Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
A nemzetgyűlés 536, ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt Tárgyai : Elnöki előterjesztések. - Az 1926/27. óvi állami költségvetés általános tárgyalása. — Felszólaltak: Szabó Sándor, Szeder Forenc, Malasits Géza. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az inditvány- és interpellációs-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : Rakovszky Iván, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. Napirend szaruit következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! A napirenden lévő költségvetésünk — mondhatnám — fordulópont számba megy az ujjáépitő munkában lévő magyar államgazdaság tekintetében. Ugy képzeltem el, hogy ennek vitája magas szinvonalu, tárgyi alapokon nyugvó, minden személyes invektiváktól ment, az emberiesség elvéből kiinduló, Magyarország megmentését célzó szép, tartalmas vita lesz. Sajnálattal állapitom meg, hogy mérges anyagokat szándékoztak behozni és hoztak is be egyes képviselő urak, akik mintegy el akarva terelni a közfigyelmet a fontos kérdésekről, a zavarosban kivannak halászni és ismételten ide akarják hozni a frankügyet, amely pedig egyszer már a parlament szine előtt alkotmányos formák között megtárgyaltatott. (Ugy van! jobbfelől.) Nem mehetek el szó nélkül azok mellett az invektivák mellett, amelyeket Pallavicini képviselő ur itt a parlament szine előtt ismételten felhozott a kormánnyal szemben, a ministerelnök úrral szemben, a belügyminister úrral szemben, és pártom nevében is reflektálnom kell ezekre az invektivákra. Hiszen a képviselő ur eddigi parlamenti működése már békeidőkben is olyan tüneteket mutatott, amelyek szinte érthetővé teszik ezt a magatartást. Mindig a hatalomra tört politikai barátaival szemben és ehhez neki minden eszköz alkalmasnak mutatkozott A gyanúsításoknak, sokszor a gorombáskodásnak, kíméletlenségnek, a konok indulatból fakadó mindenféle állitásokNAPLÖ. XLI, nak fegyvere alkalmas volt neki arra, hogy a parlament porondján küzdve, politikai célját elérje. (Ugy van! a jobboldalon.) Itt tényekre kívánok hivatkozni. 1913 augusztusában őrgróf Pallavicini képviselő ur nem merte itt a parlamentben elmondani támadását, mert — azt hiszem — harciasabb többséggel találta volna szemben magát, mint a mostani. Somogymegyében, Kaposvárott a törvényhatósági közgyűlés termében állitotta gróf Tisza Isvánról, hogy a Désy—Lukácsperben befolyásolni kívánta a tanukat és midőn erre Tisza nyilt levélben megírta róla, hogy hazudott, nem ment a bíróság elé, hogy sajtóperben keresse az igazát, (Igaz! Ugy van! a. jobboldalon.) hanem lovagias útra terelte a dolgot, megverekedett és ezzel az ügy el volt intézve. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Tisza miért nem vitte bíróság elé!) Ö kívánja a bíróság döntését és azt, hogy egy politikai támadást tartalmazó olyan kijelentésével szemben, amelyet a nemzetgyűlésben tett, a kormány a bíróság előtt keresse a becsületét. (Nagy zaj. — Horváth Zoltán: Ez nem jó példa!) Hiszen így minden kormányt el lehetne távolítani helyéről. Kiáll egy vakmerő ember a maga konokságával és a kormányt megvádolja alaptalanul, tények nélkül s akkor a kormány mondjon le és keresse a bíróság előtt az igazát. (Zaj.) T. képviselő urak, ilyen játékba nem megyünk bele. (Malasits Géza: Nem biznak a bíróságban! Hogyan kívánják akkor, hogy mi bízzunk benne! — Szomjas Gusztáv: Tisza István tudta, hogy mit csinál! — Zaj. — Elnök csenget.) Ami a bíróság elé való, azt a bíróság előtt intézzük el, ami a parlament elé tartozik, azt a parlament előtt kívánjuk elintézni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Ha valakiről azt mondják, hogy pénzt hamisitott, ez a bíróság elé való! — Csontos Imre: Maga sem hiszi ezt el! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Szabó Sándor: Pallavicini t. képviselő ur azt a fondorkodást kívánná itt szőnyegre hozni, hogy a bíróság elé kell vinni az ügyet. Hiszen ez nagyon szép politikai fogás lehetne, — nem akarom mondani, hogy apró kis csalafintaság lehetne — de itt a lényegeit nézzük. Van-e abban a tényállitásbían valami olyan, amelyből alaposan 'következtetni lehetne a kor 47
