Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

>À nemzetgyűlés 535. ülése 1926. évi április hó 22-én, csütörtökön. 299 ket, mintha a kávéházakat vagy a vendéglőket akarnám itt védelmembe venni, de csak mint közgazdasági szempontból jellemző tünetet emlitem fel, hogy sok milliót elköltöttek, hogy az italmérést megkaphassák. (Pikler Emil; Olyan sokba kerül az?) Igen. (Eothenstein Mór: Kenni kell! — Szabó József: Vanezáknak mibe került? — Rothenstein Mór: Azt kérdezze meg Vanczáktól!) Nagy tévedésben van a kép­viselő ur, mert még ott sincs meg* az italmérési engedély, mert Vanczák fia, aki kérelmező, tu­lajdonképen Vanczákkal, mint politikai rovott ­múltúval egy háztartásban él. (Szabó József: Nem is való neki, le az alkohollal!) Súlyos do­log . szocialista képviselővel egy házban, egy lakásban, egy családban lakni; ez tehát az ál­lami szempont, az elfogadható indok és érv arra, hogy az illető italmérési engedélyt ne kaphasson. (Pikler Emil: Szabó képviselő ur nem iszik bort soha? — Szabó József: Nem!) T. Nemzetgyűlés! Egy másik, a háborúban megrokkant vendéglős, aki szintén szakember, akinek mindenféle bizonyítványai megvannak, akinek atyja, és nagyatyja bácskai születésű volt, nem kapja és nem kaphatja meg az ital­mérési engedélyt a pénzügyministertől azért, mert az ügyét a rendőrségen rosszakaratuan kezelték. Ezt kénytelen vagyok megállapitani arról, aki annak az osztálynak az élén állt. A fináncok állandóan zsarolták ezt a vendég­lőst és én e fináncok közül egyet a rendőrség­gel le is fogattam, s mert igy ellentétbe került azokkal az u. n. pénzügyőrökkel, csak termé­szetes dolog, hogy a neve megörökittetett a Fekete Könyvben és ez a szerencsétlen ember, — aki egyébként, mondom, a háborúban meg­rokkant — ebben az életben nem is számithat arra, hogy italmérési engedélyhez juthasson, annak dacára, hogy erkölcsi bizonyitványai megvannak, annak dacára, hogy a magyar állampolgársága megvan és nem is kétséges, és annak dacára, hogy dicsekedhetik a kitünteté­sek sokaságával. Ez is egyik kinövése annak a kurzusi poli­tikának, amelyet ebben az országban megho­nositottak. Ez is olyan kérdés, amelyet meg kell oldani s el kell tüntetni. Ezek a fölemiitett dolg-ok mind aprólékosaknak tűnnek föl külön­külön, de ha mindezt csoportba szedjük, össze­vonjuk, akkor egy nagy, hatalmas bajt jelente­nek és szintén azt mutatják és bizonyítják, hogy amig ezt a bajt meg nem szüntetjük, eb­ben az országban a közgazdasági helyzet nem javul meg, a közgazdasági konszolidáció nem következhetik be. De a gazdasági helyzet jellemzésére föl kell említenem azt az ellentétet, amely a tőkések és a tőkések által foglalkoztatott társadalmi osztályok gazdasági helyzete között mutatko­zik. A rendelet értelmében a vállalatok köte­lesek u. n. aranymérlegüket elkészíteni. Most a különböző vállalatok sorban készitik el aranymérlegeiket. Ezek a mérlegek azután a magyarországi gazdasági állapotoknak fényes tükörképét mutatják, ami azt bizonyítja, hogy nincs is ebben az országban olyan nagy sze­génység, mint ahogyan azt mi erről az oldal­ról, a munkások szempontjából bizonyítjuk, mert a másik oldalon olyan nagy szegénység nincs. Azt tudjuk, hogy a kereskedők, iparo­sok, munkások, tisztviselők százai, ezrei men­nek tönkre» keresik a halált a Dunában, a re­volvergolyóval és más szerekkel, a dolgozó emberek százai meg ezrei menekülnek ki az országból, de a tőkések azért még mindig nem panaszkodhatnak. (Pikler Emil: Azok is men­nek a Riviérára, de visszajönnek, sajnos!) Csak egy pár szemelvényt említek fel a nyil­vánosságra hozott mérlegekből, amelyek állí­tásomat bizonyítják. Itt van a Magyar Általános Hitelbank. (Te­mesváry Imre) előadó: A legkissebbel 'kezdi! — Derültség.) Azt mondja a tudósítás (olvassa): »Egyúttal megállapította az igazgatóság az 1925. üzleti év mérlegét, amely 3,287.841 pengő 66 fillér — 41 milliárd 982 millió 785.000 korona és 75 fillér tiszta nyereséget tüntet fel.« (Sütő József: Miből? — Pikler Emil: Annyit mutat ki!) Ennyit mutat ki. Tehát több mint 41 mil­liárd korona jövedelmet, hasznot mutat ki 1925-re. (Klárik Ferenc: Hát amit eldugott?! — Pikler Emil: Mennyi könny és bánat tapad eh­hez a nyereséghez!) Aki csak egy kicsit is is­meri a vállalatok útvesztőjét, amelyben a mér­leget készitik, az tudja, hogy ha 41 milliárdot kimutatnak, az nem 41 milliárd, hanem annak legalább is duplája. (Ugg van! a szélsőbalolda­lon.) De tessék elképzelni, hogy szárazon ez az igazság, hogy csak ennyi és semmivel sem több az a haszon, egyetlenegy vállalat 41 milliárdos hasznot mutat ki: ez mégis azt bizonyítja, hogy bár ebben az országban mindenki nyomorog, de vannak ebben az országban olyan emberek is, még pedig csomó számra, akiknek van mit szelni a tejbe. (Rothenstein Mór: Pláne, a bank­vezérek!) Itt van egv másik: a Pesti Hazai Első Ta­karékpénztár Egyesület. (Ejjy hang a szélső­baloldalon: Az is kicsiny!) Itt is csak szemel­vényeket hozok fel, mert nem akarom a t. Nem­zetgyűlés türelmét igénybevenni (olvassa): »B ár a jövedelmezőség szempontjából a hábo­rús és az inflációs években folyton szaporodó személyi és dologi kiadások az egyesületet is erősen terhelik és ezeknek kívánatos mértékben való csökkentése még nem volt teljesen ke­resztülvihető, az egyesület mégis kedvező ered­ménnyel zárta az 1925-iki üzleti évét és az 1924. évi 12.473,552.610:95 koronával szemben 1925­ben 18.067,628.402 korona tiszta nyereséget tün­tet fel.« Itt van ugyancsak egy másik kimutatá a Hazai Bank R.-T. kimutatása, amely a kö vetkezőket tünteti fel: Az 1925. üzleti év mér­lege 715.215 pengő 54 fillér, vagyis korona-valu tában 8.940,194.250 korona nyereséggel zárult az előző évi 7 milliárd 737 millió stb. koronával szemben. Itt is tehát nyereség mutatkozik még a múlt évivel, szemben is. Itt van azután a Bel­városi Takarékpénztár, amelynek mérlege a kö­vetkezőket^ tartalmazza. Az intézet bérháza, amely békében 7 millió aranykoronába került, csupán két és félmillió pengővel van értékelve a jelenlegi mérlegben. Azt hiszem, a t. Nemzetgyű­lés bölcsen tudja — tudja ezt mindenki —hogy a mérlegben ezeket az objektumokat rendszerint azért veszik be kisebb mértékben, hogy ezáltal az adókötelezettség alól kivonják magukat, illetve, az államtól bizonyos tekintélyes adó­összeget eldugjanak, illetőleg ellopjanak. (Pikler Emil: Húszmilliárdot ér az épület!) Itt van a Ganz-Danubius és Társa Hajó- és Wag­gongyár Részvénytársaság kimutatása. A meg­nyitó mérlegben kimutatott tiszta vagyon a bé­kében szereplő 20 millió aranykoronával szem­ben 25 millió pengőt tesz ki, vagyis tehát a vál­lalat gyarapodott, szaporodott, nem ugy, mint az előbb emiitett dolgozó társadalmi^ rétegek. Még egy kis szemelvény ugyanezekből. Béke­években a vállalat osztalék címén körülbelül másfélmillió aranykoronát fizetett s ugyan­ennyit fizet ki 1926-ban is pengő értékben. Igazán nagyon kedvező és egészen szokatlan ez az arány. 4á*

Next

/
Oldalképek
Tartalom