Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-538
A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Felszólaltak :Karauáth Jenő, Várnai Dániel, Kéthly Anna, Sütő József, Györki Imre. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. - Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik 11óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Atz ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovies György jegyző ur; a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Csik József jegyző nr. Jelentem a t. 'nemzetgyűlésnek, hogy Halász Móric képviselő ur indítványt nyújtott be az ülések idejének meghosszabbítása^ tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványt felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): »A házszabályok 196. §-a alapján indítványozom, hogy a tanácskozásra szánt idő napi 8 óra helyett 12 órában állapittassék meg.« (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az indítvány felett a házszabályok 196. §-ának második bekezdése érteimében legközelebbi ülésünk végén fog a nemzetgyűlés határozni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Feirenc: Annál többet beszélünk!) Áttérünk napirendünkre, amely szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tárgyalására. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Karafiáth Jánő. Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A költségvetési vitában eredetileg nem volt szándékomban felszólalni, de felszólalásra késztet az a körülmény, hogy testvérpártunk, a keresztény gazdasági és szociális párt legutóbb egy proklamációt intézett a választóközönséghez, amelynek egyik általam különösen helyeselt paszszusa ugyanazt a hangot ütötte meg*, amelyen nemrégiben az Országos Nemzeti Klub egyik vitaestéjén köztiszteletben álló képviselőtársunk, gróf Apponyi Albert (Éljenzés a jobboldalon.) sirta vissza a régi parlamentet, annak disztingvált hangját és előkelő nívóját. Visszasírta azt az időt, amely után a kiáltvány vágyakozik, amikor — bár a legélesebb politikai harcok színhelye volt a parlament, mert az ellenzéki képviselők feladatuk magaslatán állva, a legélesebb logikával boncolták szét ellenfeNAPLÓ. XLI. leik argumentumait — mégis a viták sohasem érintették a parlamenthez méltó szinvonalat. Iskolapéldáját szolgáltatta annak a hangnak maga gróf Apponyi Albert, aki több mint félszázados politikai pályafutása alatt ugyancsak kivette a maga részét a parlamenti küzdelmekből, de azért mégsem ragadtatta el magát soha és legerőteljesebb indulatainak is mindenkor méltóságteljes kifejezést tudott adni. (Ugy van!) Általános az a nézet, hogy a parlament nívójának ez a döbbenetes sülyedése a választójog demokratizálódásának okszerű következménye. (Ugy van! a jobboldalon. — Derültség a szélsőbaíoldalon.) Szeretném, ha ennek az ellenkezőjét lehetne bebizonyítani (Várnai Dániel: Milyen mélyre sülyedt az angol, a német, a francia parlament!) és szeretném, ha a jelenlegi körülmények között is megtalálnám azt a módot, amely a parlamenti színvonal megmentésére alkalmas (Hébelt Ede: Általános titkos választójog!) s amely az indokolatlan becsületsértések, a rosszhiszemű rágalmazások elkerülésére vezetne. Mielőtt azonban mindezekre az eszközökre rátérnék, szükségesnek tartom ismertetni a tényállást. Megkönnyiti m ezt a feladatomat, hogy nemrégiben egy ig'en érdekes könyv jelent meg, Lyka Döme és Zelovich László munkája amelyben a hiteles adatok egész sora foglaltatik arra nézve, hogy a mostani nemzetgyűlés miként sáfárkodott a nemzet idejével. (Györki Imre: Tessék feloszlatni és uj választást elrendelni! — Felkiáltások a jobboldalon: Meglesz! — Klárik Ferenc: Titkos választás alapján! — Györki Imre: Gyerünk a választókelé! — Felkiáltások jobbfelől: Gyerünk! — Elnök csenget.) Megállapítja ez a könyv, hogy a nemzetgyűlés 1923. évben idejének kétötöd részét elpocsékolta, eltékozolta. A rendelkezésére álló időnek 38%-át pazarolta el. (Györki Imre: Vadászattal! — Berki Gyula: Á ministerelnök ur legalább vadmacskákra vadászik, de önök emberekre! — Györki Imre: De bakot lő! — Hébelt Ede: Gazemberekre vadászunk! A panamistákat kellene kivadászni a közéletből! — Erdélyi Aladár: Csak meg kell őket nevezni! — Zaj.) Ennek a 38%-nak 9*3%-a személyeskedéssel telt el és 28-7%-a is ide nem illő viszálykodással teljesen felesleges időpazarlással. f (Zaj. — Elnők csenget.) Ez a 38% — és talán ez a szám 57
