Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

Á nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 339 vánnál nem közérdekű a juttatás. És igy tovább egészen 433-ig-, akiket az igényjogosultak sorából kirekesztettek. Ismétlem, az ellenforradalom szelleme bejutott ebbe a törvénybe, és ezt nagyszerűen kihasználták a nagy földbirtok megmentésére. Ebből a szellemből született meg azután az r a rágalmazó állitás is, amely a kifüggesztett névsorok mellett jelentkezett, s amely egyébként más körülmények között büntetendő cselekmény, még ha közigazgatási hatóságok követik is el. Akik azután keresztülestek ezen a retortán és szerenesésen bejutottak az igényjogosultak sorába, azoknál rögtön jelentkezett az a pénzügyi nehézség, amelynek megoldása nélkül akarta a kormányzat a földbirtokreform kérdését megoldani. Különösen azoknál jelentkezik, akiknél a juttatott föld után a vételárat a biróság annak idején a kedvező konjunktúra hatása alatt megállapította. Nem egy-két esetet tettem már szóvá beszédeim alkalmával, amelyekben a kedvező konjunktúra hatása alatt a biróság 50—80 métermázsa holdanként! vételárat állapitott meg egy-egy katasztrális hold területért. Most a vételárat vagy lealkudják a földbirtokosnál — mint ahogy tudomásom szerint ilyen eset is előfordult — vagy elszöknek a földbirtokról, otthagyják, mert nem képesek megfizetni azt az összeget, amelyet annak idején a biróság vételárként megállapított, amennyiben most már felényi árakon vásárolhatnak földet, vagy sok helyütt ennyit sem kell fizetni az illető földbirtok mellett közvetlenül elfekvő területekért katasztrális holdanként. De ugyanez a helyzet azoknál is, akikre nézve a földbirtokrendező biróság csak bérletet állapitott meg. Tudott tény, hogy a földbirtokrendező biróság annak a rendeletnek alapján intézkedik e tekintetben, amelyet a pénzügyminister bocsátott ki s amely megállapítja adó, koronánkén a fizetendő buzaértéket, illetőleg búzamennyiséget. Ma az a helyzet, hogy nem egy-két helyen két és fél métermázsa bért kénytelen fizetni az, aki a földbirtokreform révén jutott hozzá egy kis terület földhöz, mig másutt másfél métermázsa búzáért is megkapja bérbe ugyanazokat a területeket. Még az a szerencséje annak, akinek számára csak tiz év után állapitják meg a föld vételárát, bogy ettől a nagy bérlettől megszökhet, otthagyhatja a részére juttatott földterületet és bucsut mondhat annak a földdarabnak, amely a földbirtokreform révén — most már megállapíthatjuk — súlyos teherként zuhant a nyakába. Nekem már volt a kezemben olyan bírósági idézés, amelynek alapján az érdekelt földliözjuttatottakat a bíróságihoz citálták s ott kötelezetó'k őket végerhajtás terhe alatt annak az évi bérösszegnek megfizetésére, amelynél — ismételten mondom — ma - már 30—40, sok helyütt 50%-kai olcsóbban bérelhetnek területeket. De, sajnos, nem különben állunk a házhelyek kérdésében sem. Ha annakidején magát a házhely-kérdést oldották volna meg becsületesen és arra törekedtek volna, hogy mindenütt, ahol házhely-igénylők jelentkeznek, házhelyeket bocsássanak rendelkezésükre és különösen, ha a házhellyel kapcsolatban pénzügyi téren is gondoskodtak volna a házak felépítéséről, akkor a földbirtokreform-kérdésnek az a méregfoga, amely a végrehajtás során jelentkezett, jól ki lett volna húzva. De a házhelyek kérdésénél is ugy állunk és ügy nézünk ki, hogy még ma is van jó egynéhány város és község az országban, ahol évek hosszú során keresztül tárgyalták a házhely-kérdést, de az érdekeltek még mindig neon tudtak hozzájutni ahhoz a házahelyekhez, amelyre azután hajlékot akartak volna épiteni. Minapi beszédemben is szóvá tettem ezeket a kérdéseket és most konkrét eset kapcsán újra kitérek rá. Itt van például Békéscsaba, amely várost most én képviselem a nemzetgyűlésen. Igen fontos érdekek fűződtek volna ahhoz, 'hogy egyrész-t a földbirtokreform kérdését, másrészt a házhely-kérdést itt gyökeresen és gyorsan oldjuk megl Ezzel szemben mit kellett tapasztalnunk! Azt, hogy több mint három évi eljárás után ott az igényjogosultak még most sem tudtak hozzájutni egy talpalatnyi házhely-területhez sem. Amikor Békéscsaba földbirtokreform ügyét legelőször szóvá tettem a nemzetgyűlésen, megemlitettem, hogy amikor a földbirtokrendező biró kiment Újkígyósra, — mint amely község leginkább jöhetett volna számitásba a földbirtokreform szempontjából Békéscsaba mellett — akkor hivatalosan odarendelték a béreseket az ablak alá, iskolásgyermekeiket énekeltettek a biró ablaka alatt és azután előléptettek egy bérest, aki azt mondotta, hogy ide pedig ne hozzanak békéscsabaiakat, mert az ő apjuk és öregapjuk is itt élt és nem egyeznek bele abba, hogy a csabaiak idejöjjenek az ujkigyósi földbirtokra. Hát nem is menték oda; a földbirtokrendező biróság a kiküldött biró javaslata alapján gondoskodott arról, hogy a csabaiakat mindenütt végig kirekesszék a földbirtokrendező eljárás során s már több mint három esztendeje húzódik, kínlódik, vajúdik a házhelyrendezés kérdése is és — ismételten kijelentem — az igényjogosultak mindezideig egy talpalatnyi házhelyterülethez sem jutottak Békéscsabán a földbirtokrendező eljárás során. Bedig amikor megindult az eljárás-, szép, tekintélyes összegeket fizettek be azok, akik azt hitték, hogy igényjogosultakká válnak, igényjogosultak lehetnek és akiket igényjogosultaknak minősítettek is. Nagy összegeiket kitevő építőanyagokat vásároltak, befektetéseket eszközöltek azok, akiknek ezt anyagi erejük megengedte. Jó egynéhány^ biró kezelte már az ügyet, a képviselőtestület és a polgármester is sürgette a földbirtokrendező biróságnál a házhelyre vonatkozó rendelkezések végrehajtását, de tény, hogy ezideig egy talpalatnyi területet sem kaptak, és ha az eljárás ilyen tempóban halad, akkor belátható időn belül nem. is jutnak a csabai igényjogosultak egy talpalatnyi területhez sem az 1920 : XXXVI. te. alapján. Egyébként nemcsak az lett volna a kormányzat kötelessége, hogy magát a törvényt becsületes elgondolás szerint végrehajtsa, hanem az is kötelessége lett volna, hogy a házhelykérdés pénzügyi részéről is gondoskodjék és lehetőséget teremtsen arra, hogy azok a törpe exisztenciák, akik hozzájutottak egy kis darab földterülethez, hajlékukat fel is tudják épiteni. Ismételten utaltam arra, hogy a régi osztályparlament amelyben a csizmásoknak csak egy vagy két szerény képviselőjük volt, amely nem volt olyan demokratikus színezetű, mint a mai nemzetgyűlés és kormányzat, gondoskodott arról, hogy a munkáslakásokat fel lehssen épiteni és kamatmentes vagy olcsó kamatozású kölcsönt bocsátott rendelkezésre, hogy a hajlékokat felépítsék. Csak természetes,hogy amikor most ezeket a kérdéseket felvetjük, a kormányzat azzal jön, hogy nincs ilyen célra pénzügyi fedezet. Utaltam azonban legutóbbi beszédem alkalmával is arra, hogy amikor egy bajbajutott vállalat jelentkezett a 49*