Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-538
A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-ám, hétfőn. 397 lókra 105 millió dinár foglaltatik, vagyis az «egész költségvetési összegnek körülbelül Viao-ad része, közoktatásügyi célokra egy tizenhármad rész, 930 millió dinár, hadügyi célokra azonban nem kevesebb, mint egy ötödrész vagyis 2 milliárd 500 millió dinár. Mikor a jugoszláv hadügyminister expozéját elmondta, rámutatott arra a körülményre, hogy fájó szivyel mondott le arról a 3 milliárd 800 millió dinárról, amire feltétlenül szüksége lett volna. Ezt az összeget tartotta volna okvetlen szükségesnek fegyverbeszerzésekre, a hadiflotta és a légiflotta kiépítésére és főleg arra, hogy az egész délszláv állam mielőbb teljesen önálló hadiiparral rendelkezzék. Ez az óriási hadügyi költségvetés azért is érdekes, mert épen esedékesekké váltak a délszláv állam háborús tartozásai is, amelyeknek kimutatása a következő: 62 millió dollárral tartozik Amerikának, esedékessé vált Anglia számára 38.2 millió font, Franciaország számára pedig 1,739 000.000 frank, szóval az összes tartozások összege nem kevesebb mint 15.138,000.000 dinár. Meg is támadták emiatt a hadügyministert, és az egyik ellenzéki képviselő, Szetyerov azt hangoztatta. hogy már hét katonára egy előljáró esik és 14 katonára már egy tiszt jut. A védekezése az volt, hogy a görög, bolgár, magyar és lengyel államok is költségvetésüknek egy negyed részét hadi kiadásokra forditják. Lehetetlen t. Nemzetgyűlés, hogy ezt válasz nélkül hagyjuk. Elsősorban a legnagyobb abszurdum párhuzamot vonni olyan országok között, melyeknek egyikében toborzás van folyamatban, a másikban pedig sorozott katonásak van. Teljes lehetetlenség a kettőt egyformán elbírálni! De ha ez még nem is állana fenn, akkor is, ha megnézzük a magyar költségvetés adatait, azt látjuk, hogy a kultusztárca céljaira az 1926/27. évi költségvetési évre 111,616.254 pengő van felvéve, a honvédelmi tárca céljaira még ennél is kevesebb, 111,045.791 pengő, a pénzügyi tárca kiadása 137,017.026 pengő, a belügyi tárcáé pedig 93.889.850 pengő. Én csak ezt a négy tárcát ragadtam ki a költségvetésből, de már ebből is eklatánsán kitűnik a védekezés alaptatlansága. De hivatkozhatom tanura az ő # táborukból is. A páneurópai mozgalom vezetője dr. Waltmüller egyetemi tanár nagyon érdekes hírlapi nyilatkozatot adott a legutóbbi időben és számadatokkal igazolta, hogy Európa fegyverkezése jelenleg még nagyobbmérvü, mint a háború előtt. Szerinte elkerülhetetlen a háború kitörése már csak azért is, hogy legalább a költségek kamatait kapják meg a felek. Waltmüller szerint 1926-ban legtöbbet áldozott költségvetésében hadügyi célokra Lengyelország, nevezetesen 450 millió aranykoronát, Csehszlovákia . 300 millió aranykoronát, a Presse prágai levelezője szerint másfélmilliárd cseh koronát, Jugoszlávia 200 millió, Románia 100 millió, Magyarország pedig — szerinte — 80 millió aranykoronát! Miután azonban Csehszlovákiának lakossága 13 millió, Lengyelországé pedig 30 millió, világos, hogy Csehszlovákia tulajdonképen minden államot megelőz e tekintetben. Csehszlovákiában egy lélekre 22 aranykorona, Jugoszláviában 17 aranykorona, Magyarországon pedig — ahol ismétlem, összehasonlítást nem lehet tenni sorozott és toborzott katonaság között — szerinte tiz aranykorona esik. E szerint a kisentente és Lengyelország egy év alatt több, mint ezermillió aranykoronát költött hadseregére, nem is beszélve a titkos fegyverkezésekről. A SHS. állam tényleg nagyon erősen, készül a hadsereg fejlesztésére! A katonai előkészítésről szóló és most készült törvényjavaslat szerint minden 18 éves alkalmas polgár három éven keresztül 108 katonai gj^akorlatban tartozik részt venni,, s így emiatt évente 24 szombatját és 12 vasárnapját veszti el. Az előképzés különben mindenkire kötelező, a távolmaradókat fogházzal és pénzbüntetéssel sújtják és katonai szolgálatukat két hónappal meghoszszabbitjálkl A törvény szerint ezeket a tanfolyamokat járásonként osztagfelügyelők irányítják. Több osztagfelügyelő felett pedig egy hadiosztátyfelügyelő ail. ^ A kiképzést tisztek vezetik. A tanfolyam végén vizsgát kell tenni. A bizonyítványt a katonaságnál is tekintetbe veszik. Hogy ezzel szemben a Népszövetség milyen álláspontra helyezkedik s hogy mindezt miként tudja az általános leszerelést célzó mozgalmával összeegyeztetni, az természetesen más lapra tartozik. De a Népszövetség békés mentalitásának megannyi külső nyilvánulása után mindez kissé idegenszerüen hangzik. És különösen hangzik azok előtt is, akik a »si vis pacem, para bellum« elve alapján különös előszeretettel hangoztatják a költségek szükségességét, mert e költségeik) ily szokatlanul nagy aránya ólonisúllyál nehezedik majd főként a kisentente államainak veszedelmesen gyönge szerkezetére, ami feltétlenül az utódállamok pénzügyi csődjére vezet. Bennünket ez a kérdés még kettős okból erdekei. Először azért, mert ez a mérhetetlen fegyverkezés az örökbékét hangoztató népszövetségi ideológiával szemben szinte kiegyenlíthetetlen elehtétet petrifikál. Másodszor azért, mert ezek a horribilis számok mindennél világosabban igazolják, hogy a szociális érzékkel bíró és magukat demokratáknak hirdető államok tulajdonképen mindenre többet gondolnak, mint épen a világháború okozta szociális bajokra, s mindén tevékenységüket és cselekedetüket nem e bajok orvoslásának szüksége, hanem az iszonyatos hadügyi felkészülődés gondolata fűti. Hogy ki ellen, egymás ellen-e vagy más ellen folyik ez a lázas készülődés, ez bennünket egyáltalában nem érdekel, okát nem is kutathatjuk. Azonban az kétséget nem szenvedhet, hogy a kultúra kiadásai, a szociális bajok orvoslásának legminimálisabb költségei a Népszövetség mentalitásával különben is ellentétes eme h orr en dum tételeket kell hogy sorendben feltétlenül megelőzzék. S itt akarok rámutatni hogy a szociális bajok milyen fekete lepelként sötétítik el az összes nemzetek látóhatárát. Először foglalkozni kívánok azzal a társadalommal, amely tőlem távolabb áll, azután azzal, amely hozzám közelebb. Kropotkin Péter Alexijevics, amikor 1888-ban »La conquête du pain«. Küzdelem a kenyérért című kitűnő munkáját közreadta, — méltóztatnak rá emlékezni — azért tartotta szükségesnek a szociális foradaloni kirobbanását, mert szerinte a szocializmusnak főoka az, hogy a táplálék, a bánya, a föld és a tudomány stb. minden egynéhány ember kezében van, társadalmi szociális fóradalom utján kell tehát a szerinte »gyalázatos összetételű« társadalmat megváltoztatni és véget kell vetni az igazságtalanságoknak, hogy biztosithassa mindenki számára a kenyeret! Ha most á Kropotkin Peter Alexijevics, a kitűnő földrajztudós feltámadna és megpillantaná azokat az állapotokat, amelyek jelenleg Szovjetoroszországban vannak, ahol a világ
