Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-535
A nemzetgyűlés 535. ülése Î92"6. értesülést szerzett róla és legközelebb, mikor elfoglalta az elnöki széket, enunciált és azt mondta (olvassa): »Én tehát ebben a tekintetben nem jártam el, mert megnyugodtam ebben. Most előttem fekszik a gyorsírói jegyzetekben két dolog. Az első az, hogy a ministerelnök ur tényleg használta azt a kifejezést : Hazugság ! Ezt ^kifejezést ezelőtt 10 perccel egy másik képviselő ur is használta ugyancsak itt a Házban. A »hazugság« szó egy tényállításnak kétségbevonása és nem annak a másik képviselő urnák személyes megsértése.« r ' Fényes disztinkció ez a becsületsértés és a rágalmazás kritériuma között. Ha azt mondják valakire, hogy hazudik, akkor becsületében megsértik. De ha azt mondják valakiről, hogy amit előadott az hazugság, ezzel becsületében az elnök ur helyes interpretációja szerint nem sértették meg, (Egy hang a jobboldalon : Tévedhetett !) hanem elkövették esetleg a rágalmazás tényálladékát. Ezért az elnök ur, igen helyesen, a rendreutasitást mellőzte. Méltóztassék tehát ezt az egészen friss sütetü precedenst őrgróf Pallavieini esetére alkalmazni. Őrgróf Pallavieini György is állította, hogy a belügyminister ur az 500 szokolosok helyett 50 szokolosok plaszirozását javasolta.__ (Mozgás a jobboldalon.) Ez tényállítás. (Dinich Ödön : Hazugság !) Hogy ez hazugság-e vagy nem, azt sem én, sem ön, sem a Ház nem fogja eldönteni, hanem csakis a biróság. (Zaj. — Halász Móric közbeszól.) Elnök : Csendet kérek. Horváth Zoltán : Örülök, hogy dabasi Halász Móric képviselőtársam közbeszólt, hogy »amit a Házban mondott, azért nem is lehet biróság elé állítani.« De t. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy a memóriáját egy kissé felcsavarjam. Pallavieini képviselőtársam ugyancsak ezzel az üggyel kapcsolatosan, nem sokkal előbb, a ministerelnök urrói állított ilyent és akkor sem részesült elnöki rendreutasitásban, sőt állítását kivitte, a nyilvánosság előtt megismételte, és akkor sem állították biróság elé. (Ellenmondások a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : Ilyet nem állított a ministerelnökről! — Hedry Lőrinc : Az egyik politikai vád volt, a másik pedig egészen más, rágalmazás! — Kabók Lajos: Milyen finoman tudnak egyszerre disztingválni!) Einök: Csendet kérek. Horváth Zoltán : Az előadó ur előadmánya alatt Szabó Sándor képviselőtársam jónak látta közbeszólni, hogy Horváth Zoltán védi a grófokat. (Szabó Sándor: Ez tetszik nekem nagyon! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Kiss Menyhért : A túlsó oldalon több gróf van, mint itt! — B. Podmaníczky Endre : De őrgróf csak egy van a túlsó oldalon is ! — Hegymegi-Kiss Pál : Őrgróf a legrosszabb ? — Zaj.) ESnök: Csendet kérek, képviselő urak. Horváth Zoltán r A nemzetgyűlés szine előtt többször kifejtettem - a frankvitában mondott beszédemben is, őrgróf Pallavieini másik mentelmi ügyében is, — hogy engem abszolúte nem vonz az ő őrgrófsága. (Graeffl Jenő : Bravó ! — Szabó Sándor: Meg vagyok győződve! — Zaj.) Sőt én, aki teljesen demokratikus gondolkozású vagyok, (Hedry Lőrinc ; Demokratikus bibircs !) undorodom minden címtől, rangtól.l {Zaj. — Szeder Ferenc : Ezt Szabó Sándor nem mondhatja el magáról! — Szabó Sándor : Minden megillető címre számot tartok!) Ha tőlem függne t. képviselőtársam, (Zaj a jobboldalon. Malijuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) akkor se gróf, se báró, se őrgróf, (Szeder Ferenc : Se kormányfőtanácsos!) se nagyságos, se méltóságos, se kegyelmes nem volna, (aj és felkiáltások a jobboldalon : Hanem elvtárs !) évi április hó 22-én, csütörtökön. 3191 Elnök : Csendet kérek ! Horváth Zoltán : Akkor én a ministeriális tisztviselő urakat hivataluk szerint szólítanám meg. (Zaj a jobboldalon. — Graeffl Jenő : Helyes! — Szabó Sándor: Szovjettanácsosok is vannak ! Napoleon is csinált uj címeket ! — Zaj. •— Herezegh Béla : Jogi érveket kérünk !) Ezt t. képviselőtársam, csak annak megdöntésére mondom, hogy engem a grófi cím nem vezet. Ami engem vezet, az a mentelmi jog megvédése. Hangsúlyozom, hogy ebben a sivár látszatalkotmányos világban, ahol nincs egyesülési és gyülekezési szabadság, ahol nincs sajtószabadság, esküdtszék és általános, egyenlő, titkos választójog (Zaj a jobboldalon- — Perlaki. György : Ami nem jelenti azt, hogy szabad a rágalmazás !) a mentelmi jog olyan fontos alkotmányjogi biztosítók, amelyet nem szabad egy cseppet sem megesorbitani. (Perlaki György : Amellyel nem szabad visszaélni ! — Zaj.) Ma önök a hatalom árnyékában ülnek, s most az önök hatalma szempontjából óhajtják kezelni a mentelmi jogot. (Ellentmondások a jobboldalon.) Önök azt hiszik, hog clZ cl hatalom, melynek most részesei, örökösen az önök kezében lesz. (Kiss Menyhért: Bebalzsamozzák magukat! Már meg is hozatták a balzsamot Kairóból ! — Graeff Ï Jenő : Ez már gyenge volt ! — Zaj.) Önök nem látják, hogy a mentelmi jog megcsorbítása, vagy csak részleges feladása is, tulajdonképen ennek _ a látszatalkotmánynak a koporsóba tétele. (Zaj. Elnök csenget.) önök el vannak kábulva a Bethlen-imádattól. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! < Horváth Zoltán : Higyjék el a t, képviselőtársaim, hogy ezen a földön minden véges, még Bethlen István hatalma is véget fog érni (Kiss Menyhért : Nincs is olyan messze, hogy mikor !) és ha a saját szempontjukból nézik is a mentelmi jogot, gondolniuk kell a nemzet egyetemes érdekeire és a választóik által önökre bizott érdekekre is. (Hegymegi-Kiss Pál : Választóik által t) Nem most t. képviselőtársam. Most nincsenek abban a helyzetben, hogy választóik akaratának kifejezői legyenek, hanem ha esetleg lesznek olyan helyzetben (Kiss Menyhért : Majd meglátják, hogy hányan lesznek!) s ugy mint mi, választóik akaratának kifejezői lesznek, keservesen fogják érezni, hogy amikor önzetlenül teljes odaadással szolgálják aközt, nem tarthatnak igényt támogatásra, de még megértésre sem. Bárhogyan képzelik is önök a pártfegyelmet, a mentelmi jog olyanlterrénum, (Perlaki György : És a fegyelmi jog is!) ahol a pártfegyelmet, a párthoz való tartozandóságot, félre kell tenni. (Ugy van! Ugy van! a jobb oldalon.— B. Podmaniczky Endrei : Ezzel nem szabad visszaélni!) Amikor pedig az általam felhozott jogi és politikai érvek s precedensek ellenére is el méltóztatnak fogadni az előadó ur javaslatát, akkor tulajdonképen a mentelmi jog ellen követnek el súlyos sértést. (Ellenmondások a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : Bízza ránk, mi majd megvédjük ! — Kabók Lajos : Jókra bízzuk ! — Perlaki György : Önök is elitélik a rágalmazást ! — Szomjas Gusztáv : Hogy lehet erkölcstelenséget védeni!) Ha azt hiszik az urak, hogy az az ut, amelynek ez is egyik folyamatos etappe-ja, mikor a mentelmi jogban lévő alkotmánybiztositékot nyirbálják, helyes, akkor ajánlom, hogy mielőbb tegyék meg azt az utat, amelynek a végpontján a nyilt diktatúra van. (Szabó Sándor: Nem tesszük meg!) Mentsék meg ennek az országnak az illúzióját, mentsék meg az alkotmányt tisztelő ország hitelét, hogy ez parlament, hogy ez az élet, amelyet mi itt élünk, parlamentáris élet. (Szomjas Gusztáv :
