Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 331 is mondja »sarki, hogy nincs!) De Schandl államtitkár ur azt mondotta. (Mayer János földmivelésügyi minister: Soha nem mondotta senki! — Drozdy Győző: A minister ur felügyelete alatt levő mezőhegyesi birtokon 18.000 korona a alapszám! — Haller István: Disznóság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak inparlaniieintáris kifejezéseket használni, mert különben kénytelen leszek az illető képviselő urakat rendreutasítani. (Haller István közbeszól.) Haller István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradini. (Szomjas Gusztáv: Ezt kapják a gyerekek a cukorrépa sarábolásért! — Sütő József közbeszól. — Zaj.) Sütő József kéjpvisielő urat kérem, méltóztassék csendben mara'díni. Szeder Ferenc: Én ezeknek a tényeknek ismeretében, minthogy láttam azt a közömbösséget, amellyel a mezőgazdasági munkások iránt a kormányzat viseltetik, nem habozom kijelenteni, hogy bűnös és lelkiismeretlen mulasztás terheli a kormányzatot, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem akar megfelelő módon — még a viszonyok rltal rákényszeritett lehetőség határain belül sem — a mezőgazdasági munkásság érdekeiről gondoskodni. (Dénes István: De igen kivisznek Kanadába 3000 családot évenkint!) Úgyszólván szivtelenül nézi, a magyar földmunkásság kinos vergődését, érzéketlenül megy el amellett a nagy nyomorúság mellett, amelyben a magyar mezőgazdasági munkásság tengődik. Hogy néha-néha a segítés módjairól is beszéljenek, megeresztenek egy-egy félhivatalos nyilatkozatot egyes beszámoló gyűlések alkalmával kidobnak egy blöfföt a közvéleménybe, mondván, hogy ilyenformán akarnak a mezőgazdasági munkásokon segíteni. (Drozdy Győző: A mezőhegyesi állomáson 12 csendőr várja az érkezőket! — Zaj.) De nemcsak a földmivelésügyi minister, hanem a magyar uralkodó osztály is csak olyan vonatkozásban törődik a mezőgazdasági munkássággal, amelyben az hasznot jelent, amelyben értéket tud számára előállítani. A történelemből ugy látom, — és ez most különösen pregnánsan jelentkezik — hogy a nagy földbirtokos-osztály mindenkor fölé helyezte osztályérdekeit az u. n. nagy egyetemes nemzeti érdek-" nek, (Dénes István: Ne izgass! Ez izgatás) annak az egyetemes nemzeti érdeknek, amely a magyar földmunkásság felemeléséhez fűződik. Az osztályellentét mindig jelentkezett a történelem folyamán a nagybirtok és a robotos között, de alig jelentkezett valamikor is olyan élesen, mint az utóbbi években és ma, amikor keresztény és nemzeti uralomról beszélünk. Szeretném, ha ez most érte volna el csúcspontját. Minden olyan törekvést, amely a mezőgazdasági munkásság leigázása! jelenti, amely a munkások életviszonyainak lezüllesztését jelenti, ebben a szerencsétlen korban a nemzeti és keresztény gondolatba csomagolnak. Közben azonban, amint a földmivelésügyi ministerium, ugy ez az osztály sem gondoskodik arról, hogy munkaalkalmat teremtsen és ezzel előrevigve a mezőgazdasági munkásság ügyét. Sokszor gondolkozom, töprengek ezen a kérdésen, amikor képviselőtársaim jóizüeket alusznak. Sokszor tépelődöm, mi ez, talán tervszerű pusztítása akar-e lenni a mezőgazdasági munkásságnak. (Mozgás.) Hivatkozom arra, hogy valamikor kinai kulikat akartak hozni a mezőgazdasági munkások munkabérének letörésére Magyarországba. (Rothenstein Mór: A nagy hazafiak! — Dénes István: Nemsokára megint meg fogják csinálni! A magyarokat kiviszik Kanadába!) Most abban a helyzetben vagyunk, hogy magyar munkásokat lehetne kiszállítani a kinai kulik közé, mert a kinai kulik ezidő szerint rendezettebb viszonyok között élnek a keresetet illetően, mint a magyarországi mezőgazdasági munkások. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — t Nagy János (tamási): Például a mi vidékünkre eigíész Csongrádból hordják a munkásokat! — Drozdy Győző: Tízezerkor onás napszámmal! — Nagy János (tamási): A tizenhatéíves lány harmincezret, a férfi negyvenezret kap! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Érdeklődjenek a Metternich-uradalomban! — Esztergályos János: Kérdezze meg, hogy a gróf mennyit fizet!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Rothenstein Mór: Kérdezzék meg Hedry Lőrincet!) Rothenstein Mór képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Szeder Ferenc: Gondoltam arra, hogy képviselőtársaim, különösen a túlsó oldalról, szememre vetik, hogy túlsötéten látom a helyzetet (Ugy van! Ugy van! a ^Jobboldalon.) és majd idedobnak nekem egy pár számot, (Dénes István: Egy pár házszámot!) amellyel cáfolni akarják felszólalásomban elfoglalt álláspontomat. Ezért jóelőre összegyűjtöttem a földmivelésügyi ministeriumban a munkabérmegállapitásra vonatkozó adatokat és majd azokkal fogom állításaimat igazolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv: Melyik hónapról 1 ? Az nagyon lényeges!) Majd mindjárt megmondom. (Dénes István: Minden hónapban kell enni! — Szomjas Gusztáv: Most kezdődik a gazdasági év! Legfeljebb februári napszámról lehet szó!) Elnök: Csendet kérek. (Szijj Bálint: Az aratásnál megkeresi a kenyerét! — Drozdy Győző: Öt mázsa búzát egy családnak! — Szijj Bálint: Nem, búzában és' egyéb terményekben 15—20 mázsát! — Zaj és elenmondások ü szélsőbaloldalon. — Szjjj Bálint: Én csak tudom, én gyakorlatból mondom! — Zaj.) Szijj Bálint képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Drozdy Győző: Húsz mázsát nem is hallottam még!) Drozdy Győző képviselő urat kérem,* méltóztassék csendben maradni. (Beisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. A képviselő ur a mai ülés folyamán már részesült rendreutasitásban, méltóztassék csendben maradni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az nem most volt! — Rothenstein Mór: Megszakitással! — Zaj és derültség.) Szeder Ferenc: Azon az állásponton vagyok, hogy bármilyen sötét színekkel rajzolgatom a magyar földmunkásság helyzetét, megközelítően sem tudom kifejezésre juttatni azt a nyomort és szenvedést amelyben a magyar földmunkásság él. (Ugy var! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, aiziok a száraz adatok, amelyeket felsorakoztatok, mindenben igazolják azt az állítást, amelyet én itt — egyesek szerint — megkockáztattam. A mezőgazdasági munkásoife életviszonyát a nekik fizetett bérek mutatják meg leginkább. Az a kérdés, mennyit fizetnek neki naponta munkájáért, körülbelül mennyi az egész évi keresete, amelyből családját el kell tartania. Van nálam egy csomó nem hivatalos adat. De — amint beszédem folyamán említettem — beszereztem a földmivelésügyi ministerium illetékes ügyosztályától mindazokat az adatokat, melyek a mezőgazdasági munkabérek megállapítására vonatkoznak az 1925, év48*
