Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
368 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. évi április hó 24-én, szombaton. Irtózatos nagy égiháború után állunk itt már hatodik vagy hetedik esztendeje. Körülöttünk a haladás irányát mutatja minden állam, a győző és legyőzött államok egyaránt. Minden állam, a győző és legyőzött államok iparkodnak orientálódni, a nagy európai egységben elfoglalni azt a helyet, amely részükre a jövőt, a becsületes munkálkodásnak és a lerombolt gazdasági életnek felépítését biztositja. Mindenütt iparkodnak a külpolitikában bizonyos irányt követni. Minden állam megtalálja azt 'az irányt, amelyet a maga érdekében a jövőben követnie kell, egyedül ez a szerencsétlen nemzet áll ugy Európa közepén, hogy politikusai eddig nem. keresték azt az irányt, azV a külpolitikai tájékozottságot, amelyet az országnak követnie kell. Nem látják azt ez irtózatos veszélyt, amely ebben a tétlenségben megnyilvánul. Nem akarják látni — mert hogy ne tudnák látni, ezt nem hiszem — hogy milyen szörnyű végzet felé vezetik ezt e szerencsétlen országot azzal, hogy amig itt élik le napjaikat, nem iparkodnak barátokat keresni, akiknek politikájához hozzá iparkodnának simítani az ország politikáját. Amikor mi tépelődve állunk és kérdezzük önmagunktól : hova, merre fog vezetni az a politika, melyet ez a kormányzat követ, akkor azt látjuk, hogy körülöttünk a győző és legyőzött államok már mindenütt keresik a kapcsolatot az egész világ gazdasági és politikai életével. Hallunk némelykor itt a nemzetgyűlésen egy-egy felszólalást, melynek az a célja, hogy belenevelje, beleszuggerálja az ország közvéleményébe azt a külpolitikai tájékozódást, melyet az illető felszólaló épen jónak lát. így az elmúlt hetekben egyik egységespárti képviselő (Szijj Bálint : Például Bogya János !) felszólalt és nagyon melegen, frissen feltálalva, és az egységespárt által nagyon kellemesen fogadott, szépen adjusztált felszólalásában ajánlta Magyarország részére az olasz orientációt. Azt ajánlta, hogy Magyarország minél hamarabb orientálódjak Olaszország felé. Megmondom őszintén, megborzadtam ettől a gondolattól. Megrázkódtam lelkemben annak gondolatára, hogy a magyar nemzetgyűlésen legyen egy képviselő, aki pont ma, Olaszországot ajánlja orientációként. (Szijj Bálint : Előbb azt mondta, hogy valamerre orientálódjunk !) A kormány mulasztásának tartom, hogy eddig e tekintetben nem történt semmi. Azt a luxuspolitikát, amelyet ezidőszerint Olaszország követ, megengedheti magának Olaszország, amelynek vezetői elvakulva irányítják a latin fajt. De kérdezem : nem bűnös könnyelműség-e egy magyar képviselőnek felállani és Mussolini politikáját ideállítani, mint követendő példát? Hát az ég szerelmére, hol van a magyar fajnak nyelvrokona, hol van a magyar népnek fajrokona, amely erőt adna neki ahhoz, hogj T olyan politikát csináljon, amilyent Mussolini esinál? Nem gonuolja az a t. egységespárti képviselőtársam, hogy annak a maroknyi népnek, amely ezen az agyonnyomorgatott csonka földterületen él, ha meg akarja érni a jövő századot —nem is a jövő ezredévet — akkor pont az ellenkező pólust kell keresnie? Nem a diktatórikus, erőszakos politikát, nem a minden szabadságjogot leigázó politikát kell keresnie, hanem a népek egyetemének, összességének lelkéből fakadó szabadság politikáját. Csak ez az, ami megmentheti az országot. (Szijj Bálint : Viselkedjenek ugy, hogy ne gondoljon senki diktatúrára, sem jobboldalira, sem baloldalira !) Ugy van, ezt száz százalékig aláírom. Sem jobboldali, sem baloldali diktatúra ; ez az én gondolatmenetem magva is. Lehetséges, hogy a nemzetgyűlés egyik-másik tagja fel fog szólalni és azt fogja mondani, hogy ennek egyedül csak az az oka, hogy a külügyi tárca nincs állandóan és véglegesen betöltve. Lehetséges, hogy ilyen felszólalást is hallunk a túlsó oldalról, mert én mindenre elvagyok készülve. Az igaz, hogy a külügyi tárcánk nincs véglegesen betöltve, igaz az is, hogy van ideiglenesen egy ibolya szerénységü ministerünk, aki betölti ezt a tárcát. Azért nevezem őt ibolyaszerénységünek, mert félrehúzódik, elmegy, nem mutatkozik a fórumon, soha sem tartja szükségesnek, hogy a nemzetgyűlésen tájékoztassa a magyar közvéleményt arról a politikáról, amelynek alapján áll a külügyministerium vagy az egész magyar kormányzat. Szerényen félrehúzódik, hogy ne láthassa senki, csak némelykor, mint az erdei ibolya, amely mikor a fénysugár bevilágít az erdő mélyébe, akkor látszik a bokrok között ; ugyanígy jelentkezik némelykor, kivételes esetekben at. kereskedelemügyi és külügyminister ur, aki szerényen meghúzódik itt öt percre a ministeri székben és amilyen szerényen bejött, öt perc múlva megint ugyanolyan szerényen eltűnik. És ha keresed a külügyministeriumban valamilyen ügyben, akkor azt az értesítést kapod, hogy elment a. kereskedelemügyi ministeriumba. Hamar átszaladsz a kereskedelemügyi ministeriumba, mert el kell őt fognod, az ügy sürgős s akkor azt a választ kapod, hogy átment a külügyministeriumba. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Én végtelen nagy tisztelője vagyok a nagy szerénységnek, de mégis csak szeretném, ha a külügyminister urunk kissé kevésbé élne a szerénységnek egyébként dicséretreméltó jogával és szokásával, többet foglalkoznék a nemzetgyűléssel és lehetőleg tájékoztatná a magyar közvéleményt, hogy tulaj donképen melyik is ez az irányvonal, amelyet a kormány Magyarország jövőjének biztosítása érdekében helyesnek és szükségesnek tart. (Láng János : Nem okos dolog a külügyi vonatkozásokat itt szellőztetni !) | Akkor hagyjuk, befejezem ezt a gondolatmenetemet a következő zárómondattal. Azt látom, hogy a külügyminister ur, a ministerelnök ur, a belügyminister ur és az egész kormány úgy ahogy van, abban a helyzetben van, amit Heine egyik mondása fejez ki, amely nagyon kellemes, szép kis mondás, a következőképen hangzik : Auí dem Dache sitzt ein Greis, Der sich gar nicht helfen weiss. Azt hiszem, ezzel a Heine-féle mondással teljes mértékben megmondottam véleményemet a külpolitikai kormányzatról. (Vargha Gábor : De megoldva ezzel nincs ez a kérdés !) Méltóztatik parancsolni, hogy én oldjam meg ? (Vargha Gábor : Természetesen ! — Derültség. — Klárik Ferenc : Tessék kormányra engedni ! Az ellenzék nem oldhat meg semmit !) Megállapítom, hogy t. képviselőtársam pont egy perccel ezelőtt méltóztatott tőlem azt kívánni, hogy ezt a témát fejezzem be. (Vargha Gábor : Félreértett !) Szót fogadtam, lezártam. (Láng János : Halljuk a szociális problémákat !) Méltóztassék türelemmel lenni. Nem méltóztatott itt lenni, amikor 42 pontból álló határozati javaslatomat beterjesztettem. (Klárik Ferenc : Majd olvassa el, ott van a jegyzőnél ! — Láng János : Nagyon szívesen ! — Zaj.) Ha itt méltóztatott volna kellő időben lenni, (Láng János: Mással voltam elfoglalva ! Küldöttséget vezettem !) akkor a képviselő ur most nem reklamálná tőlem a szociális problémákat. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Esztergályos János : Méltóztassanak megengedni, hogy egy képviselőtársam felszólalásával még csak egy percet foglalkozzam, mert hiszen a képviselőtársam felfogása nagyonis mélyen belevilágit a ma helytelen talajban élő politikájába.
