Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

 nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 329 lyel a biztosítás, a segélyezés kérdését nem lehet megoldani. Egészem u.i alapokra fektetni, egészen uj rendszert vinni bel© az intézménybe és kötelezővé tenni betegsegélyezést és a balesetbiztosítást a mezőgazdaságban foglalkoztatott mindíen munkásra, mint ahogy kötelezővé tétetett az ipari munkásokra nézve; ez lehet az egyedüli helyes megoldass szociálpolitikai szempontból, a mezőgazdasági munkások balesetés betegség esetére való biztosítása tekintetében. (Szabó Imre: Rászolgáltak a rokkant és aggkori biztosításra !) T. Nemzetgyűlés! Nem szándékoztam a franküggiyel foglalkozni, az én beszédeim kizárólag a mezőgazdasági munkás- és egyéb ügyeket ölelte volna fel, ha Szabó Sándor t. képviselőtársaim mindjárt beszéde elejéin a franküggyel nem foglalkozik. így azonblan kénytelen vagyok felszólalásával kapcsolatban néhány megjegyzésre szorítkozni e körül a kérdés körül is. Előre is kijeèeaitein, hogy minket, pártomat, a szociáldemokrata pártot őrgróf PaHavicinitől és a hozzá hasonló grófoktól egy egész világ választ el. (Rothenstein Mór: Sőt kettő! — Derültség.) Csak természetes, hogy ml, akik itt a nagybirtok ellen sokszor kíméletlen harcot folytatunk, habár ebben a pillanatban erdmémytelenül is, egy plattformra nem terülhetünk osztályérdek szempontjából sem őrgróf Pallavicinivel, sem gróf Andrássy Gyulával és a többiekkel, mint ahogy nem kerülhetünk egy plattformra az önök oldalán ülő

; nagybirtokosokkal sem. így tehát, ha én erről a kérdésről beszélek, valójában fennáll — és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk — az a különbség, amelyet megjelöltem, és a legkevésbé beszélek dbben az ügyben azért, mintha mi a mellettünk ülő grófokkal és földbirtokosokkal egy plattformra kerültünk volna. De ha az igazság szempontját toljuk előtérbe, akkor igenis az igazságot valljuk mindenkivel szemben, aki az igazsággal szemben a tagadás álláspontjára helyezksidik. Mi itt a vita tárgya ebben a pillanatban a frankügyben Pallavicini és a Bethlen-kormány között. Pallavicini súlyos váídat hangoztatott a kormány ellen. (Erdélyi Aladár: Nem bizonyított!) Pallavicini srílyos váddal jött, amely ha igaz, a kormány egy pillanatig sem maradhat a helyén. A bizonyítás módja nem az, amit a túloldal politikai szempontból helyesnek tart. Politikai szempontból hiába akarják képviselőtársaim a túloldalon kimagyarázni, hogy a bizonyítás lehetőségei itt van meg a nemzetgyűlésen, mert a bizonyítás lehetősége itt olyan formában, mint amilyen formában ennek az ügynek érdeke megköveteli a bizonyítást, nincs meg, mert azokat a tanukat,^ akik vallanak, akik alátámaszthatják azt az állítást, amelyet Pallavicini a Bethlen-kormánnyal szemben hangoztatott, nem lehet idehozni a padsorokba és azokkal nem lehet itt alátámasztani az ő tényállításait. Egyetlen módja a bizoinyitásnak az, hogy álljon oda a bíróság élé és 'bizonyítsa ott igazát. Ha a bíróság előtt elbukott, akkor erkölcsileg hulla, de erkölcsileg hulla az is, akire rá tudja bizonyítani a. bíróság előtt azt a tényállítást, amelyet itt nyíltan szemébe vágott. • Szabó Sándor képviselőtársam analógiákat sorolt fel. Azt mondta, hogy Tiszát sem merte ugyan itt megtámadni, r de megtámadta a kaposvári közgyűlésen és párbajjal intézték el a kérdést. Én nem vagyok hive a párbajozásnak, — az csak természetes — de ha ez a párbaj diszkvalifikálta Pallavicinit, akkor diszkvalifikálta Tisza István grófot is. EgyébNAPLÖ. XLI. ként is, ha Pallavicini támadta meg őt egy vármegyei közgyűlésen, tehát olyan helyen, ahol nem védte Pallavicinit a mentelmi jog, mód lett volna ennek az ügynek is törvényes elintézésére és én feltételezem, hogy nem Pallavicinin múlt, hogy nem a bíróság előtt tisztázták ezt a kérdést. De van egy másik eset is, igen t. Nemzetgyűlés. Amikor itt a régi képviselőház padsoraiban Désy felállott és odavágta Lukács Lászlónak, hogy a világ legnagyobb panamista ja, nem itt az országgyűlésen intézték el a bizonyítás kérdését, hanem a bíróság tárgyalta napokon, heteken keresztül ezt a kérdést addig, amig kiderítette az igazságot ebben az ügyben, Ezeket a példákat Dusztán azért hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy a bizonyítás módja nem az, hogy ide vonultassák fel a tanukat, akikkel igazukat, a tényállást akarják bizonyítani, hanem oda a bíróság termébe, ahol mód van tanukat megidéztetni és eskü alatt kihallgatni. De nem hagyhatom megjegyzés nélkül S/fbó Sándor képviselőtársamnak még egy pár mondatát, elsősorban azt, amit Trianonról mondott. Ö itt velünk szemben állítja, hogy jóleső érzés volna ugyan összefogni, de innen mindig olyan disszonáns hangok hallatszanak, mintha védeni akarnók Trianont, mintha helyeselni akarnók, hogy az állapotok Trianon kÖAwtkeztébe idáig fajultak. Nem akarom ezt a kijelentést erősen megbélyegezni, csak hivatkozom arra, hogy amikör a nemzetgyűlésben deklarációnkat felolvastuk, amikor tehát a nemzetgyűlés üléstermébe léptünk, megmondottuk, hogy Trianonnal szemben mi az álláspontunk. Ma is kifejezetten az az álláspontunk, hogy ez egy erőszakos béke, amelyet a győztes nagyhatalmak diktáltak reánk, amelynek megváltoztatására törekszünk és épen ez a gondolat indított sokszor bennünket azokra a felszólalásokra, amelyekben elmondottuk, hogy itt ben az országban konszolidált állapotokat kell teremteni, tehát olyan gazdasági és politikai állapotokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a Magyarország határán kivül élő magyar lakosság is ide kivánkozzék vissza Magyarország kötelékébe. Véleményünk szerint tehát ez a legjobb politika, amely az ország integritásának érdekeit szolgálhatja. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ettől a felfogástól egy féllépésre sem tértünk el sohasem üarlamenti munkásságunk nyomán, ezt vallottuk, hirdettük minden adott alkatommal, amikor csak beszélhettünk erről a kérdésről. Nem vagyunk azonban hivei annak a kardcsörtető politikának, amely karddal, vérrel és vassal akarja visszaszerezni a régi magyar határokat, mert számolunk azokkal a reális lehetőségekké], melyek között élünk. Tudjuk, milyen külpolitikai r szituációban élünk, milyen vasgyürüvel vették körül ezt az országot, különösen azért, mert benn az országban a reakció tobzódik és ez sokszor lehetetlenné teszi steámunkra azt, hogy eredményes munkásságot fejtsünk, ki ebben az irányban. Nem, vagyunk hívei a kardicsörtető politikának, de igenis, azon az állásponton vagyunk, hogy belső életünkben a gazdasági megerősödést kell elősegítenünk és az osztályellentéteket kell lefaragnunk, még pedig ugy. hogy a munkásság életnívóját emeljük és ezáltal felemeljük a legalsó réteget — mint ahogy Szabó Sándor^ képviselőtársam is mondotta — olyan belső állapotokat 48