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunistaforradalomtó], A szociáldemokrata párt soha sem titkolta és ma sem titkolja, hoey igenis, meg akarja dönteni a nolgári társadalmat és annak alapját, a magántulajdont. Ebben a döntő és alapvető kérdésben különbözik minden polgári párttól és távolodik el a polgári világrend kereteiből. Meg kell állapitanunk, hogy épen a szocializmus nagy végcéljaiban nincsen különbség szociáldemokraták és bolsevikiek között. Egyformán akarjuk a magántulajdon megszüntetését, az osztályállam megsemmisítését, a kollektiv társadalomnak és a kommunizmusnak a megvalósítását.« Azután így folytatja a cikk (olvassa): »A bolsevikiektől a magyarországi szociáldemokrata pártot nem is a kommunista végcél és nem is a polgári társadalom megmentésére való törekvés választja el. hanem a módszer, a taktika és a tempó kérdése.« (Zaj. — Kováts-Nagy Sándor: Most nyilatkozzanak a szocialisták! Szóval kommunisták! — Sütő József: Mi a fokozatos fejlődés alapján állunk!) A cikk azután ezzel a záradékkal nyer befejezést (olvassa): »Mi kétszeres éberséggel és következetességgel elevenitjük fel Bebel szavait: Mi szociáldemokraták- halálos ellenségei vagvunk a polgári társadalomnak.« (Petrovácz 1 Gyula: Ki irta ezt? Weltner? — Zaj.)