Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

330 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. kell tehát teremtenünk!, amelyek összhangba hoznak bennünket ebben a gondolatban, másr részt pedig békés utón, a népszavazás álláspontjára, helyezkedve kell törekednünk arra, hogy változtatást, lényeges változtatást hozhassunk létre a reánk kényszeritett békén. (Eszergályos János: Ágyú helyett az ekevas és a kalapács fogják visszaszerezni a régi határokat!) Le kell mondanunk arról az ábrándról, hogy minket majd a háború ennél ki mai helyzetünkből. (Kálmán István: Ennek a kormánynak ez a célja! — Sütő József: Ennek a kormánynak nincs semmi célja! —Esztergályos János: Célja lehet, die politikája más! Politikája az ellenkezőjét bizonyitja!) Le kell mondanunk arról az ábrándról, hogy háborúval, vérrel és vassal fogunk itt változtatásokat létrehozni az ország területét illetőleg. A háború megmutatta, mire képes, a háború tönkreteheti az egész országot, mint ahogy kétségtelenül tönkre is tette. Tönkre tette gazdaságilag, lezüllesztette erkölcsileg az embereket; minden józaneszü, logikusan gondolkozó ember levonhatja ebből a tényből azt a,z egyszerű következtetést: háborúval, azzal a módszerrel, amelyet kipróbáltunk és amely tönkretett bennünket, kivezető ut ebből a lehetetlen helyzetből nines. Magával a költségvetéssel ebben a beszédemben alig szándékozom foglalkozni. Mód adatik ugyanis nekem arra, hogy a költségvetés részletes tárgyalása alkalmával elmondjam véleményemet azoknál a tárcáknál, amelyek az én szempontomból kifogás alá esnek, amelyeket tehát akkor, adott alkalommal kritika tárgyává tehetek. A politikai kérdések taglalása helyett inkább áttérek én is a gazdasági természetű kérdésekre és e kérdések taglalása kapcsán vonom le a kormánnyal szemben elfoglalt álláspontom konklúzióit; ezeket taglalom abból a szempontból, hogy miért vagyok a kormánnyal szemben bizalmatlan és miért nem vagyok hajlandó ennek a kormánynak nemhogy egy éves, hanem még egy napos költségvetést sem megszavazni. Legelőször is rátérek a mezőgazdasági munkások ügyére, bajára, azt hozom a nemzetgyűlés elé és beszédem kapcsán talán ki fogok térni arra is, hogy mi volna a kötelessége a kormányzatnak a mezőgazdasági nép széles nagy rétegével szemben, ha valóban annak az egyetértésnek és konszolidációnak politikáját szolgálná vagy akarná szolgálni a kormányzat, amelyet Szabó Sándor képviselőtársam felszólalása kapcsán olyan szépen aposztrofált. A mezőgazdasági munkásság körében a munkanélküliség soha up— nem pusztított, mint ahogy pusztít mostanában. (Dénes István: Általában!) Minden felszólalásom alkalmával idehoztam a mezőgazdasági -•kásság problémáját, sajnos, azonban minden későbbi felszólalásomban azt kellett és kell mondanom, hogy a mezőgazdasági munkásság helyzete még ilyen igazán sohasem volt. Magam is mezőgazdasági munkás voltam, ott éltem közöttük, együtt kinlódtam, vergődtem velük, ismerem életviszonyaikat abból az időből is, de számszerű statisztikai anyagot is fogok majd beszédem kapcsán idehozni és egészen nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a mezőgazdasági munkásságnak sohaspm ment még oly rosszul a sora, mint ahogy énen a munkanélküliség és a rossz munkabérek következtében ma megy. (Dénes István: 18.000 korona a napszám a rnezőhegyesi állami uradalomban. — Nagy János (epri): Egerben 50.000! — Dénes István: Az kivétel!) A munkanélküliség eddig nem tapasztalt mértékben jelentkezik a mezőgazdasági munkások körében. A fájó és bántó az, hogy a kormányzat e mellett a jelenség mellett szinte érzéketlenül megy el. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy sohasem A^olt olyan idő, hogy a mezőgazdaságban^ munkanélküliség ne lett volna, mert szerencsétlen termelési viszonyaink mindig kitermelték azt a nagy munkásfelesleget, amely nem tudott munkához jutni és kénytelen volt ebből az országból időlegesen vagy örökre kivándorolni. De a munkanélküliség állandóan fokozódott és különösen az utóbbi időben fokozódott olyan mértékben, amint azt eddig még soha nem tapasztaltuk. (Kálmán István: Ma ez világprobléma! A győztes államokban is igy van! — Dénes István: De ott nincs olyan földbirtokpolitika, mint nálunk!) Engem ebben a pillanatban nem vigasztal az, hogy képvislőtársam odaveti, hogy ez világprobléma. Amikor az osztályellentétek eliminálásáról és olyan viszonyok teremtéséről beszélünk, amelyek lehetővé teszik a közös nagy célok érdekében való összefogást, akkor nem mehetünk el a kérdés mellett egyszerűen akként, hogy kijelentjük, hogy ez világprobléma, hanem igenis kötelességünk megkeresni az orvoslás módját, mert méltóztassanak megérteni, hogy van ilyen is. Bármennyire is világprobléma a munkanélküliség problémája, mégis mindenütt törekszenek azt többé-kevésbé megoldani; többé-kevésbé törekszenek arra, hogy ezt a problémát eliminálják; mennyivel inkább kötelességünk volna nekünk, akik egyrészt az adott helyzetben élünk, másrészt pedig mivel a munkanélküliség nálunk egész Európában nem tapasztalt mértékben jelentkezik, nemcsak az ipari munkások, hanem a mezőgazdasági munkások körében is. Már nem egyszer-kétszer beszéltem ebben a teremben a mezőgazdasági munkanélküliség kérdéséről s a földmivelésügyi minister ur mindannyiszor kijelentette, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség csak olyan mértékben jelentkezik, amilyen mértékben jelentkezett azelőtt is. Annak ellenére, hogy hivatalos, pontos statisztikai adatok nem állanak ebben a tekintetben a földmivelésügyi minister ur rendelkezésére, — mert a földmivelésügyi ministerium ezt a kérdést gyökerében elhanyagolta, soha nem törődtek Magyarországon azzal, hogy valóban meglássák, hogy tulajdonképen milyen a szociális helyzete a mezőgazdasági munkásságnak — &

r földmivelésügyi minister ur mégis százalékosan kimutatta, hogy a mezőgazdasági munkások milyen arányban vannak munkanélkül és maradtak ki az aratásból. Én már akkor is_kétségbe vontam ezeknek az állításoknak objektivitását és igazságát és a tapasztaltak után még inkább kétségbe kell vonnom azok helyességét. Schandl államtitkár ur is nyilatkozik minduntalan a lapokban; minduntalan megjelenik egy-egy hivatalos nyilatkozata, s az ősz folyamain is ugy nyilatkozott, hogy a mezőgazdásági munkanélküliség meg van oldva, mezőgazdasági munkanélküliség már nincs. Ha talán nem is ezekkel a szavakkal vannak ezek a nyilatkozatok megirva, de ezt a gondolatot fejezik ki. Én özekkel az állításokkal szembehelyezem azt a másik állítási, amely az én mindennapi tapasztalataim során alakult ki, hogy igenis van mezőgazdasági munkanélküliség, mely olyan mértékben pusztít nálunk a mezőgazdasági munkások körében, mint sehol másutt á kerek viláigon. • (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem