Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. képviselőtársam kifejtett. Ugy látom, hogy a szoicáldemokrata párt jórésze egyet is ért ezzel. A szociális törvényhozásokat, amint ő nagyon jól mondta, nem lehet máról holnapra, ugrás­szerűen elintézni. Hiszen Magyarországon a szo­ciális érzést terjeszteni kell, a szociális gondol­kozást még fejleszteni kell, itt módot kell adni arra, hogy a széles rétegek, az iparosság, az intelligencia és a gazdaosztály körébe is bevonuljon ez a nézet. Magyarországon még ezt is nevelni kell, épugy, mint mindenféle más érzést és szükség van erre a nevelő munkára, mert nem is lehet elképzelni egy ország fejlődését politikai nevelés nélkül. Mi nem leszünk ennek a munkának akadályai, sőt odaálhmk és komoly eszmecsere alakjában akar­juk napirendre hozni az összes gazdasági és szociális kérdéseket, amelyeknek megoldása érdeke nemcsak a munkásságnak, hanem az iparosnak, az intelli­genciának és a gazdának magának is. Áttérve egy másik témára, a külkereskedelem kérdésére, méltóztassék megengedni, hogy rámu­tassak arra, hogy bár az elmúlt öt esztendő alatt Magyarországon sokat fáradoztunk, hogy Magyar­országnak piacot szerezzünk, áruinkat elhelyezzük, megkeressük a régi kapcsolatokat, de azt hiszem, hogy ez nem ment olyan sürgősen és gyorsan, amint az ország érdeke megkívánta. Igaz, hogy szerződést kötni nemcsak az egyik féltől, hanem a másik féltől is függ. A szerződéskötés két ország akaratától függ. Az egyik nehézséget tehát ebben látom, de belső nehézségeinket is el kell oszlatnunk. Példát akarok felhozni arra, hogy miben látom egyik okát annak, hogy ezek a tárgyalások nem mennek olyan gyorsan, mint az a nemzet érdekében kivánatos volna. Itt van két ministeri tárca : a külügyministeri és a kereskedelmi ministeri tárca ; mindkét tárcának óriási hivatása van. A külügy­ministeriumnak és a külügyministernek hihetetlen nagy feladatai vannak. Egy legyőzött nemzetnél, amely szét van szakítva, amely mindenfelől ellen ségekkel van körülvéve, a külügyministernek hihe­tetlen nagy tervekkel és hihetetlen nagy munkával kell dolgozni, hogy jobb hangulatot, más atmoszfé­rát tudjon teremteni Európa és az egész világ különböző nemzeteiben. Mégis azt látjuk, hogy egy férfiura rakták a két tárca súlyát. Azt gon­dolom, hogy ezen segiteni kell, mert igy szenvednek a kereskedelem és az ipar érdekei, de szenvednek a külpolitika érdekei is. Nincs megindokolva, hogy ezt a két tárcát, amelyek mindegyike egész embert követel a mai súlyos időkben, egy kézben tartsuk. Azt gondolom, hogy ez az egyik oka annak, hogy ezek a dolgok sem külpolitikai téren, sem pedig különösen gazdasági téren nem mennek olyan tempóban, amint ezeknek meg kellene tör­ténni. Eddig az egész külkereskedelmi forgalomnak 44-%-a van rendezve szerződésileg. 56%-a még hátra van, és épen azokkal az államokkal való szerződéseink vannak hátra, amelyekhez leginkább hozzá van kötve a mi életünk. Be akarom mutatni, hogy mennyire fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezt a helyzetet kereskedelmi szerződésekké, rendezhessük. Igaz, hogj r vannak egyes érdek­csoportok, amelyek azt mondják, nem olyan sür­gős. (Huszár Károly : Nekik nem sürgős !) Nekik nem sürgős, de az ország érdekei követelik, (Hu­szár Károly : A legsürgősebb feladat !) az ország legsürgősebb szükségletei kivanják azt, hogy ezek a kereskedelmi szerződések rendezve legyenek. Érdekes megfigyelni, hogy a magyar import és export viszonylatában az egyes környező álla­mok miként vesznek részt. A cseh államból szár, mazik importunk 25%-a, Ausztriából 23%-a, Németországból 12%-a, Romániából 7%-a, Len­gyelországból 5%-a, Jugoszláviából 4%-a. Mél­tóztatik látni, 5—6 állammal vagyunk nexusban, évi április hó 24-én, szombaton. 361 és ennek az 5—6 államnak áruival kell magunkat ellátnunk. Az exportból pedig — amelyhez a mező­gazdaságnak, az állattenyésztésnek rendkívül nagy érdekei fűződnek, — az osztrák állam -36%-ot visz el, (Zaj. — Felkiáltások a középen : Nincs szerződés !) Csehszlovákia 24%-át viszi el a mi exportterményeinknek, Németország 7 %-át, Ju­goszlávia 5%-át, Románia 5 %-át, Lengyelország 2­5%-át. Tehát épen azokkal az államokkal, amelyekhez mi exisztenciális módon hozzá vagyunk nőve, viszonyaink még nincsenek rendezve. (Hu­szár Károly : Ezen segiteni kell !) A mai jelentések azt mondják, hogy állat­kivitelünk, hogy marhaállományunk exportja 80%-kal csökkent épen azért, mert állategészség­ügyi viszonyaink rendezetlenek. Ha tovább nézem és vizsgálom, hogy a magyar export milyen hatást gyakorol az egyes államokban, ahol az mint import jelentkezik, hogy mennyire fontos egyes államokra nézve a magyar export, rendkivűl érdekes számokat kapunk. Jugoszláviá­nál nem jelentünk sokat, mert az egész export, amely részünkről ott jelentkezik, csak 2%. Len­gyelország nem egészen 1%, Csehszlovákia 5%, Ausztria 11%, Németország 0'4%-kal szerepel. Ausztria tehát az az ország, amely nemcsak fel­veszi a mi terményeinket, hanem még nála is nagyon sokat jelent a mi importunk. Ha viszont az exportot nézem, hogy mit jelent az ő kivitelükben az, ami nálunk importként jelent­kezik, vagyis amit onnan behozunk s azt, hogy milyen hatása van ennek náluk, mit jelent az ő részükre, ugy azt találom, hogy Németországból 5%-ot hozunk be, Ausztria külkereskedelmi for­galmának 8%-át, Csehországénak 7%-át, e lengyel­nek 2%-át, a jugoszlávnak 7%-át, a románnak 19%-át. Méltóztatnak látni tehát, hogy csupa olyan államokkal vagyunk körülvéve, amelyekkel nekünk okvetlenül rendeznünk kell ezeket a külkereske­delmi kérdéseket. Rendkivűl fontos volna tehát, ha a nemzetgyűlés felhívná a magyar kormány figyelmét, hogy minden erővel és mindenekfelett ezeket a kérdéseket rendezze. Nem szabad meg­engedni, hogy ezek ellaposodjanak és a tárgyalá­sokat a legnagyobb gyorsasággal és a legnagyobb meggondoltsággal kell végigvezetnünk. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonat­kozólag a következő határozati javaslatot terjesszem be (olvassa. — Halljuk ! Halljuk !} : »Utasitsa a a nemzetgyűlés a kormányt, hogy minden rendel­kezésére álló befolyásával mozditsa elő a külkeres­kedelmi szerződések megkötését, különösen a szom­széd államokkal, amelyek természetes piacai a magyar ipar és mezőgazdaság produktumainak«. (Helyeslés jobbfelől.) Ezekután méltóztassék megengedni, hogy egész röviden foglalkozzam még egy-két kérdéssel. (Halljuk ! Halljuk !) Én magam az osztrák keres­kedelmi szerződés tárgyalásánál indítványt tettem a bizottság előtt, hogy a költségvetés megszakítá­sával tárgyaljuk le azt. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszem, hogy az ellenzék törekvésével sem ellenkeznék, ha azt egy nap alatt keresztül enged­hetjük s igy a maayar kivitel 36%-a rendezve volna. Rendkivűl lényeges az is, hogy e kereskedelmi szerződésnek van egy másik pontja is, mely rend­kívül érdekes és nagyszabású újítást tartalmaz. Az osztrák kereskedelmi szerződésben, amelyet kötöttünk, van egy mezőgazdasági munkásegyez­mény is, amely újítás, de amelyet rendkívül fon­tosnak tartok a jövő és a gyakorlat szempontjá­ból is. Rengeteg nagy munkásfeleslegünk van, külö­nösen a mezőgazdasági munkások tekintetében. Hiszen békében Nagy-Magyarország lakosságának

Next

/
Oldalképek
Tartalom