Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
À nemzetgyűlés 537. ülése 1926. évi április hó 24-én, szombaton. 38§ Kérem a penzüg} r minister urat szánja rá magát — hiszen itt 1400 magyar család kétségbeesett jajkiáltásáról van szó — hogy az ipari kedvezményeket, melyeket a törvény más iparvállalatoknak bizstosit, méltóztassék továbbmenőleg ennek a gyárnak is biztosítani. A gyár ebben az esetben hajlandó üzemét ugy átalakítani, hogy a fejlettebb technikai üzemre a Viskoze-féle, vagy akármiféle más produktívabb eljárásra tér át. Méltóztassék részére megadni mindazokat a fuvardíj kedvezményeket, amelyek egyáltalában lehetségesek. Méltóztassék a vámkezelési illetékeknél előnyöket adni és ami a legfontosabb, méltóztassék lehetővé tenni, hogy az exportárnál magasabb árat ne kelljen tizei nie ennek a gyárnak. Amennyiben pedig a gyár átalakításához bármiféle tekintetben hitelakcióra volna szüksége, a kormány ezzel a keresztény vállalattal szemben (Lenűvai István: Hz nem jó reklám ennél a kormánynál !) 1400 keresztény családdal szemben tanusitson annyi megértést, amennyi az ország érdekében is szükséges, mert állitom, hogy a sárvári közönség érdeke és az or zág érdeke teljesen összevág. En e pillanatban nem tudom, hogy mi történt a tegnapi ministertanácson. Nem tudom, hogy a ministertanácsnak mik a határozatai, azonban kénytelen vagyok előre bejelenteni, hogy ha Sárváron megtörténik az a katasztrófa, hogy ez a g3 7 ár bárkinek mulasztása folytán megszűnik és nem történik meg a kormányzat részéről minden, ami emberileg és az ország törvényei szempontjából megtörténhet, akkor ugy magam, mint egész pártom le fogjuk vonni álláspontunkra nézve a konzekvenciákat. Kérem a minister urat, méltóztassék ezt tudomásul venni és intézkedni. Meg vagyok győződve róla, hogy erre megvan a mód. Beszéltem a kormány különböző tagjaival; tudom, hogy egy-kettő kivételével egyénenként valamenynyien kijelentették erre való készségüket. Ha pedig a ministertanács többsége ezen az állásponton van, akkor azt hiszem, hogy valaminek kell történnie, mert ezt az ügyet két évi lazsálás után tovább elhalaszlani nem lehet. Elnök : A minister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister î T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről a kereskedelemügyi minister ur helyett is togok válaszolni az elhangzott interpellációra. A kereskedelemügyi minister ur akadályozva van; annyit kijelenthetek, hogy ó ezzel a kérdéssel a legbehatóbban foglalkozik, aminthogy magam is a legbehatóbban foglalkozom a kérdéssel. (Huszár Károly közbeszól.} A tervezetet nem láttam, tehát a tervezetre vonatkozólag ezidőszerint nem tudok nyilatkozni. Két dolgot azonban meg akarok állapítani. Elsősorban igen t. képviselőtársam visszaemlékezhetik arra, hogy mikor legelsőizben szóvátette a gyár ügyét, akkor is véletlenül, tévedésből hozzám interpellált, bár nem egészen hozzám tartozik a gyár ügye. Mégis menten kezembe vettem az ügyet és akkor egy megoldási terv született meg. Azóta idestova már egy év telt el. Most is, amikor igen t. képviselőtársam ezelőtt egy-két héttel interpellált, kértem a kereskedelemügyi minister urat, hogy a kivánt bizottságot küldje ki. A bizottság össze is ült, épen igen t. képviselőtársam elnöklésével, de sajnálattal kell megállapítanom, hogy a bizottság semmiféle konkrét eredményt nem produkált és pedig talán jórészt abból kifolyólag, hogy a kérdést nem azon az alapon fogta meg, ahogyan kellett volna. Különösen az érdekeltség mindenféle, a múltból való reiíriminációval és követeléssel állott elő ahelyett, hogy a kibontakozás módjait kereste volna. (Huszár Károly : Nem volt semmi rekrimináció !) Igen t. képviselőtársam elég élesen állította be a kérdést. Ezer tényező érvényesiti hatását a gazdasági életben ; állithatom, hogy ministerségem alatt sokat foglalkoztam az egyes üzemek problémáival mert mindig van 1-2 üzem, amelynél nehézségek jelentkeznek, mely nehézségek vagy elháríthatok, vagy nem háríthatók el. Épen ezért az ilyen kérdések elbírálásánál természetesen csak a kérdés objektiv megvizsgálása lehet irányadó és mindenféle más szempont mellőzendő, mert hiába próbálunk bármilyen formában megoldást találni, lehetetlenség, hogy a gazdasági élet ne éreztesse hatását. Az a kérdés, hogy lehet-e az akadályokat elhárít .ni, vagy nem; ennél tovább menni nem lehet. Igen t. képviselőtársam most is erős támadást intézett a szeszkartel ellen. Őszintén megvallva, csodálom, hogy itt a nemzetg3 ? ülésen belül nem kapott erősebb visszhangot, nem abban az irányban, hogy a szeszkartelt lámadta, de mert a szeszkartel gazdasági funkciót is végez. Elnök : Kérnem kell a minister urat, méltóztassék az elnök felé beszélni, mert a gyorsírók sem hallják. Bud János pénzügyminister : Méltóztassék figyelembe venni, hogy milyen indokokból született meg a szeszkartel. Ez nem a gazdasági érdekeltségeknek és magánvállalkozásnak intézménye, hanem törvényen alapuló intézmény és pedig abból kifolyólag, hogy a szesztermelést az ország területén belül meg kellett menteni. Hiszen, aki tudja, hogy a szeszgyártás helyzete milyen volt az elmúlt tiz év alatt, annak konstatálnia kell, hogy alig volt üzem, amely nagyobb nehézségekkel küzdött és amelynél annyit kellett volna törnie a kormánynak a fejét, hogy az üzemet a mezőgazdaság szempontjából meg tudja védelmezni. Ami a szeszkartelt illeti, ez magában foglalja a mezőgazdasági üzemeket és természetesen az ipari üzemeket is. Tessék csak végignézni a gazdasági életen. Ha valahol válság van a termelésben, és ha valahol csak nehezen tudják fentartani a helyzetet, ez a szeszkartelre is kihat. Kérdezze meg képviselőtársam a gazdaképviseloket, akiknek szeszgyáruk van, hogy ha holnap nem tudnák megkapni a védelmet és nem tudnák érvényesíteni azt az árpolitikát, amelyet érvényesíteni kell, vájjon egy percig is lehetne-e fentartani a szeszfőzési üzemet? Méltóztassék végigmenni a szesztermő államokon és megnézni, hogy milyen konkurrencia van a világpiacon. Méltóztatott hivatkozni a szesz világpiaci áraira. Garantálom, hogy e mellett a szeszár mellett egyetlen egy állam sem tud szesztermelést folytatni. Itt egy mélyebb gazdasági politika van, amely érvényesül a cukornál is és a szesznél is (Huszár Károly: Sajnos!) Nem sajnos, mert igy van. Ha igen t. képviselőtársam kissé bele fog mélyedni a gazdasági alakulások tanulmányozásába, látni fogja a másik oldalon is, hogy a világpiacon óriási verseny van, s ahol nincs ilyen törvényes alapon megszerkesztett vállalat, ott a vállalatok önmaguk egyesülnek és természetesen sokszor termelési költségen alul mennek a világpiacra. így versenyeznek, igy tartják fenn magukat és természetesen a belső piacon keresik a megengedett határokat. (Huszár Károly: De nem kérnek 15-szörös árat!) Igen t. képviselő ársam ebben az adatban hibázott, ebben túlzás van. Most nem tudom az ellenadatokat idézni. (Huszár Károly: S ehhez jön még az adó !) Az adózás az más kérdés, végeredményben az adókat nem ok nélkül szedi az állam. Viszont éppen ez mutatja, hogy mennyire meg kell terhelni a belső fogyasztást azért, hogy az üzem fentartható legyen. Nem akarok arról beszélni, hogy tulajdonképen mi a hetyzet a mezőgazdaság szempontjából, hiszen a mezőgazdaságnak óriási érdekei fűződnek a szeszgyártáshoz az állattenyésztés, a trágyázás, etc, szempontjából. NAPLÓ. XLI. M
