Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
384 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. évi április hó 24-én, szombaton. kercsetképesség — csökkenés esetén évi 144.000 koronában megállapított járadék ideiglenesen továbbra is megmarad. Tehát a 25%-os rokkant évi 144000 koro.iát kap. (Erdélyi Aladár: Erről nem beszéltünk, ezt tudjuk, most csak a 100%-osról volt szó! T. képviselőtársaim megkön yitik az én helyzetemet, amennyiben elismerik, hogy ez igazságtalan és kijelentik, hogy ezt tudják, mert akkor nekem csak egy tiszteletteljes kérésem van az urakhoz: módjukban, hatalmukban van a népjóléti minister urat arra kényszeríteni, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák járandóságát legalább is oly mertékéig szabályozza, mint ahogyau azl a velünk egyformán legyőzött Ausztria csinálja. Ha vannak olyan télelek, amelyek, — miként volt szerencsém elmondani, — teljesen feleslegesek és amelyek az állami életnek közgazdasági szempontból egyetlen vörös Fillért sem jövedelmeznek ... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Esztergályos János: ...akkor az a legkevesebb emberi és szociális, de nemzeti szempontból is, hogy a had rokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat legalább is oly méitékbcn elégítsék ki, hogy az megközelítse az emberbez méltó élet lehetőségét Csak még egyet kívánok erre vonatkozóan elmondani. A hadirokkantak tömegei jönnek hozzám és hoznak kérvényt, borzasztó kétségbeesésükben. Jönnek özvegyek, sok gyermekes özvegyek, hogy gyermekeik részére neveltetésük elősegítése végett pár koronát kérjenek a népjóléti ministeriumtól, hogy átmenetileg, máról-holnapra szörnyű éhségüket enyhítsék. Az erauer azt hinne, hogy a mi népjóléti minister urunknak, aki szeret a nemzetgyűlés nagy nyilvánossága előtt szociális érzékű embernek mutatkozni és aki szereti nagyon hangosan hirdetni az ő keresztényi po]itiká]át, ha özvegyek, árvák kopogtatnak az ajtaján és átmenetileg pár koronát kérnek tőle, az ajtaja és szive ny:tva van és segélyt nyuit ezeknek a szerencsétleneknek. Aki ezt hiszi, az, végtelenül téved. (Szomjas Gusztáv: Kőszívű ember ! — Derültség.] Kőszívű ! (Ivády Béla : Ez nem is kifejezés !) Az elmúlt hónapokban, ha jól emlékszem, karácsony táján és húsvét táján is én magam vittem fel a népjóléti ministeriumba egy csomó ilyen aktát, amelyben pár koronát kértek a népjóléti ministeriumtól. Megjött a válasz (olvassa) : »Értesítem, hogy a havi tartásdíjsegélyeket folyósítani egyelőre nem áll módomban, mert az erre a célra költségvetésileg rendelkezésemre bocsátott fedezet ki van merítve.« Egy ötgyermekes, betegt s anya, aki özvegyi illetményképen havonta 68.000 koronát kap, szintén segélyt kér. A kérvényre a népjóléti minister ur értesíti (olvassa) : »A melléklet visszaküldése mellett értesítem, hogy a gyermekei után leendő segélyeztetése iránti kérelme nem volt teljesíthető.« Egybeteg özvegy, akinek két gyermeke van, s aki 24.000 koronái kap havonta, szin en segélyt kért. A kérvényét én vittem fel a ministeriumba. Az elintézés a következő volt (olvassa) : »A beadványt mellékleteivel egj^ütt visszaküldve érlcsitem, hogy a gyermeke után leendő segélyeztetése iránti kérelme nem volt teljesíthető.« Hát, t. Nemzeigyülés, ha erre azt mondja valaki, hogy az a politika, amelyet a népjóléti minister ur csinál, megfelel az ő keresztényinek nevezett politikájának és megfelel annak az emberi és szociális érzésnek, amelyet mindenki joggal elvárhatna tőle, akkor nagyon téved. Ezek után nem akarok már a szolgabi rák végzéséről beszélni, akik a határozatukat vágj' akkor dobolják ki, amikor az érdekelt felek a mezőn dolgoznak, vagy pedig szóbelileg másként hozzák meg végzésüket, amellyel a segély iránti kérelmet az illető félnek visszaadják azzal, hogy azt nem kellő időben terjesztette be. Megtörtént, hogy egy többgyermekes családapának azzal küldte vissza a szolgabíró a kérvényét, hogy annak beadásával elkésett, miután az előirt haláridőn túl adta be. Nem akarok kikezdeni a szolgabirákkal, megvan a véleményünk róluk. (Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy még egy tárgyra térjek ki. Megígérem, hogy amilyen gyorsan csak lehet, be fogom fejezni beszédemet. (Derültség és felkiáltások jobbfelől : Meghosszabbítjuk, ne rövidítsen !) -- Perlaki György: Súgjanak neki egy kicsit !) T. Nemzetgyűlés ! A belügyministeri tárcáról van szó. (Mándy Samu : No végre ! — Derültség jobbfelől.) Kérdezem önöket, kell-e nekem erről sokat bc-zélnem ? ( Felkiálltások jobbfelöl : Nem!) Én azt hiszem, azzal, hogy kijelentem itt, hogy Magyarországon ezidőszerint még Rakovszky Iván a belügyminister, minden megvan mondva! (Éljenzés jobbfelől. — Pikler Emil : Nem szívből jön az az éljen! — Kiss Menyhért: Nem őszinte ez az éljenzés !) Vigyázzanak az urak... (Kabók Lajos: Élhet azért, de nem muszáj ministernek lennie ! — Kiss Menyhért : Három hét múlva egy másik lesz !) Kérek egy kis figyelmet, mert a rendelkezésemre álló idő mindjárt letelik. (Derültség job h felöl ) Ez az én időm és nem az uraké ! Kérek egy isis csendet! (Elnök csenget.) A belügyi tárcánál nem akarok sokat beszélni. Csak két ügyről akarok itt röviden megemlékezni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A frankhamisításról nem beszélek. (Mozgás jobbfelől.) Az egyik az, ami legközelebb esik ide hozzánk ma, amikor az urak hangosan m ndják és hirdetik, hogy konszolidáció van, s amikor a belügyminister ur, a ministerelnök ur és mindenki a kormányszékben konszolidációról beszél. 1926-ban, az ellenforradalom kormányzatának hetedik esztendejében megtörténketik Budapest területén az, hogy állami közegek, rendőrök, az utcán végig menve, olyan dalokat énekelnek, (Szomjas Gusztáv : Valami indulót!) amelyek sértik az emberi önérzetet és amelyeket nagyon könnyen gyilkosságra való felhívásnak lehetne mondani. (Mozgás jobbfelől.) Amiki r pedig ezt az újságok közlik, akkor másnap »Csak azért is !« jelszóval végigmennek és dalolják ugyanazokat a nótákat az utcán, (Erdélyi Aladár : Nem is helyeseljük) és csak a közbelépett higgadt férfiaknak köszönhető, hogy tegnap délelőtt az Angyalföldön nem történt egy olyan skandalum, amely az e^ész világ figyelmét megint ideterelte volna ; csak azoknak a higgadt férfiaknak, akik ott voltak és lecsillapították azokat az embereket, akik joggal háborodtak íel, köszönhető, hogy nem törlént egy szörnyű európai botrány. (Szomjas Gusztáv: Mi volt az?) Ezt csak jellemzésképen említem fel, (Szomjas Gusztáv : Amikor a katholikusokra rálőttek a templom előtt, akkor is ilyen nagy lármát csináltak ?) Tiszalökről is beszéltek, és senki sem beszél ma már erről ! Miért okoskodik mindig épen Szomjas képviselő ur? (Derültség.) De itt van a másik dolog, ami egész Európa előtt szörnyű balkáni állapotot jellemez és mutat, nevezetesen a kiutasítások dolga. A kiutasításokról már említés történt, de az urak el sem tudják képzelni. (Szomjas Gusztáv : Hogy mennyi galiciai van itt !) halvány fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a kiutasítások dolgában. Negyven esztendő óta itt élő magyar embereket utasítanak ki, akiknek dédunokájuk is van itt; most jut eszébe a belüg3 Tministermmnak őket kiutasítani! Félreértés ne történjék : én nem a belügyministeri személyzetet okolom, hanem magát a belügyministert, mert amilyen a minister, olyanok a tisztviselők is ! Illetőleg helytelen ez a megállapítás, ezt visszavonom férfiasan, őszintén és azt állapítom meg, hogy a belügyministerium tisztviselői 99 0 / 0-ig szeretettel, i megelégedéssel végzik munkájukat, csak az az
