Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

388 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. árat, a sóért háromszorosát, a festőanyagért dupláját, üzemáramért nég3^szereset, világítási áramért tízszereset fizet a külföldi gyárral szemben ; a vasúti tarifa a duplája, a szén ára háromszorosa. Addig, amig Budapesten, ahol már irtózató-an drága a villanyerő, a villany egységára 450 korona, Sárváron 800 koronás villanyár van. Ez az egy tétel kitesz havonként egy fél milliárdot. Ehhez hozzájárult még az, — amit nyillan fel kell tárnom az ügyhöz tartozó teljes igazság megismerése céljából — hogy a műseiyemgyártás terén egy uj eljárás van, amely olcsóbb, mint volt a régi, a szesszel való termelés. A gyár a maga fejlődése során a legutóbbi időben a recuperációs eljárást bevezette és ezzel elérte azt, hog3^ ugyanazt a szeszt egymásután hatszor fel lehet használni, azaz minden gyártási periódusban a szesznek csak 15%-a fogy el. A gyár abba a helyzetbe került volna, hogy ahogy ezeket a modern találmányokat, ezt a technikai ujitast bevezette, bevezethetné az uj eljárást is, ha a szeszkartel árpolitikája teljesen fel nem billentette volna az egészet. (Lendvai István : És ha a szeszkartel nem gyakorolna diktatúrát ebben az országban ! Majd még mi is beszelünk róla!) Nemzetgazdasági szempontból is arra kérem a pénzügy minister urat, méltóztassék olyan megoldást találni, hogy ne a nyers szeszt vigyék ki az országból az előállítási áron alul, hanem vigyék ki a müselymet, amelyben benne van 1400 család munkabére és megélhetése. (Lendrai István : Ha a szociális problémák is érdekelnék I) Ez az egészséges közgazgasági politika Magyarországon. Ez a gyár elfogyasztott évenkint 350 vagon szeszt addig, amig teljes üzemmel dolgozott. Volt idő, amikor az egész magyar szesztermelésnek majdnem 20, vagy 25%-át ez a gyár dolgozta fel. Most az a helyzet, hogy ama teltételek mellett, amelyeket a magyar adózási rendszer és a szeszkartel árpolitikája, továnbá a magyar tarifa és egyebek adnak, ez a gyár elvesztette versenyképességét. Nem én mondom, hanem a kereskedelemügyi ministerium hivatalos szakközegei mondják, hogy van rá mód arra, hogy ezeken a dolgokon segítsenek. Sem a gyárak, sem az alkalmazottaknak nincs szanálási programmjuk. Azt kérjük a kormánytól, méltóztassék a kormány minden egyes tagjának és a pénzügyminister urnák is magáévá tenni és megvalósítani azt a szanálási programmot, amely az erdekeit vállalattól függetlenül, maga a kereskedelemügyi kormány kidolgozott és megvalósíthatónak tart. Ebből a szempontból a helyzet borzasztóan sürgős. Elveszett a húsvéti három hét és azután megint egy hét. Május 31-én földönfutó mindenki. Méltóztassék elképzelni ezt a lelkiállapotot. Nem lehet hétről-hétre ujabb halasztásra várni. Itt gyorsan kell cselekedni. Már azért is meg kell gyorsiiani a tárgyalásokat, mert ennek a gyárnak központja és a vállalat igazgatása nem is Magyarországon, hanem külföldön van. A gyár e pillanatban olyan helyzetben van, hogy körülbelül két hónap óta egyetlenegy fillér ára nyersanyagot többé nem vásárolt, a készletek már majdnem "mind fel vannak dolgozva és ebben a pihanatban már folyik a gyár likvidálása. * Most kifogytam az időből, tehát a költségvetési vita során fogunk módot keresni, — én és pártom — arra, hogy ezt szóvátegyük. A helyzet az, hogy Magyarországon a kivileli szeszárral szemben a magyar fogyasztóközönség 62.000 koronát fizet a szeszért, azért a szeszért, amely jelenleg 4445 koronáért megy külföldre. (Mozgás és zaj jobbfelől és a középen.) Magyarán szólva, ez azt jelenti, hogy a fogyasztóközönség a külfölddel szemben a szeszt tizenötszörösen túlfizeti. (Felkiáltások jobbfelől : Hallatlan." Ez ismét máskép azt jelenti, hogy aki Magyarországon elfogyaszt évi április hó 24-én, szombaton. egy liter szeszt, 420) koronát kell, hogy ráfizessen minden külföldre kiszállított liter szeszre. (Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan!] Ez oh an sarc a kartel részére, amely lehetetlen, hogy fenmaradjon. (Bud János pénzügyminister közbeszólj Én az ország nyilvánossága előtt beszélek, cáfoljon meg a szeszkartel. A Szeszért ékesítő Részvénytársaság, amely monopóliumot és kiváltságot élvez ebben az országban, 100 percentre dolgozik. Méltóztassék engem megcáfolni. Állítom és fentarlom ezt A mi pártunkból nyolcan-tizen be fogjuk itt bizonyítani. (Strausz István : És ellenzékbe mennek !) Egy ilyen kartel, amely 100 percentre dolgozik, kimutat 16ü és néhány millió évi hasznot. Ezzel szemben, én magam meggyőződtem róla. — a szeszkartel egy igazgatójától, aki vezeti az ügyeket, — hogy egyedül tisztviselői nyugdíj címén öt milliárdot tett tartalékba. Amit most fogok mondani, erre a minister úrtól kérek felvilágosítást. Megfelel-e a tényeknek, hogy a szeszkartelnek 1921 óta a külföldre kivitt szesz után a kormány még külön térítéseket fizet. {Bud János pénzügyminister közbeszól. — Lendvai István: Persze !) Térítéseket kapott tehát a külföldre kivitt szesz után. (Bud János pénzijgyminister : Adóvisszatéritést !) Adóvisszaténtést. Én ezt sehol meg nem tudtam, bocsánatot kérek, azért vagyunk képviselők, hogy ezekbe a doldokba belenézzünk. Ha ez igazságos és helyes dolog, és akár a kormány, akár más ezt megindokolja, azt fogjuk mondani, hogy helyes. De látni akariuk. Kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék felvilágosítást adni a nemzetgyűlésnek, — méltóztassék választ adni erre a kérdésemre, — mekkora az az összeg, amelyet a szeszkartel visszatérítés címén 1921 óta az államtól kapott, mert ez a kulcsa annak hogy miért ér deke a szeszkartelnek az, hogy a külföldre termelési áron adja a szeszt. Ez a kulcs. Mihelyt kiderül, hogy a kormány mennyi visszatérítést adott a szeszkartelnek 1921 óta, kibogozhatjuk tovább is a kérdést. Akkor majd rákerül a sor a továbbiakra. Kérem tehát a t. kormányt, különösen a pénzügyminister urat, szíveskedjék minket felvilágosítani arról, melyik volt az a törvényes rendelkezés, amelynek értelmében a szeszkartel ezeket a súlyos milliókat megkapta. A minister ur azt mondotta a múltkori beszédében, hogy nincs elragadtatva a szeszkarteltöl. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Senki sem ! — Bud János pénzügyminister közbeszól.) Korrigálom, ha igy volt értve. Mi ugy értettük akkor. (Bud János pénzügyminister közbeszól.) Nem akarom belevonni a minister urat olyanba, amit nem mondott. Nagyon kérem azonban a minister urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy ez az intézmény a legszigorúbb ellenőrzésnek vétessék alá, mert mikor mi most adatokkal jövünk, a szeszkartel állandóan azzal védekedik : Kérem, velünk lehetne kereskedelmileg beszélni, de a kormány urai, megbízottai ott ültek bent velünk. (Lendrai István : Ugy van ! Ugy van !) és ott ülnek, mi csak nem tehetünk semmit sem a kormány ellen, mert ha most elveszitjük a sárvári müselyemgyár szeszfogyasztását is, ez ránknézve kritikus helyzet, de azért, amit tettünk és teszünk, nem mi vagyunk felelősek, hiszen ott vannak a kormány urai. Ezért ezt a dolgot meg kell vizsgálni. Nemcsak Sárvár község községi háztartása borul fel, hanem az államra nézve is súlyos adóbeli konzekvenciákkal jár, adók elmaradásai jelenti ez az üg3^. Az állam jövedelmei szempontjából és valutáris szempontból is fontos tehát, hogy ott mi fog történni. Csak munkabérben 16 milliárdot fizetett ki egy 12.000 lakosú községben ez a gyár. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez.