Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
322 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án } pénteken. many mulasztásaira, hibáira, részességére, vagy akár elnézésére is. Ha ilyet mondana, itt a parlament előtt is tisztázni lehetne a tényállást és lehetne olyan helyzetet teremteni, hogy a kormány levonja a konzekvenciát. Ilyent azonban semmit sem állitott és semmit sem mondott. Nagyon jól jegyezte meg Andrássy képviselő ur, hogy ez politika. Én ennek a szónak azt az értelmet tulajdonitom, hogy a politikában minden, eszköz jő nekik arra, hogy támadjanak és a kormányt helyéről eltolják. Ezáltal a kormány és a kormánypárt ellen oldaltámadást intéznek. Figyelmeztetem őket, hogyha ez a támadás jobbfelől jön ilyen vakmerőséggel és vehemenciával, gondolják meg, hogy ez mindenesetre maga után vonhatja azt, hogy az az irány vonal vezetés, amelyet ez a kormánypárt inaugurál, balfelé keres támasztékot. Pedig ugy állítják be a dolgot, mintha a mai kormányzati rendszert féltenék egy balfelé való tolódástól. T. képviselő ur, ne féltse a kormányzatot, mert f önnek mindegy, akár kommunizmus van, akár polgári kormányzat. Önök mindig felette érzik magukat az eseményeknek és ha az események ugly alakulnak, hogy önöknek meleg a talaj, akkor Svájcban keresnek menedéket, elmennek a zivatar elől, azután visszajönnek s akkor szurkolódnak, piszkálódnak, amikor itt konszolidáció van. Önök azt akarjak, hogy zavaros legyen a világ, hogy a maguk kis politikai céljait ezáltal elérhessék. (Ugy van! jobbfelől) A képviselő ur hősi színben kivánja magát feltüntetni, hogy ő siet a vádlottak padjára és mártirképen szenvedni kivan az igazságért, az ő szerinte való igazságért. Ez a szerep nagyon kétséges, mert ő nagyon keveset reszkíroz, de nagyon sokat nyerne, ha odajutna a vádlottak padjára, hiszen ott szabadon mondhatna el mindent, ami az ő konok, megátalkodott, fekete lelkéből sugárzik. Mindent elmondhatna anélkül, hogy valaki előtt ezért felelősségre vonható lenne. Tisztában kell már egyszer lenni ezzel a hősiességgel! Hiszen hallottuk Vázsonyi t. képviselőtársunktól és én is elmondtam a frankügy ben itt elhangzott beszédemben, hogy a vádlott mindent elmondhat korlát nélkül. Hogy Vázsonyi képviselő ur mondta: á vádlottnak szabad hazudni. (Horváth Zoltán: Ezt Zsitvay Leó mondta először!) Akárki mondta, perrendszerüleg ez igaz. A t. képviselő ur is igazat fog adni nekem, mint aki szintén jogász. Botrányköveket kivannak állítani a nemzeti konszolidáció útjába, (Zaj.) hogy bukdácsoljon, hogy bukjék el a rendszer, mert ez az egyedüli ut ahhoz, hogy ők hatalomhoz jussanak. Amikor a képviselő ur politikai pályáját kezdte, — hiszen ott kezdte képviselői pályafutását Csongrádmegyében — még jóformán beszélni sem tudott magyarul. Nem is csodálkozom ezen. Ezek az urak a nemzet testében, akik idegenek maradtak a nemzet aspirációival, a nemzet törekvéseivel szemben, akik a nemzet jólétéből leszedik a maguk gyümölcsét, de a nemzet szenvedéseiből nem kérnek részt. Ök a nemzet életében mindig csak azt a szerepet játsszák, hogy hatalomra akarnak jutni és r a dolgokat, a maguk apró, szűkös, rövidlátó érdekei szerint akarják irányítani. (Zaj.) Jónak látta a t. képviselő ur Kakovszky minister urnák személyét is újra belevetni a frank vitába. Ezzel már végzett a mentelmi bizottság, de ez is az ő konoksága mellett bizonyit. Előadásának egyik részében, melyet itt a naplóból kiemelek, azt mondja (olvassa): »Kakovszky Iván ur lett megbízva azzal, hogy az 500 szokolosokat Felsőmagyarországon értékesítse.« Már be van bizonyítva, hogy ez közönséges ráfogás. (Horváth Zoltán: Bizonyítva még semmi sincs!) Nem akarok erősebb kifejezést használni, meg akarok maradni a parlamenti illem határai között, amennyire az ügy kellő jellemzése azt megengedi. (Zaj.) Azt állítja tovább, hogy Rakovszky Iván ennek a megbízatásnak nem tett eleget. Ezek után kérdem: ha nem botránybajhászásból hozza ezt elő, akkor miért vonszolja ezt a témát a nemzetgyűlés porondjára? (Olvassa): »Később- azt ajánlotta, hogy mivel az 500 szokolosok nem helyezhetők el, 50 szokolosokat kell csinálni.« Tehát ugy állit ja be, mintha felbujtotta volna a szokolhamisitókat, hogy pénzt hamisítsanak. Ezt sem bizonyította semmivel. (Horváth Zoltán: Hol bizonyítsa! Állítsa bíróság elé! — Zaj.) T. képviselőtársam, adja át önnek az adatokat, aki tegnap olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal fáradozott az ő tisztáramosásán. (Zaj.) Tegnap indíttatva éreztem magam, hogy ahhoz a szerecsenmosdatáshoz, amit itt tegnap elvégzett, a magam részéről gratuláljak. Nagyon jól tudom, milyen lelki erőmegfeszités és önmegtagadás kellett ahhoz, hogy ezt megcsinálja. (Zaj és derültség a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Én az igazságot védtem! — Zaj és derültség a jobboldalon. — IvádyBéla: Nem hiszi el még őmaga sem!) A magam részéről saját tudomásomon alapuló adatokat kívánok felhozni, — ha már itt vagyunk a frank- és szokolügynél — amelyek Pallavicini képviselő ur és Andrássy t. képviselő ur szerepét is némileg meg fogják világítani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A pár nappal ezelőtti ülésen hivatalos jegyzőkönyvből történt felolvasás alapján mondhatom, hogy amidőn Friedrich képviselőtársunkat kihallgatták a bíróság előtt, a francia megbízottak kérdésére azt válaszolta, hogy őt, már mint Friedrich képviselő urat Mészáros és Windischgraetz az 1922. évi választások idején választási ügyekkel kapcsolatosan keresték fel. Ezzel a választási dologgal eddig bizonyos tartózkodásból nem foglalkoztam, mert a tiszalöki kerületben dr. Mészáros Gyula, akinek határozott részvétele a frank- és szokolügyben már megállapítást n3 r ert, az én ellenjelöltem volt a választáson. Ugy éreztem, hogy én nem foglalkozhatom vele, foglalkozzék vele, aki akar. Most azonban világot kell vetnem az ott történtekre. Vonja le mindenki azt a konzekvenciát, amelyet akar. (Halljuk! a jobboldalon.) Bizonyos és eldöntött dolog, hogy Windischgraetz Mészárossal együtt dolgozott (Ugy van! a jobboldalon.) a bankóhamisitásban is s a politikában is. (Szomjas Gusztáv: A puccslegitimistákkal dolgoztak!) Mészáros Gyula a választások idején Andrássy Gyula kastélyában szállott meg Tiszadobon, az ő asztalánál volt mindig, és az ő kocsiján járta be a kerület községeit. (Zaj.) Gróf Andrássy Gyulának tiszttartójától kezdve az ő mezőőrei, minden aratója alkalmazottja, kondása, bérese, akinek szavazati joga van, leszavazott dr. Mészáros Gyulára ellenem. (Meskó Zoltán: Valószínűleg meggyőződésből! — Derültség.) Nem mehetek el szó nélkül amellett az erkölcsi felfogás mellett, amelyet Andrássy t. képviselő ur szögezett itt le 1922-ben, a választásokat követő első vitában. Azt mondta: Csoi dálatos ez a magyar natura: nem képes elviselni, hogy az ő alárendeltjei másra szavazzanak, miint az illetőre, amivel arra célzott, hogy a kormány megköveteli, hogy alkalmazottai a kormánypártra szavazzanak. Ugy látszik, más az elmélet es más a gyakorlat. Minden egyes lekötelezettjét, aki feles vagy harmados föld-
