Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

362 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926, 11 %-a élt mezőgazdasági munkából s csonka Magyarországon ez a szám felszaladt 14%-ra, tehát a lakosságnak ennyi százaléka ma nincstelen és földmunkából él. Méltóztassanak meggondolni azt a körülményt, hogy Nagy-Magyarországon a munkanélküli földmives munkások különösen Szentesről és Hódmezővásárhelyről lementek a Bácskába és ott keresték meg kenyerüket. Ma ez is csonka Magyarország terhére esik. Számitásom szerint tehát nem 14%-ot, hanem majdnem 17—18 százalékot jelent a lakosságnak ez a része. Lehetetlenség, hogy a magyar mezőgazdaság ezt elbírja. Innen van az a nagy nyomor és szenvedés, amelyet Szeder képviselőtársam épen tegnap tett szóvá itt, a nemzetgyűlésen. A munkanélküliségnél természetesen nemcsak magyar problémáról, hanem európai problémáról is van szó, de vannak eszközök és módok, amelyekkel ezt a munkanélküliséget csökkenteni tudjuk. Nekünk minden módot meg kell ragadnunk a munkanélküliség csökkentésére ; még akkor is ha a munkanélküliek számát csak pár százalékkal, szorítjuk is le, nem szabad elmulasztani egy módot és eszközt sem, hogy rendet teremtsünk a munkanélküliség terén. Hiszen a nagy államok is óriási munkanélküliséggel küzdenek. Itt van Anglia példája, mely nem képes azt leküzdeni. Ez a hatalmas nagy világbirodalom évek óta óriási munkanélküliséggel küzd. Az angol ipar, amely képes volt a háborúban pár hónap alatt a német tengeralattjárók munkáját leküzdeni, nem képes ezzel a nagy bajjal megbirkózni, amely ugy látszik, veszedelmesebb a tengeralattjáróknál. Lloyd George egyik beszédében azt mondja, hogy az angol állam a munkanélküliség leküzdésére két év alatt többet költött, mint amennyibe az egész háború került. Méltóztassanak elgondolni tehát, mibyen hihetetlen erőfeszitéssel jár ez a küzdelem, amely tisztán azt a célt szolgálja, hogy a munkanélküliséget leküzdje. Amikor olyan könnyen odavetett mondatokkal akarják leküzdeni itt a nemzetgyűlésen a munkanélküliség kérdését, meg kell állapítani, hogy itt nem egy kicsiny magyar problémáról, hanem a világ gazdasági életének egyik leghatalmasabb és legveszedelmesebb problémájáról van szó. Rá fogok mutatni arra, hogy Ausztriában, ahol Bécs maga szocialista uralom alatt álló város és hihetetlen összegeket teremt elő a munkanélküliség leküzdésére, irtózatos építkezéseket folytat, hihetetlen adóprést mozgat, rengeteg szociális adót szed be, számtalan szociális intézményt létesít, a munkanélküliség hidrafejét még sem képesek leküzdeni, sőt ez a veszedelem még fog nőni és ma már a szocialista vezetők is azt mondják : képtelenek vagyunk ezzel a veszedelemmel megküzdeni. Ausztriában 220.000 ember van munka nélkül s ebből 97.000 esik magára Bécsre, de viszont — méltóztassanak jól figyelni — Ausztria állami bevételeinek 48 %-a esik Bécsre, tehát az osztrák államnak majdnem minden valamirevaló vagyonát maga Bécs szívja fel s ennek ellenére sem képes leküzdeni a munkanélküliséget. Amikor tehát a szocialisták annyit vagdossák a kormányzat és az uralom levő párt fejéhez, hogy tessék rendezni a munkanélküliséget, méltóztassék példát venni Bécstől, ahol maguk azok az elvtársak, akik kétségtelenül át vannak hatva attól a gondolattól, hogy Bécs városát a munkanélküliségtől megszabadítsák, nem képesek ezzel az óriási bajjal megküzdeni. (Esztergályos János : Szóval feküdjünk le, aludjunk és ne csináljunk semmit ! — Szomjas Gusztáv : Nem azt mondotta ! -— Huszár Károly : Nem ez következik a beszédéből ! •— Meskó Zoltán : Megértéssel, szeretettel kell ezt a kérdést kezelni !) De tovább megyek. Nemcsak Angliában van évi április hó 24-én, szombaton. munkanélküliség, mert például Dániában a munkások 13%-a van munka nélkül ; Svédországban 9%, Németországban 12%, Magyarországon pedig 15% a munkanélküli munkások száma.. Nálunk is meg kell tehát minden.eszközt ragadni s bármilyen kicsiny legyen is a lehetőség, ha nem is tudunk túlságosan sokat segíteni, ha csak ezer embert juttatunk munkához, ha csak eze ember szájába tudunk kenyeret adni, ha csak ezer ember szeméből tudjuk kitörölni a könnyet, már ez is megéri azt, hogy cselekedtünk. (Helyeslés.) Igaz, hogy a legelső, a legsürgősebb és a legszükségesebb mind egy békebeli normális munkanélküliség leküzdésére a munkanélküliség esetére való biztosítás. De a munkanélküliség esetére szóló biztosítás a nagy katasztrófákat sohasem tudja leküzdeni. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás csak egy normális munkanélküliséget képes leküzdeni, de egy katasztrófát elháritani, százezer és százezer munkanélkülit ellátni nem képes. Ausztria példája mutatja, hogy az osztrákok gyönyörűen megcsinálták a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, sőt az ő biztosítási módszerük mintaképe az angol rendszernek, de az osztrák munkanélküliség esetére szóló biztosítás összeomlott volna, ha maga az állam nem alimentálta volna és hihetetlen összegeket nem adott volna erre a célra épen a polgárok vagyonából. Ilyen intézmény nyugodt békeidőben, ha egyszer egy nagyobb, 10%-os munkanélküliség beütne, ezt pár hónapig elbirja, lehetséges, de az ipari munkásság 15%-át pénzzel, élelemmel és lakbérrel éveken keresztül ellátni még az állam sem képes. Én nem mondom azt, amit az igen t. Esztergályos képviselőtársam szeretett volna fejemhez vágni, hogy feküdjünk hasra és várjuk a jobb időket, mert szerintem meg kell csinálni a közel jövőben ezt a munkásbiztositási intézményt, hogy ha újra bekövetkezik ilyen baj, legyen egy intézmény és váratlanul ne érjen bennünket. Az egész pénzügyi kérdés, csupán matematikai számitások alapja az, ami eldönti a munkanélküliség elleni biztosítás intézményének létét. Véleményem az, hogy a munkanélküliség elleni biztosításról szóló törvényjavaslatot igenis meg kell alkotni. (Ugy van ! a középen.) A másik dolog azonban az, hogy azokra a kereskedelmi szerződésekre nagyobb figyelmet kell fordítanunk, mert ez is egyik módja a munkanélküliség elleni küzdelemnek. Ha a munkanélküliség elleni küzdelemnek egy részét a kereskedelmi szerződések révén meg tudjuk oldani, az is megérte, hogy sürgessük, hiszen a gazdasági kérdések egybefüggőek, olyanok, mint az órakerék. Ha az egyik megindul, megindul a másik is és belekapcsolódik a gazdasági élet menetébe. A második fontos dolognak tehát azt tartom, hogy a kereskedelmi szerződéseket kössük meg minél előbb. Hacsak egypár gyár indul is meg, hacsak pár ezer munkásember kap is kenyeret, az is megérte, hogy ezt a módot felhasználjuk. A harmadik dolog, amelyet szintén szükségesnek tartok a munkanélküliség szempontjából, a munkásfeleslegek elhelyezésének kérdését. Az osztrák szerződéssel kapcsolatban kötött a magyar állam egy munkásegyezményt is, de ezt a rendszert át kell vinni a többi kereskedelmi szerződésekbe is. A háború utáni időkben nem volt munkahiány, de most exportálni kell a munkaerőt is. Sajnos, az egészséges magyar munkaerőt exportálni kell és ha ezt a kérdést máskép nem tudjuk megoldani, akkor erre az útra kell lépnünk és elő kell segítenünk a magyar munkásság elhelyezkedését olyan helyeken, ahol a munkájukat megfizetik. Az osztrák szerződéssel kapcsolatban kötöttek munkásegyezményt, amely szerint mezőgazdasági munkásokat felszív az osztrák állam.