Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Felszólaltak :Karauáth Jenő, Várnai Dániel, Kéthly Anna, Sütő József, Györki Imre. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. - Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik 11óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Atz ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petro­vies György jegyző ur; a javaslatok ellen fel­szólalókat jegyzi Csik József jegyző nr. Jelentem a t. 'nemzetgyűlésnek, hogy Ha­lász Móric képviselő ur indítványt nyújtott be az ülések idejének meghosszabbítása^ tárgyá­ban. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­dítványt felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): »A ház­szabályok 196. §-a alapján indítványozom, hogy a tanácskozásra szánt idő napi 8 óra helyett 12 órában állapittassék meg.« (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az indítvány felett a házszabályok 196. §-ának második bekezdése érteimében leg­közelebbi ülésünk végén fog a nemzetgyűlés határozni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Feirenc: Annál többet beszélünk!) Áttérünk napirendünkre, amely szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tárgyalására. (Foly­tonos zaj a szélsőbaloldalon.) Szólásra követ­kezik? Petrovics György jegyző: Karafiáth Jánő. Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon.) A költségvetési vitában eredetileg nem volt szándékomban fel­szólalni, de felszólalásra késztet az a körül­mény, hogy testvérpártunk, a keresztény gaz­dasági és szociális párt legutóbb egy prokla­mációt intézett a választóközönséghez, amely­nek egyik általam különösen helyeselt pasz­szusa ugyanazt a hangot ütötte meg*, amelyen nemrégiben az Országos Nemzeti Klub egyik vitaestéjén köztiszteletben álló képviselőtár­sunk, gróf Apponyi Albert (Éljenzés a jobbol­dalon.) sirta vissza a régi parlamentet, annak disztingvált hangját és előkelő nívóját. Vissza­sírta azt az időt, amely után a kiáltvány vá­gyakozik, amikor — bár a legélesebb politikai harcok színhelye volt a parlament, mert az el­lenzéki képviselők feladatuk magaslatán állva, a legélesebb logikával boncolták szét ellenfe­NAPLÓ. XLI. leik argumentumait — mégis a viták sohasem érintették a parlamenthez méltó szinvonalat. Iskolapéldáját szolgáltatta annak a hangnak maga gróf Apponyi Albert, aki több mint fél­százados politikai pályafutása alatt ugyan­csak kivette a maga részét a parlamenti küz­delmekből, de azért mégsem ragadtatta el ma­gát soha és legerőteljesebb indulatainak is mindenkor méltóságteljes kifejezést tudott adni. (Ugy van!) Általános az a nézet, hogy a parlament ní­vójának ez a döbbenetes sülyedése a választó­jog demokratizálódásának okszerű következ­ménye. (Ugy van! a jobboldalon. — Derültség a szélsőbaíoldalon.) Szeretném, ha ennek az ellenkezőjét lehetne bebizonyítani (Várnai Dániel: Milyen mélyre sülyedt az angol, a német, a francia parla­ment!) és szeretném, ha a jelenlegi körülmé­nyek között is megtalálnám azt a módot, amely a parlamenti színvonal megmentésére alkal­mas (Hébelt Ede: Általános titkos választó­jog!) s amely az indokolatlan becsületsértések, a rosszhiszemű rágalmazások elkerülésére ve­zetne. Mielőtt azonban mindezekre az eszközökre rátérnék, szükségesnek tartom ismertetni a tényállást. Megkönnyiti m ezt a feladatomat, hogy nemrégiben egy ig'en érdekes könyv je­lent meg, Lyka Döme és Zelovich László mun­kája amelyben a hiteles adatok egész sora foglaltatik arra nézve, hogy a mostani nem­zetgyűlés miként sáfárkodott a nemzet idejé­vel. (Györki Imre: Tessék feloszlatni és uj vá­lasztást elrendelni! — Felkiáltások a jobbolda­lon: Meglesz! — Klárik Ferenc: Titkos válasz­tás alapján! — Györki Imre: Gyerünk a vá­lasztókelé! — Felkiáltások jobbfelől: Gyerünk! — Elnök csenget.) Megállapítja ez a könyv, hogy a nemzet­gyűlés 1923. évben idejének kétötöd részét el­pocsékolta, eltékozolta. A rendelkezésére álló időnek 38%-át pazarolta el. (Györki Imre: Va­dászattal! — Berki Gyula: Á ministerelnök ur legalább vadmacskákra vadászik, de önök em­berekre! — Györki Imre: De bakot lő! — Hébelt Ede: Gazemberekre vadászunk! A panamistá­kat kellene kivadászni a közéletből! — Erdélyi Aladár: Csak meg kell őket nevezni! — Zaj.) Ennek a 38%-nak 9*3%-a személyeskedéssel telt el és 28-7%-a is ide nem illő viszálykodással teljesen felesleges időpazarlással. f (Zaj. — El­nők csenget.) Ez a 38% — és talán ez a szám 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom