Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

394 A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. érdekelni fog-ja baloldali képviselőtársaimat — akként oszlik meg, hogy a 4-5% esik a Keresztény Gazdasági Szociális Pártra, a fajvédő csoportra 8*8"/o; a legnagyobb pártra, az egységespártra aránylag a legkevesebb: mindössze csak 8*9% a szociáldemokrata pártra 38.1%. (HiSztergályos János: Látszik, hogy dolgozunk! — Laj jobbfeiől. — Halász Móric: Amennyiben ezt dolognak lehet nevezni! — Györki Imre: Teljesítjük kötelességünket! — Viezián István: Idorablás! — Zaj.) Einök (csenget): Csendet kérek! Karaiiath Jenő: Vigasztalásul szolgáljon önöknek, hogy a többi baloldali pártokra még több: 89:7% esik. T. Nemzetgyűlés! Ha összehasonlítom ezt, amint mondani szokták, a parlament aranykorával, pl. az 1885-iki parlamenttel, megállapíthatom, hogy akkor az egész időnek mindössze csak 1'7%-át tékozolták el, tehát a parlament idejének nem 8

A>, hanem csak Veo-ad részét. Azt hiszem, ebből elég világosan kitűnik a konklúzió, amelyet az előbb bátor voltam levonni. (Esztergályos János: Ön hányszor jött ide négy év alatt olyan gazdasági és politikai javaslatokkal, amelyek az országot érdeklik! Tessék megmondani!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Karafiáth Jenő: A nemzetgyűlés gazdasági bizottságának 1924 februári jelentésében mindazokat, amiket most elmondottam, számadatok igazolják. Az 1923-ban tartott 8 órás ülések — nem számítva a generális költségeket — 6,271.000 koronával kerültek többe naponként, mint a 4 órás ülések. Egy órának többköltsége tehát 1,568.000 korona volt. A mostani nemzetgyűlésnek 1923 december 31-ig 1051 órán át tartott üléséből 336 óra időpazarlás volt, elpocsékoltatott. A nemzetnek mindez 526,848.000 korona többköltséget okozott. (Zaj.) Ez az öszszeg azonban a korona akkori zürichi jegyzésének felelt meg, átszámitva mai értékre 1.211,640.000 koronát jelent, ami — azt hiszem — ebben a trianoni nyomorúságunkban, ahol, fájdalom, sok helyütt a kórházakban még lepedőre sem telik, igen tekintélyes summa! (Ugy van! jobbfeiől. — Györki Imre: Kevesebb szénapanamát és kevesebb frankhamisítást csináljanak, akkor telik mindenre!) Mindezek a számok élénken igazolják, hogy meg kell keresnünk és meg kell találnunk mindazokat az- eszközöket, amelyek a parlamenti nivó süly édesének meggátlására alkalmasak. (Györki Imre: Általános, titkos választójog, semmi más!) A magam részéről elsősorban szükségesnek tartanám a házszabályok módositását, (Helyeslés jobbfeiől. — Györki Imre: Meginti) egyes hézagainak betöltését és — őszintén megvallom — bizonyos tekintetben való szigorítását, (Helyeslés a jobboldalon.) amikor még mindig nem érnénk el, pl. az angol parlament házszabályainak szigorát. Másodszor szükségesnek tartom, hogy mielőbb állittassék fel a másik kamara. Ha a felsőház felállittatik, akkor az érdeklődés is megoszlik a két kamara között és a felsőház nivója feltétlenül jó hatást fog gyakorolni az alsóházra is és én azt hiszem, hogy a felsőház valóságos Westimghouse-fékje lesz a viharoknak és a torzsalkodásoknak. Harmadik eszközként jelölöm meg a mentelmi jog mielő'bbi törvényhozási szabályozását. (Helyeslés a középen.) Ez a törekvés egyáltalában nem uj keletű, hiszen a törvényhozás összessége már sok kormány számára határozta el, hogy a mentelmi jogot törvényhozásilag szabályozza. Nem gondolok itt másra, mint egy két-háromszakaszos törvényre, épen ugy, mint ahogyan azt az angol, amerikai, dán, francia, holland, német norvég, olasz, svájci, svéd és spanyol törvényhozásokban látjuk. Talán a magyar törvényhozás is helyesen járna el, ha egy rövid, néhány szabatosan megfogalmazott szakaszból állói törvényt (Hébelt Ede: Ugy sem tartja be a mentelmi bizottság! Túltenné magát rajta!) hozva,, abból a célból is, hogy a mentelmi ügyek elbírálása a politikai tekinteteknek még a látszata sem kerüljön be konkrét eset appreciálásába. Teljesen másodrendű kérdés, hogy ennél a törvényjavaslatnál az angol felfogás vagy pedig a francia—belga felfogás éreztetné-e hatását; (Györki Imre: Az angol tisztesség is kellene ide!) az angol felfogás, amely az immunitás alkotmányos jogát a nemzetgyűlés összességének, jelen esetben a nemzetgyűlés két házának tartja fenn vagy pedig a francia felfogás, amelyet Rousseau és Montesquieu tanitásai nyomán Mirabeau szövegezett meg az 1789-iki francia alkotmányban, amely sérthetetlennek minősítette a nemzetgyűlés tagjait még a parlament tagjaival szemben is. Ez a felfogás abból indult ki, hogy a törvényhozó hatalom alanya a nép összessége, a nép összessége szent és sérthetetlen, következésképen, akik ezt a hatalmat gyakorolják, az átruházott hatalom birtokosai is annak tekintendők. Ezt a felfogást vallotta az 1831-iki belga, az 1864-iki görög alkotmány, ugyanez van lefektetve az 1875-iki francia törvényben és az 1889-iki oláh törvényben is. A magyar alkotmány különben sem recipiálta sem az angol, sem a francia felfogást, hanem salvus conductus és a szólásszabadság alapján önállóan fejlődött. A lényeg tehát az, hogy, igenis, a mentelmi jog mielőbb törvényes szabályozást nyerjen s megszűnjék az a lehetetlen törvényen kivüli állapot, hogy a mentelmi jog leplébe burkoltan rosszhiszemű támadások érjék a harmadik személyeket, akik, mint sértettek, ezekkel szemben teljesen védtelenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Örökéletünek tartom ugyan a magam részéről is May Tamásnak azt a tételét, hogy a szólásszabadság a parlamenttől, illetőleg annak alkotmányától teljesen elválaszthatatlan, de ebből, valamint abból, hogy a mentelmi jog tulajdonképeni feladata, hogy ténylegesen biztosítsa a törvényhozói működés szabadságát, még nem következik, hogy ez a szabadság szabadossággá fajuljon; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) nem következik, hogy ez a parlament színvonalának süllyesztője, a visszaélések kútforrása legyen s hogy ez a jus privilégium jus odiosum-má változzék át. (Sütő József: Csakhogy ehhez sajtószabadság kellene! — Kuna P. András: 1918 eléggé liberális volt! — Esztergályos János: Csak ebben a nemzetgyűlésben lehet ilyen merészséget mondani! — Sütő József: Arról tessék beszélni, hogy milyen a sajtószabadság! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindezek alapján tehát elérkezettnek látom az időt arra, hogy a mentelmi jog szabályozására nézve a t. Nemzetgyűlés elé a következő határozati javaslatot terjesszem (olvassa):' »Tekintettel arra, hogy a mentelmi jog, melynek ősforrása a salvus conductus és a szólásszabadságra vonatkozó régebbi törvényeink, ha eltekintünk az 1867 : XII. te. 47. és 48. §-ától, amely a delegációk tagjainak immunitását irta körül s amely az 1920 :

1. te. 11. §-a folytán különben is hatályon kivül helyeztetett, törve-