Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
340 À nemzetgyűlés 536. illésé 1926. évi április hó 23-án, pénteken. kormányzatnál, annak rög-tön 200 milliárd koronát bocsátott rendelkezésére. Ha házak, kislakások építésére, mezőgazdasági munkáslakások épitésére bocsátott volna rendelkezésre a kormány olcsó kamatozás és hosszú lejárat mellett 200 milliárd koronát, ebből 5—6—7 ezer nrankáslakást is fel lehetne épiteni. Márpedig én azon a véleményen vagyok, hogy ha ilyen vállalkozások kisegítésére van pénz az államházartás keretében, mennyivel inkább kell pénznek lennie akkor, ha ilyen fontos szociális kérdés megoldásáról van szó, ha arról van szó, hogy a. mezőgazdasági munkások, akik különben nem tudnának hajlékhoz jutni, hajlékhoz jussanak. Az én meggyőződésem az, hogy sokkal erőteljesebben kellett volna egy kormánynak ezen a téren kötelességét teljesítenie. Ki kellett volna egy kormánynak szabadulnia abból az ellenforradalmi atmoszférából, amely jelentkezett a törvények végrehajtásánál és nagy nemzeti és szociális szempontokat kellett volna figyelembe vennie, amikor a földbirtokreformtörvény rendelkezéseit hajtja végre; különösen ami a házhelyrendezést illeti. Szent meggyőződésem, hogy jönnie kell annak a kornak, amikor ezeket a problémákat gyökeresen fogjuk megoldani az ország jól felfogott egyetemes érdekében. Nyomorról és keservről beszéltem a mezőgazdasági munkásokkal kapcsolatban délelőtt, de nem mehetek el amellett a kérdés mellett, hogy ma már nemcsak a mezőgazdasági munkások azok, akiket a nyomorúság fojtogat künn a falvakban, hanem ma már a törpebirtokosok is kínlódnak, nyomoruságoskodnak. (Nagy János (tamási-i): Az egész gazdatársadalom!) A nyomorúság ma már nemcsak a munkások között pusztít, hanem betört a valódi kisgazdák társadalmába is. Az a kedvező konjunktúra, amely a háborúban és a háború után keletkezett, elmúlt. Mikor első nemzetgyűlési beszédemet mondottam, akkor a kisgazdák még kedvező konjunktúrában éltek. (Szijj Bálint: Rekviráltak náluk! Az volt a kedvező?) De akkor is azt mondottam: ennek vége lesz, különösen akkor, ha Oroszország termeivényeivel bekapcsolódhatik az európai gazdasági életbe. És még ott sem tartunk, máris az, apró esisztenciák, a kisgazdák egész tömege vérzik a nyomorúság alatt. Ha korlátlan kölcsönt kapnának vagyonukra, hogy adósságaikat kifizethessék, rövidesen ugyanaz az állapot következnék be, amely jelentkezett a háború ideje előtt, amikor aranyban kifejezve nehéz milliókkal volt megterhelve jelzálogteher formájában a kisbirtok. Ez a folyamat olyan kifejlődőben van, hogy ha akár ez a kormányzat, akár egy másik, eljövendő kormányzat ezt a politikát folytatja a kisgazdatársadalommal szemben, a törpeexisztenciákkal szemben, nemsokára eléri azt az eredményt, amely 1914 előtt mutatkozott, amikor napról-napra láttuk a kisgazdák birtokain lezajló árveréseket. Ezen a téren igen helyes és okos politika lett volna, ha folytatják azt az irányt, amelyet Nagyatádi Szabó István képviselt, amikor radikális földbirtokpolitikai kérdéseket fejtegetett, amilyen a progresszív adózás megvalósítása, Ezeket a kérdéseket mi is felvetettük és ha ezek a konjunkturális idők elmúlnak, és a földbirtokreform révén nem bástyázzák ikörül az uj apró exisztenciákat és nem gondoskodnak arról, hogy a már meglevő törpeexisztenciák iß törvényes intézkedésekkel körülbástyáztassanak, akkor itt siralmas vége lesz a törpeexiszteneiáknak. Nagyon szomorú dolog, hogy a túlsó oldalon épen a kisgazdák csoportja, tömege nem ismerte fel helyesen, okcsan osztályának érdekeit, hanem odaadta magát amellé az adózási politika mellé, ameily most keresztülsöpör rajtuk. Az adózás alapja ugyanaz a kataszteri osztályozás, amely a háború előtti időikben volt. (Gr. Hoyos Miksa: Nem mindenütt!) Ugyanaz az osztályozás, amelyről számszerű kimutatást hoztam a nemzetgyűlés elé, beigazolva, hogy a nagybirtok aránylag sokai könnyebben tudja viselni az adóterhet, mint az apró birtokosok. (Mozgás a jobboldalon.) Hogy milyen helyzetben vannak a kisbirtokosok, arra elég felemliteni azt, hogy Békéscsabán a kényszenkölcsön egész tömegeit táblázzák be vagyonukra és elég utalni arra, hogy például Békés vármegyében több mint 90 miliárd adóhátralék van. Mit bizonyít mindezl (Szomjas Gusztáv: Nincs pénz!) Azt bizonyítja, hogy ezek is ott vanak a tönk szélén, ezeken az apró exisztenciákon is keresztülment annak az adópolitikának hengere, amely politikát — mint mondtam! — a kisgazdapárt támogatásával valósítottak meg. (Szomjas Gusztáv: Belefúlunk a saját zsírunkba!) E társadalmi réteg helyzete szoros összefügésben áll kereskedelmi politikánk kérdésével is. A kormányzatnak, ha már ilyen szerencsétlen adópolitikát folytat ezekkel a. törpe exiszteínciákkal szemben, elsőrendű kötelessége volna, hogy kereskedelmi szerződésekkel és megállapodásokkal lendítse előre e réteg ügyét. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A helyzet ugyanis az, hogy már újból felvetődött a termelés korlátozásának, gondolata. A háború előtt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az áraknak bizonyos szinten való tartását azáltal érjék el, hogy a termelést korlátozzák. És ime, most egy kamarai értesítő épen a kereskedelmi szerződésekkel kapcsolatosan irja, hogy kezd az a nézet kialakulni, hogy a termelést csökkenteni kell, hogy a termelés értékesítése lehetővé váljék. (Graeffl Jenő: Jó kis nemzetgazdasági felfogás ez! — Perlaki György: Melyik kamarai értesitő irja?) A február 20-iki keltezésű győri kamarai értesitő. (Perlaki György: Ezt egyik sem mondja! — Graeffl Jenő: így felbomlik mindien! Nincs könnyebb, mint a kész munkában hibát lelni!) Szószerint olvastam fel (Szomjas Gusztáv: Ki irta?) és megismétlem (olvassa): »A kereskedeumi szerződések hiányában az a nézet kezd kialakulni, hogy a termelést csökenteni kell, hogy a termés értékesítése lehetővé váljék.« (Szomjas Gusztáv: Azt akarjuk tudni, hogy ki irta!) A kamarai értesítő vezércikke. (Malasits Géza: A felsőbb dunántúli mezőgazdasági kamara értesitője! Egy nagybirtokos, gróf Khue'n-Héderváry áll az élén! — Perlaki György: Az, hogy »kezd kialakulni«: nem vélemény!) Nem mondom azt, hogy ez a vélemény, de szószerint citáltam, azt mondotam. ami ott van. Amikor tehát vélemény kezd kialakulni, hogy a termelés korlátozásáról kell beszélni, akkor ez az ország* szempontjából nagyon veszedelmes jelenség. (Szomjas Gusztáv: Üzemredükeióról beszél! Ez egészen más! Nem birju'k az intenziv gazdálkodást!) Nem arról van szó. (Szomjas Gusztáv: De arról van szó! Másról nem lehet, különhen elpusztulunk!) Ne méltóztassék félreérteni, mert itt a termetlés csökkentéséről van szó. (Perlaki György: Nézze meg a kamarák politikáját: épen az ellenkezőjét akarják elérni!) Én eléggé figyelmesen elolvasom az ilyesmit, mielőtt idehoznám. (Perlaki György: Ne csak egy cikket
