Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

310 A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. felhevülés. Méltóztassanak ezt megtenni és adjanak nekünk módot arra, hogy tárgyilagosan vitatkozhassunk önökkel. Én például nagyon szeretem az ilyen tárgyilagos vitatkozásokat; szeretném, ha már egyszer az urak elmondanák ebben. a vitában is, mit tartanak a szocializmusról. Én különben a régi iskoláiba jártani és ez az iskola azt tanította, hogy ne vonjuk felelősségre az egyes embert azért, ami ma történik; az egyes munkaadót sem, mert a munkaadó is csak szüleménye a mai társadalomnak s természetesen védi érdiekéit. Mi a rendszerben találjuk a hibát, azt mondjuk, hogy ez a rendszer rossz s ezért ezen a rendszeren akarunk változtatni. Igen jól tudjuk, hoigy a rendszerváltoztatás nem megy egyszerre, igen jól tudjuk, hogy ebben a tekintetben talán Marx is tévedett, amikor azt hitte, hogy a mai társadalmat olyan könnyen lehet átalakítani. (Perlaki György: Csakhogy egyszer bevallják, hogy Marx is tévedett!) Ő hamarább gondolta a társadalom megváltoztatását, mint bekövetkezett. Hiszen a 70-es, 80-as években olyan optimisztikusak voltak vezető szocialisták például Németországban, hogy olvastam egy jegyzőkönyvet, amely szerint egy kiváló munkás, szintén német ember, azt mondotta, hogy nem kellenek szakszervezetek. Minek! Ha szociáldemokrata társadalom lesz, akkor nem kellenek szakszervezetek. Ez volt akkor a felfogás. Sajnos, a tények azt mutatják, hogy igenis kellenek, mert a mai társadalmi viszonyok még sokáig fennállhatnak. Épen ezért kell nekünk a mai társadalmi viszonyok között is a munkások bajain segitenünk és a munkások érdekeiért küzdenünk. Mi, mint szakszervezeti emberek, tulajdonképen nem jövünk ide végcélokkal, mi csak a napi élettel jövünk ide és azt kivánjuk, hogy segitsenek a munkásokon olyan eszközökkel, amelyekkel lehet segíteni. (Szomjas Gusztáv: Helyes!) Valahányszor azonban erről beszélünk, mindig a bolsevizmus vádjával jönnek. Hiszen Baticz képviselőtársam már megmondotta, hogy a bolsevizmus a legreakciósabb országokban következett be. A bolsevizmus Oroszországból indult ki és onnan jött ide. (Zaj a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Minket is fel akartak aggatni a bolsevisták!) Méltóztassanak átolvasni például a magyar szakszervezetek történetét, abban azt fogják találni, hogy a szakszervezetek vezetői a bolsevizmus alatt tartottak titkos értekezleteket, amelyeken megbeszélték azokat a visszás állapotokat, amelyek a bolsevizmus alatt uralkodtak. Méltóztassanak átolvasni azt, amit erről irtam, amiért engem megtámadtak és minden számban támadnak a bécsi bolsevista lapok, hogy összejöttünk ezeken az értekezleteken, meghívtuk oda a népbiztosokat is és azt kérdeztük tőlük, meddig akarjátok ezeket a szamárságokat tovább csinálni; mert őrültség volt, amit csináltak. Ha bolsevizmus van is, akkor sem kell őrültségeket csinálni. Azt mondottuk például nekik, hogy Budapestből egy temetőt csináltak, minden üzletet bezártak, úgyhogy nem lehetett egy inggombot sem kapni és ha valakinek például a kulcsa elveszett, akkor nem tudott a lakásába bemenni. Ezeket megmondottuk nyiltan és ezért bennünket ellenforradalmároknak neveztek. Itt például Cserny megfenyegette Vanczákot azzal, hogy végezni fog vele, mert résztT-ett ezeken az értekezleteken. (Reisinger Ferenc: Most maguk is fenyegetik 200 évi börtönnel! — Szomjas Gusztáv: Nem bántja Vanczákot évi április hó 22-én, csütörtökön. senki sem! — Reisinger Ferenc: Mi a rendszerüket értjük »maguk« alatt!) Mi nem akarunk ezzel dicsekedni, de a tények megállapításánál tessék ezt figyelembe venni. Hiszen nekem is szememrehányták, hogy résztvettem a kommünben. Méltóztassanak ezzel szemben figyelembe venni, hogy az igazi ellenforradalmárok a szakszervezetek voltak, mert nekünk sem tetszett, hogy hosszuhaju fiatalok, akiket azelőtt sohasem láttunk a magyar munkásmozgalomban, bejöttek a mi szervezeteinkbe, ott parancsolni kezdtek, hogy igy meg ugy. Sok helyen ki is dobták őket, de mondom, nekünk sem tetszett, hogy ezek az emberek igy jártak el velünk szemben. Mindezeket méltóztassanak figyelembe venni... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Jászai Samu:... és ne méltóztassanak bennünket ezekkel a szemrehányásokkal illetni, mert mi nem vagyunk azonosak azokkal a bolsevistákkal. Aki ezt nem hiszi el, olvassa el a bécsi Uj Márciust, amelynek minden számában minket támadnak. Mi néni bánjuk, büszkék vagyunk rá, de jellemző, hogy önök támadnak bennünket, ott meg azért támadnak, hogy mi reformátorok vagyunk, hogy mi paktumot csinálunk, szóval, hogy mi vagyunk a bűnösök. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert lehetetlen a gyorsíróknak jegyezni, ha minden oldalon beszélnek. Jászai Samu: A nemzetgyűlésnek épen nem válik dicsőségére, hogy mindig ilyen dolgokkal jönnek. Azt hiszem, az egységespárt igen t. tagjai egyszer már elszánhatnák magukat egy igazi szellemi tornára a szocializmusról. Tessék velünk kikezdeni, mi nagyon szívesen válaszolunk rá. (Patacsi Dénes: Ki vannak kezdve nagyobbrészt! — Reisinger Ferenc: Patacsi ne kompromittálja a pártot!) Egyébként pedig, miután a kormánnyal szemben nem viseltetem bizalommal, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv: Ez már aztán rossz konklúzió!) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Klárik Ferenc! Klárik Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt kijelentem azt, hogy beszédemben a franküggyel nem fogok foglalkozni, (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes! — Szomjas Gusztáv: Bizzák a mágnásokra! Elintézik a mágnások!) részben azért, mert már foglalkoztak ezzel mások, másrészt azért, mert azt hiszem, hogy még ezután is foglalkozni fognak majd vele mások. (Derültség balfelől.) Én tehát, amikor ennek a költségvetésnek általános vitájában részt veszek, inkább gazdasági kérdésekkel kivánok foglalkozni, (Helyeslés a jobboldalon.) ami azonban nem involválja azt, hogy beszédem további folyamán... (Zaj a szélsőbal oldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Klárik Ferenc: ... egy kissé a politikai résszel is ne foglalkozzam, mert csak jó politika teremthet jó közgazdasági helyzetet és minden rossz politikának következménye a rossz közgazdasági helyzet. A közgazdasági helyzetből is csak az adózás kérdésére kivánok kitérni és ehhez fűzöm majd hozzá a magam megjegyzéseit. Fájdalom, Magyarországon az adózási rendszer olyan formában jelentkezik és nyilatkozik meg, hogy a vagyontalanok, a nincstele-