Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. évi április hó 24-én, szombaton. 367 a

merikázik, (Szijj Bálint : Amerikában dolgoznak !) c

sak kérdezem teljes tisztelettel a túlsó oldaltól és mindazoktól, akiket illet, hogy van-e joga a szociáldemokrata pártnak ezekről a padokról reklamálni mindazt, amit a kormány négy esztendő óta elmulasztott ? Vagy talán azt méltóztatnak hinni, hogy a kormány és a mögötte ülő egységespárt négy esztendő alatt teljesitette hiány nélkül mindazt a kötelességét, amely reá hárult ? (Kuna P. András : Sajnos, amit egyszer elrontottak, azt nehéz helyrehozni Î — Szijj Bálint : A hosszú beszédek !) Majd mindjárt rátérek a hosszú beszédre is. (Szijj Bálint : Ezzel még hosszabb lesz !) Azt méltóztatnak gondolni, hogy a kormány és a mögötte ülő egységespárt négy esztendő alatt elvégezte és elintézte mindazon szociális, kulturális és gazdasági kérdések tömegeit, amelyeket vállalt, amikor a kormányzást vállalta ? Ha nem ezt méltóztatnak hinni t. képviselőtársaim, akkor legyen szabad nekem teljes tisztelettel azt kérdeznem, miként méltóztatnak elképzelni a képviselői hivatást '? (Csontos Imre : Melyik ministeri tárcára pályázol, az a kérdés ? Isten látja a lelkünket, mi megválasztunk !) Állok rendelkezésükre. (Derültség.) Azt méltóztatnak hinni, hogy a vállalt képviselői kötelezettségüknek eleget tesznek azáltal, ha a mindenkori kormányt — ugy egészében, mint külön-külön annak tagjait — egyszerű fejbólintgatással, tapssal és szavazással támogatják (Csontos Imre : Lásd, milyen szerencsés leszel, ha ideülhetsz !) Azt méltóztatnak képzelni, hogy a nemzetgyűlési képviselőknek nincs más kötelezettségük a néppel, a dolgozók milliónjá tömegével szemben, mint az, hogy kórusban tapsoljanak egyik vagy másik ministernek, vagy hogy amikor bármilyen szociális, hasznos és üdvös javaslat jön a szociáldemokrata párt részéről, azt egyszerű, együttes felállással leszavazzák? (Zaj ellenmondások a jobboldalon.) Hát lehet, mélyen t. túloldal, hogy önök talán igy érzik és gondolják helyes teljesítését annak, amit önök mint nemzetgyűlési képviselők vállaltak. De ha igy gondolják, akkor méltóztassanak nekünk megengedni, hogy mi azt másként gondolhassuk. (Szijj Bálint : Engedjék meg, hogy mi itt a saját fejünkkel gondolkozzunk és ne az önökével !) Ezt kérjük a magunk részére is. (Szijj Bálint : Tessék !) Mi ugy érezzük és ugy hisszük vállalt kötelezettségeink helyes teljesítését, ha a kormány mulasztásait, politikai működését minden irányban, minden alkalommal itt a nemzet nyilt fóruma előtt elmondjuk és birálat tárgyává tesszük. (Egy hang jobbfelől : Más a jogos kritika és más a kerékkötés !) Lehetséges, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy az önök felfogása, mentalitása, gondolkozása szerint ez bűn ; én nem vitatkozom, nem állok és nem szállok perbe az urakkal e kérdésben. (Szijj Bálint : Jobban teszi !) Méltóztassanak azonban nekünk megengedni, hogy mi vállaljuk ennek a bűnnek minden konzekvenciáját, minden terhét. Azután majd ha az egyetlen igazságos itélőbiró elé, az ország dolgozó népe elé elmegyünk az általános, egyenlő, titkos választójog alapján, bizzuk annak döntésére, hogy kiknek a politikája és magatartása volt helyes : az önöké-e, akik a kormányt nyiltan, de titokban sem merik kemény birálat tárgyává tenni s ezáltal irtózatos mulasztást követnek el nemcsak választóikkal szemben, de az ország egyetemével szemben is, (Kuna P. András : Mi nyugodtak vagyunk ebben a tekintetben !) vagy pedig a mienk, akik e tekintetben kötelességünket mindig teljesitettük. (Szijj Bálint : Álljunk elébe minden propaganda nélkül ! — Kuna P. András : Láttuk 1918-ban az eredményt ! — Csontos Imre : Még sok akta van előtted, testvér ! A szakszervezet jól összeállította !) Elnök : Kérem Csontos Imre képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Esztergályos János : Ha én Tankovics t. képviselőtársamnak vádját, tehát az obstrukció vád; ját egy pillanatra magam elé teszem és bonckés alá veszem abban a tekintetben, hogy találok-e ebben a vádban egy parányi atomot, egy parányi kicsiny részt, amely megközeliti az igazságot, akkor meg kell állapitanom, — bármennyire is vészem ezt a vádat górcső alá, — hogy nem találok benne egy parányi kis részt sem, amely igazolná ^Tankovics János t. képviselőtársamnak felém irányított vádját. Nézzük meg egy pillanatra azt az anyagot, amely a képviselők előtt fekszik. Azt hiszem, tiz tárca működését kell birálat tárgyává tennünk. Kérdem, a t. túloldalt, t. Tankovics János képviselőtársamat, nincs-e joga ahoz, nem kötelessége-e a nemzetgyűlés minden egyes tagjának, hogy minden egyes ministerium költségvetésével alaposan foglalkozzék. Ha ez a vitathatatlan joga megvan a nemzetgyűlés minden tagjának, akkor nem lehet disztingválni, nem lehet azt mondani, bogy ez a joga nincs meg a szociáldemokrata pártnak. (Felkiáltások a jobboldalon : Megvan !) Most jövök ahoz a gondolathoz, amelyet t. képviselőtársam adott és amelyet rögtön feljegyeztem. Azt mondta, hogy hosszú beszédek vannak. Ki az, aki hosszú beszédet tart ? (Szijj Bálint : Kabók ! Propper ! — Mándy Samu : Estére meglátjuk ! — Drozdy Győző : Jó is lenne röviden elintézni mindent, ad acta a költségvetést ! —• Szijj Bálint : Amilyen röviden beszélnek a lelki rokonaik, a moszkvai kommunisták ! — Elnök csenget.) Megint kommunista szó ütötte meg a fülemet. (Szijj Bálint : Igen, igen, mert lelki rokonságban vannak !) — Létay Ernő : Örüljön annak a képviselő ur, hogy nem igy van ! — Zaj.) Amiként mondom, tiz "tárca költségvetését, beállitott tételeit kell vizsgálat tárgyává tenni, van-e benne olyan, ami a köz részére rossz, s ami a köz részére jó". Ha csak fél óráig vagy egy óráig -— hogy bőbeszédűek legyünk — beszélünk egy-egy tárcánál, ez tiz óra egyetlen egy felszólalás számára. (Felkiáltások a jobboldalon : Majd a részleteknél.) Márpedig, ha lelkiismeretesen akarunk a birálat jogával és kötelességével élni, melyik nemzetgyűlési képviselő lehet az a túloldalon, aki kétségbevonja azt a jogomat vagy a szociáldemokrata párt padjain .ülő képviselőnek azt a jogát, hogy egy-egy tárcánál legalább egy óráig beszéljünk. (Mándy Samu: Az általános vitában !) Az általános vitában, mert hiszen a másikban úgysem lehet majd. (Barthos Andor : De legalább arról beszéljenek !) Azt hiszem, elég meggyőzően iparkodtam a t. Nemzetgyűléssel megértetni, hogy obstrukcióról szó sincs. (Mozgás a jobboldalon.) Senki sem akar obstruálni ; (Kenéz Béla : Nem mondják, csak teszik !) de méltóztassék megengedni, hogy a jogos, tárgyilagos és alapos birálattól ne álljunk el. Akkor lehetne obstrukcióról beszélni, ha egyetlen egy tárcánál, pl. a népjóléti tárcánál beszélnénk hosszú órákon keresztül. Méltóztatnak azonban majd meglátni, ha rákerül a sor, ennél a legkedvesebb tárcánál sem fogunk egy óránál hosszabban beszélni. (Szijj Bálint : Mert nem lehet ! — Barthos Andor : Ez a rébusz hamar megfejtődött Î — Szijj Bálint : Ha lehetne, nem tenné ezt a fogadást !) Iparkodtam ismételten megállapítani, hogj' a túlsó oldalon határtalan türelmetlenséggel kezelnek minket és a legenyhébb,tárgyilagos felszólalásainkra rögtön olyan telitalálatnak szánt lövést kapunk, amelyre semmiféle formában nem szolgáltunk rá. Ha végigsétálunk az egyes tárcákon, akaratlanul is a kormány külpolitikáján kell kezdenünk. 53*