Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
382 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. anyára vall. Kérdezem, megfclel-e egy olyan ember a kereskedelmi ministeri székben, aki még ezzel a minimális érzékkel sem rendelkezik, hogy ilyen szörnyű esetben, mint amilyent elmondottam, segítségére legyen az alája rendelt személyzetnek, vagy az adózó polgárságnak ? Legyen szabad most már csak futólépésben távirati stílusban, elmondanom mindazt, amit még el akarok mondani. (Kiss Menyhért: Meghosszabbítjuk ! — Derültség.) Itt van pl a vasutasok ügye. Hosszú idő óla beszélünk már arról, hogy állami és nemzeti érdek parancsolja, hog}?- a vasulasság lelkületét megnyugtassuk. Számtalan esetben jöttem ide ügyükkei, interpelláltam, kértem, s előadtam a vasutasság sérelmeit a nemzetgyűlés és a kormány előtt, de soha meghallgatásra nem találtam. A magyar vasutasság, amely évtizedeken keresztül minden vihar ellenére becsülettel, hűséggel szolgálta ezt az országot, s amelv a háború alatt emberfeletti munkát végzett, elvárt, volna, hogy u kormányzat megértő politikát tanúsítson vele szemben. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kormány a legridegebb magatartást tanúsítja "a v isivassággal szemben. Csak eg3 T-két esetei mondok el. A múltkoriban elmondottam egyszer hogy a vasutasságnak nincs meg az egyesülési é- gyülekezési szabadsága. A magyar vasutasságnak nem szabad politikai és gazdasági érdekeinek megvédése céljából szervezkedni. A magyar vasutasságnak nincs meg a saját szaklapja. Nagyon érdekes és nagyon jellemző az egész kormányzatra a következő eset. Nemrégiben bejelentettünk egy lapot »A Vasutas« címen. Előzőleg megkérdeztem a belü^yminister urat, hogy van-e kifogása a lap megjelenése ellen. — Neki nincs kifogása, mondotta, mert nincs semmi köze hozzá. — Kértem, adja meg a terjesztési jogot a Mag}'ar Vasutasnak, s a belügyminister ur azt mondotta, hogy »nem teszem, mert nekem elvem az, hogy ha egy lapot beszüntetek, az többé meg ne jelenhessen.« — Elmentem erre a kereskedelmi minister úrhoz, mint a legfőbb faktorhoz. Kérdeztem, van-e kifogása az ellen, hogy a magyar vasutasság lapot indítson. Az mondotta nekem a minister ur, hogy — e pillanatban nem tudok határozott választ adni, azonban 2—3 nap múlva megadom a választ. — Ennek az időnek elteltével magához hivatott a minister ur és kijelentette, hogy nincs kifogása ellene. Persze ez a 2—3 nap arra kellett, hogv Kelety Dénes igazgatóval és talán Tasnádi-Szücs Andrással megbeszélje a dolgot. Nagyon érdekes, hogy a minister urnák nem volt kifogása ellene. Ezután beadtam a kérelmet rendesen felszerelve mindennel a ministerefnökség sajtóirodájába és vártuk, hogy január 1-én a lapot meg tudjuk indítani. Egyszer csak hazajön a minister ur vadászatról, s a rákövetkező napon értesítést kapok, a sajtóirodából, s két rövid sorban ez volt olvasható : ezidőszerint a kérelem nem teljesíthető. Kérdezem a minislerelnök urat, a kereskedelmi minister urat és az egész kormányt, mennyivel rosszabb polgárai a magyar vasutasok az országnak, mint amilyen pl. maga a ministerelnök ur, vagy bármely minister? Talán nem teljesiti a magyar vasutasság olyan hűséggel, szeretettel és szorgalommal a kötelességét, mint a hogy azt tőle megkívánják ? Vagy ha igen, ennek ellenében a szabadságjogoktól való megfosztás és elnyomás a bér ? Miért csinálja a kormány ezt ? Amilyen érzéketlen a kormány a vasutasság szabadságjogával szemben, épen olyan érzéketlen azokkal a szerencsétlen vasutasokkal szemben, akik hűséggel, szorgalommal dolgoztak és szolgálták az államot mindaddig, amig meg nem öregedbek, tehát egy életen keresztül, akik nyugdijasok. Épen olyan szűkkeblű azonban a vasutasok özvegyeivel és árváival is. évi április hó 24-én, szombaton. Hogy mit csinál a kereskedelmi kormányzat a vasutasok járulékaival, az özvegyek és árvák járandóságaival szemben, nz egyenesen kétségbeejtő. Amikor legutóbb a régi képviselőházban, múlt év szeptemberében gyűlést tartott a vasutasság, el kellett volna oda jönni a márváuyarcu kereskedelmi ministernek is, s meg kellett volna néznie azt a képet, amelyhez hasonlót Verescsagin, a hajón elpusztult orosz festő tudott csak festeni. Egy Gorkij-képet láthatott volna a márványarcu kereskedelmi minister ur ott, s csak Az éjjeli menedékhetyben láttunk hasonló arcokat és alakokat, mint amilj r eneket ott a régi képviselőház termében láttunk. Idős, öreg, megrokkant nyugdíjas vasutasok, a nyomorúságtól és éhségtől elcsigázott vasutas özvegyek, sápadt beteges gyermekek ültek ott, az éhségtől elaszott arckifejezésekkel és leritt róluk a szörnyű kétségbeesés. Szerettem volna, ha a minister ur ott lett volna és megnézte volna azt a szörnyű kétségbeesést, amely ott volt. A vasúti munkásság éveken keresztül fizette be aranyértekben a maga járulékait, amelyeket levontak a magyar vasutasságtól az állam által részükre adott keserves fizetésből és a magyar vasutasság szótlanul tűrte ezt, azzal a gondola tal hogy ha majd megöregszik és ha már nem tud többet dolgozni, vagy elhal, s özvegye és árvái maradnak hátra, az állam gondoskodni fog róluk és megkapják a nyugdijat. A magyar vasutasok nyugodtan haltak meg a jól elvégzett munka után, mert volt egy nyugdíjszabályzatuk, r amely biztosította részükre a nyugdíj összegét. És 1922 ben, vagy 1923-ban egyszer csak végigsivitott a sinek mentén a rémhír, hogy szanálni fogják az országot, a vasutasságot is, mi történik velünk ! Csitítgatták a vasutasságot, hogy nem történik semmi baj, mert a nyugdíjszabályzat biztosítja a nyugdíjukat. Egy szomorú, sötét napon azonban a gondok szörnyű terhe rászakadt a nyugdíjas vasutasságra, az özvegyekre és árvákra, mert a szanálási törvény megfosztotta őket attól, amit a törvényes tlapon biztosítottak részükre. Hogy milyen égbekiáltó igazságtalanság történt a nyugíjásókkal, azt a következő eset bizonyítja. Kifizetendő volna a MAV njmgdij intezetének a'apszabályzata szerint 10 évi szolgálat után 800 aranykorona, ezzel szemben a szanálás után kap az illető 192 aranykoronát ; 15 évi szolgálat után 1050 arany korona helyett kap 468 aranykoronát ; 20 évi szolgálat után 1300 aranykorona helyett kap 718 aranykoronát ; 25 évi szolgálat után 1500 aranykoronát kellene kapni és kap 1021-et • 30 évi szolgálat után 1800 aranykorona helyett kap 1458-at ; 35 évi szolgálat után 1960 aranykorona helyeit kap 1840-et és csak 36 évi szolgálat után kapja meg azt, amit a törvény részére biztosit. Kérdezem, hogy milyen erkölcsi alapon merte a kormány megfosztani a magyar vasutasságot attól az összegtől, amelyet ők ara nyertekben befizettek ? A magyar vasutasok nem akarnak egyebet, csak azt, amit befizettek. Micsoda erkölcsi alap az. amely erre feljogosítja a kormányt azzal a vasutassággal szemben, amely társadalom, mint mondottam, egy életen keresztül szorgalmasan, becsülettel és hűséggel szolgálta a magyar vasúton keresztül a hazát 1 De ugyanúgy bánik el az özvegyekkel és a magukkal tehetetlen nőkkel is. Ha még az élő férfiakkal szemben ilyen lelketlenül bánik is el a kereskedelmi kormáiryzat, miért teszi ezt a magával tehetetlen és védtelen özvegyekkel szemben, miért fosztja meg azt a vasutas Özvegyet attól a segélytől, amely neki alapszabályszerűen jár, ame lyet belügyministerileg és kereskedelemügyi ministerii eg is jóváhagytak? [Egy hang a jobboldalon ; Nemcsak a vasutasokkal van ez igg !J Nekem a magyar vasutasság fáj a legjobban. Ha máshol is megcsinálták ezt a lelketlenséget, az sem nekem, sem
