Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

314 A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. épült, — alig van egy-két kut, amelynek iható vize van. Akik pedig nem tudnak ezekhez a kutakhoz elmenni, azoknak olyan vizet kell inniok, — ha csak nincs pénzük ásványvizre, — amelyet én még mosdásra sem szeretek használni, ha ott vagyok. A közutak járhatatlanok. Azt mondtam tavaly, hogyha nekem még egyszer kocsin kell azon az utón oda mennem, csak ugy megyek el, ha először végrendeletet csinálok és a két szoba bútoromat ráhagyom a feleségemre. (Derültség.) Vannak ott olyan községek, amelyeknek lakosai ősztől tavaszig be sem tudnak menni a városba. Ezek az emberek ősszel megvásárolják azt a petróleumot, néhány kiló cukrot és egyebet, amire szükségük van és tavasz előtt nem mennek ki a falujukból, mert még nyáron is járhatatlan az ut, hát még télen, amikor havazik, fagy, s amikor a kocsi, ha félrebillen, lezuhan a mélységbe, megdöglik a ló, s meghal a kocsis és az utasa is. Tele van ez a vidék bányásszal. Ezeknek az embereknek 90%-a viskóban, padozatlan szobában lakik, amelynek 10—20 négyszögcentiméteres ablaknyilása van, a falról folyik a viz, nedves, egészségtelen helyiség, a gümőkórnak, a tüdőbajnak fékevesztett tanyája. Vájjon nemzeti érdek-e az, vájjon nem az ország érdeke-e, hogy ezen a helyzeten is, ha kell állami hozzájárulással, állami segéllyel, de feltétlenül segítsünk, vagy segitsen rajta a törvényhozó testület, a kormány ? Már az előbb mondottam, hogy nemcsak az a fontos, hogy az ember elmondja itt ezeket a dolgokat és rámutasson a bajokra, hanem annak, aki rámutat a bajokra, meg is kell keresnie az orvosságot, amellyel a bajon segíteni lehet. (Halljuk 1 Halljuk ! Hozzáteszem természetesen azt is, hogy a bajokon való segitést nem ug;y

r képzelem el, hogy az máról-holnapra egy perc alatt történjék, hanem ugy, hogy successive bizonyos idő mulya, de rövid idő múlva kell segiteni ezeken a bajokon. Mondottam azt is, hogy nem akarok beszélni - és az urak hallhatták, hogy nem is beszéltem egész beszédem alatt — a frankügyről. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt azonban ki kell jelentenem, hogy ahhoz, hogy ezeken a bajokon segítve legyen, olyan kormányra van szükség, amely a demokrácia jegyében fejti ki működését (B. Podmaniczky Endre : Megvan a bomba !) az ország egész lakosságának érdekében. (Kabók Lajos : Ez az a kormány ! Szép kis demokrácia !) Természetszerűen olyan kormánynak kell jönnie, amelynek legelső feladata az, hogy törvényerőre emeli az egyesülési és gyülekezési jogot, hogy Magyarország népének ebbe a jogába ne rúghasson bele minden rendőrkapitány és szolgabiró. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Klárik Ferenc

1 Másik fontos feladat a sajtószabadság megteremtése, (Zaj jobbfelől.) hogy a lapok léte vagy nem léte ne a belügyminister akaratától függjön, mert jogállamban, alkotmányos államban a belügyministernek semmi köze a sajtóhoz. A sajtóhoz csak a bíróságnak van köze és nem a ministernek. (Rafoók Lajos: Helyes vagy nem helyes ? Mondják most meg ! — Zaj a jobboldalon.) A következő orvosság az általános és titkos választójognak törvénybe iktatása. (Taps a szélsőbaloldalon.) Addig, am ig ebben az országban ez a három szabadságjog... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! (Állandó éaiJHéjj Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Hasonlóképen kérem Kiss Menyhért képviselő urat is. Klárik Ferenc : Addig, amig ez a három vitális szabadságjoga Magyarország népének meg nem lesz, addig ebben az országban a népnek, a szegénységnek, a nincsteleneknek oly módon való felkarolásáról, amiről én beszédemben eléggé tárévi április hó 22-én, csütörtohön. gyilagosan beszéltem, szó sem lehet. Az ország népének ma már nem ola jcseppekre van szüksége, hanem radikális demokrata politika folytatására, amely radikális demokrata politikával előbbre vihetjük magának az országnak érdekeit is. (Horváth Zoltán : A külföldön azt mondja Bethlen, hogy ő demokratikus. — Zaj a jobboldalon.) Ne tessék ugy izgulni, (Felkiáltások jobbfelől: Mi nem izgulunk !) mert én nem mondtam olyat, ami ennek az országnak kárára volna, hanem mindig csak olyat mondtam, ami ennek az országnak javára válik. Ne higyjék azt, amit itt az előbb egyik képviselőtársam közbeszólásában mondott, hogy Trianon az oka mindennek. A trianoni békeszerződéssel mi sem vagyunk megelégedve, azt mi is rossznak, helytelennek tartjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Mi a wilsoni elvek alapján, a népek megszavaztatásának alapján állunk. (Nagy zaj jobbfelől. — Héjj Imre: Ezzel is becsaptak bennünket!) Hát Sopron vidékén becsaptak bennünket ! Itt van Sopron és vidéke, micsoda becsapás ez 1 Elnök : Csendet kérek ! Klárik Ferenc : Ha azt akarjuk, hogy ehhez az országhoz hűséggel, szeretettel ragaszkodjanak a megszállt területen lévő testvéreink, akkor ebben az országban olyan politikai és gazdasági atmoszférát kell megteremteni, amely lehetővé teszi, hogy ők szeretetükkel, gondolatukkal és lelkükkel itt legyenek ennek a csonka Magyarországnak határain belül. (Helyeslés. — Pikler Emil : Ez az igazi irredenta !) Minthogy én ebben a kormányban és ebben a kormányzati rendszerben ennek a feltételeit nem látom és nem találom meg, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Rubinek István képviselő ur, mint a mentelmi bizottság előadója, kíván jelentést tenni. Rubinek István előadó : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés 1926. évi április hó 20-án tartott ülésében a nemzetgyűlés elnöke inditványa j alapján őrgrőf Pallavicioi György nemzetgyűlési i képviselő urat a házszabályok 240. §-a alapján a mentelmi bizottsághoz utasította. A menteimi bizottság az ügyet folyó évi április ho 21-én tartott ülésében tárgyalás alá vette. Nevezett képviselő személyes meghallgatása után megállapította a következő tényállást. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A nemzetgyűlés április hó 20-iki ülésében őrgróf Pallavicini György beszéde során a következőket mondotta (olvassa) : »A legutóbbi napokban egy uj ténykörülmény jutott tudomásomra, amely szinte abszolúte bizonyítja azt, hogy a kormány egyes tagjai már régen a szokolhamisitásról is tudtak, sőt abba bele voltak keveredve. Megtudtam azt, hogy 1922-ben, amikor a Grác melletti Wetzeisdorfban készült hamis szokoíokat átszállították Magyarországra, ezeket egy ideiglenes szolgálattal megbízott csendőrfőhadnagy hozta át Nádosy országos főkapitány parancsára. Ezeknek a szokoloknak egy részét a Nemzeti Szövetségbe vitték, másik részét pedig Windischgraetz rózsadombi villájába. Az akkor még nem belügyminister Rakovszky Iván ur — még képviselő sem volt — lett megbízva azzal, hogy az 500 szokolosokat Felső-Magyarországon értékesítse. Rakovszky Iván ur nem tett eleget. Később azt ajánlotta, hogy mivel az 500 szokoíosok nem helyezhetők el, 50 szokolosokat kell csinálni. Később, amikor belügyminister lett, teljesen visszavonult a szokol-ügytől.« Elnök felhivta képviselő urat, hogy ezen súlyos vádra vonatkozó bizonyítékait terjessze a nemzetgyűlés elé, mert kénytelen volna a képviselő úrral