Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

A nemzetgyűlés 53è. ülése 1926. szemben ugy eljárni, mint aki egy képviselőtársával szemben súlyos sértést követett el. Őrgróf Pallavicini György képviselő ur az elnök felszólítására kijelentette, hogy bizonyítékait egy ellene indítandó birói eljárás során előterjeszteni hajlandó, a nemzetgyűlés plénuma elé azonban a tanukat hozni módjában nincs. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hedry Lőrinc: Megnevezni megnevezhette volna, ha vannak tanuk! — Pikler Emil : Hogy letartóztassák őket!) Elnök megismételt felhívása után indítványt tett a nemzetgyűlésnek, hogy őrgróf Pallavicini György képviselő urat utasítsa a mentelmi bizottsághoz. A nemzetgyűlési elnök inditványa alapján a képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasította. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Őrgróf Pallavicini György képviselő ur a mentelmi bizottság előtti meghallgatása során kijelentette, hogy Rakovszky Iván képviselő urat becsületében megsérteni szándéka nem volt. (Derültség jobbfelől.) és hogy vele szemben használt állításai a becsületsértés tényálladékát ki * nem merítik. Kijelentette továbbá, hogy ebben az ügyben a bíróság előtt önkéntes vallomást tett, melynek során azonban a nemzetgyűlés előtt tett azon állításról, mely szerint Rakovszky Iván képviselő ur meg lett bízva a szokolok Felső-Magyarországon való értékesítésével s bár arra nem vállalkozott, ,azt ajánlotta, hogy mivel az 500 szokokosok nem helyezhetők el, 50 szokolosokat kell csinálni, említést nem tett, mert ezen állítólagos kijelentésről közvetlen tudomása nincs. (Hedry Lőrinc: Hallott valamit mesélni!) A mentelmi bizottság megállapítása szerint ama kijelentés, amely szerint a kormány egyes tagjai már régen a szokolhamisitásról is tudtak, sőt abba bele voltak keveredve, valóság esetén alkalmas lehetett volna a bűnvádi eljárás megindítására, annak hangoztatása tehát a megfelelő bizonyítékok feltárása nélkül kétségtelenül olyan durva sértést képez, amely a házzszabályok 240. §-ának alkalmazását indokolttá teszi. Kétségtelen tény, hogy a nemzetgyűlés ülésén a nemzetgyűlés tagjai minden tárgyról és minden tekintetben szabadon nyilatkozhatnak s ennek folyományaképen konkrét vádakkal is léphetnek fel a nemzetgyűlés egyes tagjaival szemben, azonban épen ezen teljes szólásszabadság teszi elkerülhetetlenül szükségessé, hogy a vádló bizonyítékait a Nemzetgyűlés nyílt ülésén előterjeszteni s eljárásának jóhiszeműségét a bizonyítékok feltárásával legalább is valószínűsíteni tartozik. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Teljesen lehetetlen eljárás és a parlamentarizmus lényegével ellenkezik az, hogy a nemzetgyűlésen vádak hangoztassanak, a valószínűségnek még csak látszata nélkül is. Az ilyen eljárás nemcsak mélyen sérti a nemzetgyűlés méltóságát, de veszélyezteti a tanácskozás komolyságát és a parlamentarizmus teljes csődjéhez vezet. (Ügy van ! jobbfelől.) Az elnöknek tehát nemcsak joga, hanem házszabátyszerü kötelessége minden olyan esetben, amidőn a Nemzetgyűlés ülésén annak egy tagja ellen konkrét vád emeltetik, felhívni a vádlót bizonyítékainak előterjesztésére. Konkrét vádaknak.hangoztatása a megfelelő bizonyítékok előterjesztése nélkül kétségtelenül olyan súlyos sértés, amely a házszabályok 240. §-ának alkalmazását indokolttá teszi, (Ugy van! jobbfelől.) A mentelmi bizottság bár az előterjesztett indokok alapján, — tekintettel a sértés súlyos voltára, amelyet őrgróf „Pallavicini György Rakovszky Iván nemzetgyűlési képviselővel szemben elkövetett azáltal, hogy őt a nemzetgyűlés évi április hó 22-én, csütörtökön. 315 ülésén súlyos váddal illette, anélkül, hogy vádját bizonyítékokkal alátámasztotta volna, — a házszabályok legszigorúbb alkalmazását látta indokoltnak, figyelembevéve azonban, hogy őrgróf Pallavicini György képviselő ur ez alkalommal első izben utaltatott a mentelmi bizottság elé, mellőzve a legszigorúbb rendszabályokat, azt javasolja a t Nemzetgyűlésnek, hogy őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő urat ebből az ügyből kifolyólag jegyzőkönyvileg rójja meg és rendelje el ezen határozatának nevezett képviselő ur választókerületében és költségén falragaszok utján történendő közhírré tételét. (Helyeslés jobbfelől.) A mentelmi bizottság többségének javaslatával szemben Horváth Zoltán és Györki Imre nemzetgyűlési képviselő urak kisebbségi véleményt jelentettek be. (Szabó Sándor : Horváth Zoltán védi a grófjait ! — Zaj balfelöh — Kiss Menyhért : A mentelmi jogot védi ! — Hegymegi-Kiss Pál : Milyen más volt a ministerelnök ur álláspontja akkor, mikor Ulain Ferenc Rassay Károlyt cseh pénzzel megvádolta ! Olvassák el mit mondott akkor Bethlen István ! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! A mentelmi bizottság e javaslata teljesen fedi az országgyűléseknek és a megelőző nemzetgyűlésnek hasonló ügyekben folytatott gyakorlatát. Méltóztassék megengedni, hogy néhány precedenst olvassak fel az országgyűlések és a nemzetgyűlés gyakorlatából ezen állításom igazolására. (Halljuh ! Halljuk ! jobbfelől. — Olvassa) : »1897. január 28-án az országgyűlés ülésén, amelyen Szilágyi Dezső elnökölt, történt meg, hogy Kubina József országgyűlési képviselő vádat emelt egy főispán ellen. Az elnök a következő enunciációt tette: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a Házban nem lévő személyeket ilyen sértő ügyek támadó felemlitésével csak közérdekből és csak abban az esetben szabad ... Kubina József közbeszólása : Idéztem mindezeket ! — Elnök : Idézve van. De képes-e a képviselő ur az idézést bizonyítékokkal támogatni, midőn a vádat felhozza ? Mert különben idézés ürügye alatt mindenféle sértést el lehetne követni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Csak akkor hozhatók fel ily ügyek, ha az illető képviselő azokat itt a Házban bizonyítékokkal támogatja. (Felkiáltások jobbfelől : Ahá !) Kubina József képviselő : Azért is jótállok, hogy megtörténtek e feljelentések ellene, ott vannak a nyitrai törvényszéknél ! — Elnök : Az nem elég, ha valaki vádaskodólag itt lép. fel, itt kell lenniök a bizonyítékoknak ! (Ugy van ! jobbfelöl.) A szabályok nem engedik, hogy a támadás itt megtörténjék minden bizonyítékok nélkül, amelyek állítólag másutt vannak. — Kubina József : Újságok alapján nyilatkoztam ! — Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az újságokra való hivatkozás még maga nem elég, ha maga a képviselő itt támadólag lép fel ! — Kubina József : Csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy a Pressburger Tageblatt már több ízben felhívta a főispán urat, hogy idézze törvény elé. — Elnök : Tessék interpellációja tárgyára áttérni és jövőre a szabályhoz tartanimagát«. Nyilvánvaló tehát, hogy Szilágyi Dezső elnök, akinek pártatlanságához, jogtudásához, azt hiszem, még a kételynek legkisebb árnyéka sem férhet, ezen intézkedése kétségtelenül helyes volt és ez a gyakorlat követhető, sőt követendő a nemzetgyűlés által. (Kabók Lajos : Kubinát is a mentelmi elé vitték ? Ezt tessék megmondani !) T. képviselőtársam, nem volt módjában vádját előterjeszteni, mert ebben az elnök megakadályozta. Nyilvánvaló tehát, hogy ha vádját előterjesztette volna, a Ház intézkedésére is sor kerülhetett volna. 46*