Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. a vasutasságnak, sem önöknek nem lehet megnyugtató. (Erdélyi Aladár: De nekünk egyformán faj !) Ugyanezt csinálja a hadiözvegyekkel is. A nyugdíjintézet alapszabályának 15. és 16. cikke szerint a férj nyugdíjának s /s-ad része illeti meg az özvegyet, s a nyugdíj a fizetés Vs-ad részénél kevesebb nem lehet, és ezzel szemben azt látjuk, hogy leredukálják az özvegyi nyugdíjat a szanálá-i törvényre való hivatkozással, ame.y körülbelül 50°/ 3-kal csökkenti annak a becsületes özvegynek törvényszerű járulékát. Hát a szanálási törvényt, illetőleg a szanálást a magyar vasutasság és a magyar vasutasok özvegyeinek és árváinak a gyomrán keresztül akarja keresztülvinni a kormányzat? A keserűség kitör belőlem és mindjárt olyat mondok, hogy rendreutasitást kapok. /Derültség.) Lehetetlen nyugodtan viselkedni, amikor látja az ember, hogy a legszegényebbeknél, akikre áll a példabeszéd, hogy még az ág is huzza őket, hogy a szegény munkásosztályon akarja az állam pénzügyi egyensúlyát heryrehozni. Szanálás ! 250 millió aranykoronát vettek fel 10 9 /o-os kamatra a külföldtől s ebből meg 100 millió aranykorona még mindig érintetlenül fekszik s 3% kamatot kapunk azért a 100 millióért, amely betétként van elhelyezve a bankokban. Kérdem a t. Nemzetgyűlést és a kereskedelmi kormányzatot, hogy nem a lelketlenség mérhetetlen foka-e az, amikor a magyar vasutasságtól elveszik a falat kenyeret, s letörik a száraz kenyér kétharmadrészét ugyanakkor, amikor súlyos és nehéz milliárdokat dobunk ki a kormány könnyelműségéért, hogy 250 millió aranykorona után körülbelül 315 milliárd papirkoronát fizetünk kamuiként. Ha ilyen horribilis összeget egyszerűen csak ki tudunk venni a dolgozó adófizetők zsebébői, kérdezem, hogy emberi, politikai, magyar nemzeti, keresztény és fajvédő szempontból menthető-e ez az eljárás, amelyet a kereskedelemügyi kormányzat a vasutasokkal művel. (Erdélyi Aladár : Megtesszük pénzügyministernek a képviselő urat, ha olcsóbb kölcsönt tud szerezni!) Tessék megpróbálni előbb! (Derültség. — Erdélyi Aladár: Vigyázat, mert itt van az a kérdés ahol Szterényi cikke szerint 30—40 ember száz helyett végezné el a központi anyagbeszerzést !) Azt sem hiszi el t. képviselőtársam. Kevés lévén az időm, elmondandóimból melyiket szeressem, melyiket válasszam ? (Szijj Báliul : Csak sűrítse ! — Egy hang a jobboldalon : Távirati stílusban ! — Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Amilyen kemény bírálatot érdemel a kereskedelemügyi kormányzat, ugyanolyan mértékben megérdemli a jogos és kemény bírálatot a népjóléti tárca is. (Kiss Menyhért: Ugy van ! Ez igaz !) Csak egy-két részt ragadok ki, mert hiszen végig akarok menni valamennyi tárcán., (Perlaki György : Ne vegye el Kiss Menyhért kenyerét !) Számtalanszor elmondtuk már a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák sérelmeit. Számtalanszor elmondtak, hogy mi történik a hadirokkantakkal az után az irtózatos áldozat után, amit a hadirokkantak és a magyar katonák, magyar katonák nejei és gyermekei hoztak Becsületbeli kötelessége mindazt beváltani hiány nélkül ezután az áldozat után a mag} r ar államnak, amit ígért akkor, amikor a magyar fiuk elmentek a haza határán tul védeni a veszétyben levő hazát. Hiába emlegettük ezt, fájdalom nèm találjuk meg azt a megértést a népjóléti minister ur részéről sem, amelyre joggal számithatnak a hadirokkanlak és hozzátartozóik. A népjóléti minister urnák is azt mondom, amit a kereskedelemügyi minister urnák mondtam: jöjjön velem. (Kiss Menyhért: A nyomortanyákra I) Nem kell a nyomortanj'ákra mennie, nem is vezetném oda, oda ugy sem jönne el, mert a múltkor is invitáltam s megígértem, hogy nem árulom el, hogy kicsoda, még sem jött évi április hó 24-én, szombaton. 383 el, tehát nem is hívom a nyomortanyákra, de meghívom, hogy jöjjön velem a körútra vagy a Rákócziutra sétálni és megfogja látni, hogy a körutakon majdnem minden utcasarkon béna" karú féllábú félistenek ülnek vagy álinak. (Erdélyi Aladár: Nem mindig, vigyázzon !) Tessék az ülés után velem jönni t. képviselőtársam és az utcasarkokon ép ugy, mint a nyomortanyákon, ott fogja látni a félisteneket féllábbal, amint egyik meglevő kezükben régen lejárt beváltatlan váltót tartanak a közönség felé. Méltóztatnak még emlékezni azokra a plakátokra, ámeneken a nemzet elmaradhatatlan háláját ígérték a harcba menő épkézlábu fiuknak és apáknak. Emlékezzenek erre, s most ott állnak a féllábú és félkarú félistenek az utcasarkokon és várják, hogy jószívű emberek egy-egy ezer koronással rójjált le annak a váltónak az összegét, amely váltót akkor adtak a kezükbe, amikor a háborúba, a vágóhidra küldték őket. T. Nemzetgyűlés! Számtalan esetben elmondtuk ezeket a sérelmeket és panaszokat. Sajnos, azonban eredmény nélkül. (Erdélyi Aladár : Méltóztatik azonban emlékezni, hogy a népjóléti minister ur azt is mondta, hogy ezeket még erőszakkal sem tudja bevinni az otthonokba, ahol ellátást kapnának. — Kiss Menyhért : És a gyermekeikkel és a nejeikkel mi történik? — Erdélyi Aladár- Azért mondtam, hogy általánosítani nem lehet !) Bocsánatot kérek, én arról beszélek, amit látok. A körúton a Hegedűs Sándor utca sarkán egy egylábú cipőtisztító rokkant ül, illetőleg dolgozik, és nem keres eyy nap annyit, hogy abból három vagy négy gyermekének meg tudja venni a száraz kenyeret. És akkor mit kap e szerint a rendelet szerint, amely január létől kezdve lépett életbe ? Szégyengyalázat, hogy azok a rokkant magyar katonák, akik harcoltak a különböző harctereken, akik végégjártak az egyiptomi sivatagtól, Bagdadtól fel a francia határig a félvilágot és mindenütt dicsőséget szereztek a magyar névnek, ezek a szerencsétlen családapák sokká' kevesebbet kapnak, mint amennyit a német, a francia, az angoi, az osztrák vagy akármelyik nemzetbeli rokkantak kapnak. (Kiss Menyhért : Igaz ! — Erdélyi Aladár : Hát akik nem voltak kinn a harctéren, azokat meg is kellene jobban adóztatni ! Én is azt mondom !) Csak tessék, én benne vagyok, nem érzem magamat találva. (Erdélyi Aladár : En senkire sem céloztam ! Mindenki tudja, hogy kik azok !) Méltóztassék megengedni, hogy csak példaképen emlilsem fel, hogy az angol rokkant — 100 %-os rokkantról van szó — evi 2600 aranyfrankot kap, ami magyar koronában 52 milliónak felel meg, a 100%-os belga rokkant 37 millió koronát, a francia 29 millió koronát, a német 22 millió koronát, az osztrák 21 millió koronát kap. Méltóztassék megengedni, hogy ne mondjam meg, mennyit kap a magyar rokkant. (Erdélyi Aladár : De kérjük, méltóztassék megmondani !) 6 millió magyar koronát kap. (Erdélyt Aladár : A 100%-os rokkant egész évre ? Bocsánatot kérek, ez tévedés !) A közlegényről beszélek. (Erdélyi Aladár : Igen, Igen ! Méltóztassék csak elolvasni, nehogy az arányszámok ugy sikerüljenek, mint a központi beszerzés bírálata ! — Kiss Menyhért : Hivatalos adatokat olvas ! — Ivády Béla: Mennyit kap a 100% os rokkant?) Koncedálom férfiasan, 12 millió koronát. (Ivády Béla : Tehát 100%-os tévedés volt!) Ezzel szemben 21 milliót kap az osztrák (Erdélyi Aladár : Elismerem, hogy kevés !) és 52 milliót az angol rokkant. (lyady Béla : Szó sincs róla, hogy sokalljuk) Bocsánatot kérek, l. képviselőtársaim, ne méltóztassanak részemről rosszakaratot feltételezni. (Erdélyi Aladár : Szó sincs róla, ez csak tévedés !) Csak azért történhetik ilyen tévedés, mert az idő rohamosan halad. Ez tehát csupán számbeli tévedés. Itt van azonban a kezemben a rendelet, amely szerint az altisztek, közlegények számára — legalább 25°/°-os 66'
