Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
386 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. akik csinálták! — (Derültség. — Szijj Bálint: Kategorikusan mondta! - Erdélyi Aladár: Igaza voit !) Amint méltóztattak látni, ebben a néhány sor- j ban, néhány pillanat alatt megszólaltattam mind- I azokat, akik ebben a kértlésben hangadók. Arra kérem a t Nemzetgyűlést, hogy ha a magyar nem- j zeti érdekeknek ig .zán szolgálni akarnak, gondos- j kódjának arról, hogy a numerus clausus eltöröl- j tessék. Nem mondom, hogy a mi kívánságunkra. I hanem álljon ott fel Szomjas képviselő ur, vagy I akárki az urak közül, legyen erre javaslatot, fogad- : jak azt el és töröljék el a numerus clausnst. (Zaj.) I De miután kétlem, hogy az urak ezt meg mernék j tenni, vagy ezt megcsinálnák, (Szijj Bálint: Azt is ; megobstruálnák !) méltóztassanak megengedni, hogy ; azt mondjam, hog3^ mi a magunk részéről ezekről | a padokról mindazokról a kérdésekről, amelyekről I ma szerencsém volt beszélni és amelyekre nézve határozati javaslatot terjesztettem elő, beszélni i fogunk mindaddig, amig meg nem valósulnak. | (Erdélyi Aladár : Isten sokáig éltesse !) Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem ! végén befejezésül néhány mondatban kijelentsem azt, hogy miért nem viseltelem mindezek után a kormánnyal szemben bizalommal. (Erdélyi Aladár : Tényleg, beszédéből eddig nem vettük ki! — Derültség.) Egy bírósági jelenet jut eszembe. (Zaj a jobboldalon.) Be akarom már fejezni. (Derültség jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János : Mondom, egy bírósági jelenet jut eszembe, ahol a vádlottat azzal vádolta az ügyészség, hogy nadrágot lopott. A védő gyönyörű szép védőbeszédet mondóit, ugy hogy a bíróság már-már hinni kezdte, hogy az előtte ülő vádlott ártatlan. A védőbeszéd után visszavonult a bíróság, majd egy pillanat múlva visszajött, hogy az ítéletet kihirdesse. A biró odaszól a vádlotthoz, ho<íy álljon fel. A vádlott nem áll fel, ülve marad. Még egyszer rászól a biró: Álljon fel! A vádlóit nem áll fel. (Lendvai István : De ön leül. remélem !) Végül odaszól a védő: Álljon hát fel, vádlott, mert illik az ítélet kihirdetésénél a bíróság elé állani. Erre a vádlott odasúgja a védőnek : Bocsánat, védő ur, nem lehet, mert a lopott nadrág rajtam van. (Derültség.) Ezen a kormányon i> rajta van a lopott nadrág Ez a kormány azért nem mer a helyéről elmenni, mert ha elmenne, mert lia felállanának a ministeri székekből, látnák, hogy a lopott nadrág rajta van, (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Akkor örökké marad !) hogy a bűnök halmazata rajta van és épen azért, mert az egész közvélemény tudja, hogy bűnö> nadrágban jár ez a kormány, hogy bűnök terhelik ezt a kormányzatot, — azok a bűnök, amelyeket esztendőkön keresztül elkövettek az ország di lgoző népe ellen — bizalommal nem viseltetünk iránta s a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom s megteszem javaslatom legközelebbi ülésünk idejére s napirendjére nézve. Javaslom, hog} r legközelebbi ülésünket hétfőn, folyó hó 26-án délelőtt 11 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1926/27. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Helyeslés.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most következnek az interpellációk. Az első interpelláló Zsirkay János képviselő ur, nincs jelen, interpellációja tehát töröltetik. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Huszár Károly képviselő urnák, a következő interpellálónak interpellációját felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): »Mit tesz a' évi április hó 24-én, szombaton. kormány a sárvári műselyemgyár üzemének beszüntetése ellen, amely 1400 embert tesz munkanélkülivé ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés ! (Halljak! Halljuk!) Végtelenül sajnálom, hogy két esztendeje interpellálok már egy nagy magyar iparvállalat beszüntetésének dolgában, immár azt hiszem, ötödször és egyetlen egy alkalommal sem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy interpellációmát a kereskedelemügyi minister ur meghallgassa és rá itt a Házban választ adjon Megengedem, hogy a minister ur ma akadályozva van (Lendvai István : Két év óta akadályozott minister !) és ebből nem akarok valami különös nagy kérdést csinálni, de azt hiszem, ha a kereskedelemügyi minister ur egyetlen egyszer jelen lett volna és az adatokba mélyen belenézett volna és az elintézésbe belenyúlt volna, akkor ma nekem már nem kellene beszélnem és mindaz, amit most a Ház előtt, az egész ország nyilvánossága előtt kénytelen vagyok feltárni, be nem következett volna. Örülök, hogy itt van a pénzügyminister ur, nem tudom ugyan, hogy a kereskedelemügvi kormány nevében is fog-e nekem választ adni. (Bud János pénzügyminister: Igen!) Akkor természetesen egészen másként áll a dolog. Még így is azonban azt kell mondanom, hogy nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minister ur nincs itt, mert egy iparvállalat létezése vagy megszűnése elsősorban és főként a kereskedelemügyi kormányzat kérdése. (Ugy van!) Különben erre a kérdésre néhány nap múlva vissza fogunk térni a kereskedelemügyi és a pénzügyi költségvetések tárg} r alásánál, amikor nemcsas én, hanem egész pártom, illetőleg annak több szónoka ezt a kérdést teljes egészében lel fogja tárni. Nem a'orom ugyan az időt kimeríteni, a biztonság kedvéért azonban, hogy mondanivalóimat nyugodtan elő iudjam adni, kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy ha szükséges lenne, beszédemet 15 perccel meghosszabbithassam. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő urnák az engedélyt megadni, hogy beszédét 15 perccel meghosszabbilhassa ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki M határozatot. Hnszár Károly : Bethlen István ministerelnök ur filozofálván egész nemzeti életünkről, a gróf Tisza István emlékére tartott nagy emlékestén felvetette azt a nagy kérdést: mi lesz velünk, magyarsággal ? Ez a gondolat természetesen legtragikusabb gondolata az egész élő nem edéknek, hogy mi lesz a magyarsággal egészében ? De ugyanez a gondolat emészti, nyugtalanítja, forradalmositja, lázítja és ejti kétségbe az egyéneket Is, nemcsak a nemzet osztályait és összességét. Sárváron ebben a pillanatban 1400 magyar család él, amelyek nem tudják, hogy május 31-ike után miből fognak tovább élni és hol fognak munkaalkalmat és kenyeret találni Ha egy faluban leég nyolc ház, ha árviz elvisz 20—30 vagy 100 tanyát, akkor megrendül az egész társadalom és nagy országos akciókat indítanak. Itt 1400 olyan család van, akikről tegnap az anyakönyvekből megállapít tatott, hogy a családtagok száma ezeknél a családoknál átlag hat. Tömegesen vannak 14, 12, 10 és 8 g3 r ermekkel megáldott családok. A mag}^ar fajnak legértékesebb, legegészségesebb, legbecsületesebo fajtája ez. 1400 magyar család omlik össze, mert Sárváron remény sincs arra, hogy ha a műselyemgyár megszűnik, az az 50—60 tisztviselő és az az 1400 munkáscsalád ott harm féle más foglalkozást kaphatna. Ezek valamikor 60 család kivételével, amelyek ipari szakmunkások, gépészek, kovácsok,
