Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

À nemzetgyűlés 537. ülése 1926, asztalosok, 20—25 évvel ezelőtt egytől-egyig még a mezőgazdaságban voltak foglalkoztatva. A nagy népsűrűségű vasmegyei falvakból oda költöztek az ipari műhelyekbe és felszivta őket a gyár. Lemaradtak a földreformról is, mert nem igényeltek földeket, bár talán lett volna rá alkalmuk, hogy Vas megyében valahogy elhelyezkedjenek. De ők már beidegződtek és belenőt ek a gyári életbe, meg voltak elégedve azzal a helyzettel úgy, ahogy a mai nehéz viszonyok . között lehet, bár küzködtek, harcoltak és nélkülöztek. Hogy mennyire egészséges az ottani helyzet, mutatja az, hogy magának ennek a városnak lakói közül 970 ember kapott házhelyet. L'OO ház már fel is épült, nagyrészt épen azoké, akik ebben a gyárban voltak foglalkoztatva, ebben a pillanatban pedig 60 ház van épülőben. De hitelszövetkezeteknél, bankoknál, iparosoknál vettek fel hit eleket abban a hiszemben, hog}^ majd a gyári munkabérjövedelemből le fogják ezt törleszteni. Most ez a remény mind összeomlik. Ezáltal ennek a gyárnak nemcsak 1400 volt alkalmazottja pusztul el — ezelőtt a hochkonjuktúra idején nem is 1400, hanem 3000 alkalmazottja volt — hanem elpusztul az ottani kiskereskedelem, kisipar is és az egész fejlődő ipari centrum, amely erre van berendezkedve. E pillanatban már nem 1400 ember van a gyárban, mert már 600 ember de facto el van bocsátva és már nincs ott. Körülbelül egy hónapja lesz maholnap, hogy itt a Házban ezt a kétségbeejtő tényt bejelentettem és ma még mindig nem vagyunk továbbá tanácskozásoknál. Végtelenül katasztrofális dolognak tartom azt, hog}

r i yen kérdésben, — amelytől az egész vidék nyugalma, közrendészete, szociális békéje és egy nagy közönségnek jövője forog kockán, amelynek következtében azoknak a családoknak kétségbeesett helyzete olyan nehéz viszonyokat teremtett, — az állami apparátus és gépezet, amelynek pedig módja volna belenyúlni a kérdésbe, mégis csiga lassúsággal dolgozik. Múltkori felszólalásom alkalmával kontroverziám volt a pénzügjmiinister úrral és épen azért vettem magamnak fáradtságot és most már teljesen tisztán látván a helyzetet és összeszedvén az adatokat ugy beszélek, hogy minien adatért hetyt állok. A helyzet a következő. A gyár válságba került a következő okok miatt : először is a müsekyem ára, amely azelőtt 15—17 svájci frank volt a világpiacon, leesett 8—10 svájci frankra. Miután a gyárnak 90 milliárd értékű kivitele volt körülbelül, a világpiacon való áresés szintén lényegesen előmozdította a válságot. Ez volt az egyik ok. A másik ok, amit maga a pénzügyminister ur is felhozott, hogy épen azért, mert ezelőtt 2 -3 évvel a műselyem-gyártásban hochkonjunktura volt nagyon sok műselyemgyár alakult a világon és igy ezen a téren túlprodukció van, mely az árakat bizonyos fokban veri. A pénzügyminister ur mondotta, hogy ez tényleg igy van. Ezzel szemben az Észak-Olaszországban levő műselyemgyárak igen nagy prosperitással dolgoznak Egy szó nem igaz abból, amivel bizonyos forrásokból, amelyek közel állanak a kartellhez, a magyar sajtót és közvéleményt akarják megtéveszteni, hogy a sárvári gyárnak belga és francia anya-gyárai Tubisben és Lyonban szintén beszüntették az üzemet, hogy szintén nagy redukciók vannak. Ez szintén nem felel meg a tényeknek. Nagy szerepet játszik a válságban az is, hogy Magyarországon és a szomszédos államokban, ahova a Sárváron előállított műselymet szállították mint divatcikk kiment a divatból és többé nincs meg az a kelendősége, mint volt azelőtt Még ma is az a helyzet azonban, hogy a műselyem a külföldi államokban még ma is olyan iparcikk, amelyet el lehet helyezni évi április hó 24-én, szombaton, 38? Az igazi bajnak főforrása, ismétlem, hogy legfőbb forrása a múltban az volt, hogy amig a belga gyár állandóan dolgozhatott 23U0, később 3500 magyar koronás szeszárakkal, addig a sárvári gyár Li.900 koronás, söt jelenleg is a legutóbbi napokig is 73J0 koronás szeszárral dolgozott. Jelenleg az a helyzet, hogy 3500 koronás árral szemben itt 7300 korona a szesz ára. Ebben a szeszárban, amelyet igy fizet a gyár a következő dolgok vannak : Eveken át minden interpelláció és minden tiltakozás ellenére a szeszkartell a sárvári müselyemgyárnak felszámitott literenkinl 2000 korona fuvarátalányt. Győrből Sárvárra szállították a szeszt. Megnéztem a vasúti tarifát, amely ebben az esetben 198 korona, ezzel szemben a vállalattól fuvarátalánj^ elmen minden liter után 2000 koronát kapott a szeszkartell. (Mándy Samu közbeszól. — Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan ÍJ A legnagyobb fokú visszaélésekre adhat módot egy ilyen kalkuláció, mert senkire sem lehet rákényszeríteni olyan árnak fizetését, ^mely egyáltalában nem teljesíttetett. Hogy a sárvári ipartelepnek miért kell elpusztulnia, ennek az az oka, mert nyírbátori fuvart kell fizetnie, holott Győrből kapja a szeszt. Ezt józan ésszel megérteni nem lehet. (Ugg van ! jobbfelől.J A másik ok a következő. Megnéztem a gyár könyveit és azokból a következő tételt kellett megállapítanom — a szeszkartel urai is bármikor meggyőződhetnek arról, hogy ez igy van — a magyar gyár ugyanazért a mennyiségű szeszért, amelyet kivisznek külföldre, 60 milliárddal többet fizet. Ez magyarán szólva a következőt jelenti: ha ez a gyár véletlenségből néhány kdöméi érrel odébb volna Burgenlandban, Nyugat. Magyarországon, vagy véletlenségből a feldbachi határon túl volna, akkor ugyanettől a magyar szeszkarterteltől 60 milliárddal olcsóbban kapta volna a szeszt. (Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !j Pedig ez mindössze 20—30 kilométer különbséget jelen:. Es ez igy van, mindenfelé ellenmondás mellett is. (Mándy Samu : Nem kellett volna akkor annyi adót fizetni !) Bocsánatot kérek, ebben nincs adó. (Bad János pénzügyminister közbeszól.] Bocsánatot kérek, minister ur, tévedni méltóztatik. N,e tessék velem szemben igy beállítani a dolgot. Én ezt a dolgot azzal a mérséklettel kezelem két év óta, amelyet rámkényszeril az az állás, amelyet valamikor betöltöttem és az az állás, amelyet jelenleg betöltők. Itt megszűnik minden, ha igy kezeltetik a dolog, ha olyan tények vannak — és reputációmat kötöm ahhoz, hogy ezek megfelelnek a valóságnak, — hogy bármelyik külföldi cég ugyanezt a s részmennyiséget 60 milliárddal olcsóbban kapta volna. Tessék ezt megcáfolni. Ezt nem tudja megcáfolni senki. Ezt Mándy képviselő urnák is mondom, akit ebben a tekintetben a magam részéről mint szakembert elismerek, hogy ez tény, hogy ha ennek a gyárnak ezt a C0 milliárdot nem kellett volna túlfizetnie, akkor másképen nézne ki a dolog, de ma igy áll a helyzet. Kérdem tehát, mi a jobb ? Ha mi kivisszük a nyersszeszt világpiaci és a termelési áron alul, — mert az történik, hogy százezer hektoliter szeszt kiengedtek az országból a termelési, az előállítási áron alul, — ahelyett, hogy adták volna a szeszt előállítási áron a sárvári gyárnak. Ha az előállítási áron adták volna a szeszt a sárvári gyárnak, (ErödiHarracli Tihamér : A cukorral is ugyanezt csinálják !) akkor garantálom és vallom, hogy bármiféle szakbizottság előtt is be tudom bizonyítani, hogy soha be nem következett volna ez a súlyos katasztrófa. Mindezeken kívül tudni kell a következőt. A szénsavéit a magyar gyár dupla árat fizet. Volt idő, amikor a szeszért ötszörös árat kellett fizetni, most dupláját fizetik érte ; a sósavért háromszoros