Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
332 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. ben s a munkabéreket átszámitottain papirkoronára, ott, ahol a munkabért terményben, vagy aranykoronában állapitották meg. Elővettem a földmivelésügyi ministeriumnak 1913. évről szóló mezőgazdasági munkabér kimutatását is, átszámitottam az ott feltüntetett összegeket papirkoronára, igy állapitottam meg a két munkabér közötti különbséget s igy jutottam el ahhoz a következtetéshez, melyet már itt a nemzetgyűlésen emiitettem. Privátértesülésem szerint pl. Debrecenben férfiaknak 10.000 koronát fizetnek élelmezéssel napszámbérként, élelemzés nélkül pedig 20.000 koronát. Kertészeknél 25—30.000 koronát fizetnek, — ezek mostani napibérek — szőlőtelepeken 20.000 koronát. Egyéb munkáknál egyes helyeken 25—30.000 korona napszámbért fizetnek. Jászberényben 15.000 korona a napibér, szőlőtelepeken 20.000 korona. (Szomjas Gusztáv: Mikori) Ezek az adatok mostaniak. Nők és fiatalemberek napibére 10—15.000 korona. (Kabók Lajos: Mit szólnak ehhez 1 ? — Mayer János földmivelésügyi minister: Azt mondjuk rá, hogy van egj törvény, amely megvédi a mezőgazdasági munkást a kiuzsorázás ellen! — Dénes István: Ez már megszűnt! Csak egy évig volt hatálya a törvénynek! — Mayer János földmivelésügyi minister: Maga nem tudja, hogy nem szűnt megl — Dénes István: Csak egy évig volt hatályban!) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni. (Zaj.) Drozdy képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Szomjas képviselő urat már figyelmeztettem. Kérem méltóztassék csendben maradni. (Drozdy Győző: Egyik államtitkáruk ellopta a fél országot!) Drozdy képviselő urat állandó közbeszólásáért rendreutasitom. (Szomjas Gusztáv: Milyen államtitkár? — Drozdy Győző: Tudják önök nagyon jól!) Szeder Ferenc: Most azt írják hozzá, hogy a gaz diák a sízől őmunkálatoknál 20.000 koronát fizetnek élelmezés nélkül, de van olyan telep is, ahol a napibér 15.000 korona. (Zaj.) Különben a gazdák a napszámbér fizetéseknél hivatkoznak a m. kir. gazdasági iskolában fizetett napszám bérekre, miint amelyeket irányaidóknak *tartanak a munkabéreknél és amelyek ezidőszerint 15.000 koronát tesznek ki naponta. Még azt is megmondják, hogy kinél fizetik ezeket a munkabéreket. Kiskunfélegyházán a napi munkabér férfiaknál 20—30.000 korona élelmezéssel, szőlőtelepen, a nagy szőlősgazdáknál azonban csak 20.000 koronát fizetnek. (Petrovácz Gyula: Kicsi a bor ára!) Endre Zsigmond nemzetgyűlési képviselő és földibirtokosnál a nyitás 'és metszésnél alkalmazott munkások munkabére 15—22.000 korona. (Zaj.) Most pedig!, amikor majd: az összehasonlitó táblázatot fogom ismertetni, ezzel azt akarom megvilágítani, hogy a mezőgazdasági munkások életviszonyai 1913-hoz képest menynyire leromlottak és lezüllötte'k. A földmivelésügyi minister ur egy kijelentése kapcsán megemlékezett erről a kérdésről is és azt mondotta: mindenkinek ]e kellett szállítania életnívóját. Ezt a kijelentését nem értette kifejezetten a munkásokra is, de mindenki azt a következtetést vonhatta le ebből az elszólásból, hogy tehát indokolt a mezőgazdasági munkások életszinvonaláinák leszállítása is. Én ezt a felfogást akceptálnám, ha nem tudnám azt, hogy a mezőgazdasági munkások munkabére háború előtt is mindig csak a minimális életlehetőséget biztosította. Örökös keserv, kin és nyomorúság volt az életük, amit as is bizonyít, hogyha csak egy lehetőség kínálkozott számukra, akkor kimenekültek ebből az országból és volt olyan idő, amikor a magyar mezőgazdasági és egyéb foglalkozású munkások százezrével vándoroltak ki Amerikába. Jellemzi a helyzetet, — erre majd kritikám későbbi során térek ki — hogy a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottság egy év leforgása alatt összesen 36 járásban állapította meg a mezőgazdasági munkabéreket, még pedig járásonként oly különböző formában, hogy ha egymáshoz közeleső járásokban állapította meg a munkabéreket, valóságos bábeli zűrzavart teremtett ezen a téren. Ennek megvan a maga természetes, törvényben gyökerező oka, melyre majd későbben fogok rátérni, akkor, amikor a mezőgazdasági munkások munkaviszonyait kapcsolatba hozom azzal a törvénnyel, melyet a földmivelésügyi minister ur is említett s< amely 1923 : XXV. te. címen iktattatott be a magyar törvénytárba. Megállapították pl. a mezőgazdasági munkabéreket Békésen; teljesen munkabíró férfi áprilisban 21.750 papirkoronát kapott, májusban 29.000 papirkoronát, a hatodik hónapban, júliusban 36.250 koronát. Ennyi a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottság által pontosan megállapított mezőgazdasági munkabér Békésen. A nőknek 14, 18 és 24.000 koronát, gyermekeknek 7—9 és 12.000 koronát állapítottak meg ugyanebben az időszakban. Kíváncsi voltam, milyen munkabéreket fizettek itt 1913ban és megállapítottam, hogy a földmivelésügyi minister hivatalos statisztikai adatai szerint a férfiak tavaszi napszámbére 26.500 korona, nyár munkabére 51.500, őszi munkabére 38.700, téli munkabére pedig 21.500 korona volt. Nagyon furcsa esetek! is történtek a munkabérek megállapítása körül, mint ahogy azt a cséffai és a nagyszalontai járás munkabérmegállapitó bizottságainak ténykedése bizonyítja. Ez a bizottság például szeptember, október, november és december hónapokr munkabéreket 40—30, 24—18, 20—15 ezer koronában állapította meg, de az iletékes tényezők, ugy látszik, tűlmae-asnak találták ezeket, s amikor másodszor is összeült a munkabérmegállapitó bizottság, akkor ezekre a hónapokra 30—25, 20—18, 15—12 és 15—10 ezer koronás napszámbéreket állapított meg. (Rejsing-er Ferenc: Mit szól ehhez a minister ur? Kár erre a törvényre hivatkozni!) Ezekkel az adatokkal azt akarom bizonyítani, hogy mennyire lezüllött a magyar mezőgazdasági munkásság' életviszonya s hogy megközelítőleg sem éri el még azt a nyomorúságos életnívót sem, mint amelyet a háború előtt elért. Itt van például a Szentes városi munkabérmegállapitó bizottság ténykedése. Az előbb felolvasott adatokhoz képest az itt megállapított munkabérek jóval alacsonyabbak. Csak pusztán ez az eset nagyszerű és pregnáns bizonyít ék arra, hogy a mezőgazdasági munkásság ilyen bérek mellett még a felét sem keresi meg annak, amit a háború előtt tényleg megkeresett. Szentes városában felnőtt, tehát teljes munkabíró munkás részére, a munkabért a következőkép állapitották meg: februárban 18.000, márciusban 36.000, áprilisban 36.000, májusban 48.000. június és július hónapokban 54.000 korona, élelmezés nélkül. 1913-ban, a földmivelésügyi ministerium hivatalos kimutatása szerint, a teljesen munkabíró férfi-munkás átlag keresett tavasszal 49.000, nyáron 89.000, ősszel 73 950, télen 39.876, kapálásnál pedig, ugyancsak a hivatalos 'kimutatás szerint, 66.000, aratásnál 97.800, cséplésnél 78.700, kukoricatörésnél pedig 73.000 papirkoronát.