Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

298 »À nemzetgyűlés 535. ülése 1926. ban is benne van az, hogy neki joga van hangversenyt rendezni, nem tudom tehát, honnét veszi magának azt a bátorságot és merészséget az egyik szövetség, hogy azt mondja, csak neki van ehhez joga. Nem tudom ezt megérteni, de el tudom képzelni akikor, amikor a kormányzat részéről olyan előnyben részesittetnek, amiként az előbb elmondottam. (Pikler Emil: Akinek hangja van, énekelhet!) Csak ez bátoríthatja ilyen merészségre, hogy ilyen megállapítást tegyen. Ez most pattant ki, amikor a munkás dalosszövetség elhatározta, hogy májusi 23-án és 24-én Szegeden hangversenyt rendez. A polgári dalosszövetség ekkor megtiltotta a hozzátartozó dalostestükte'knek, hogy ezen a hangversenyen részt vegyenek és ugy határozott, — és e határozatát elküldte a kormánynak is és Szeged város tanácsának is — hogy csak egyedül ő hivatott és jogosult Magyarországon arra, hogy énekeljen és hangversenyt rendezzen, (Derültség a szélsőbaloldalon.) Kacagni, nevetni kéli rajta, de jellemzi azt a mentalitást, azt a szellemet, amelyet meghonosítottak ennél a kultúrintézménynél és kulturtestületnél. (Pikler Emil: Mine'k kell itt kultúra!) Azt követelik a munkásoktól, hogy ne vigyenek be politikát a szakszervezetbe, a gazdasági kérdésekbe, a kultúrába, a művészetbe, de ez a kérdés mutatja, hogy mennyire beleviszik a politikát a másik oldalon és mennyire politikai szempontból bírálják ezeket a kérdéseket. Ez ellen az állapot és ez ellen a felfogás ellen erről a helyről kötelességemnek tartom tiltakozni, mert amint nekem a művészettel és a dálkultúrával szemben az a felfogásom, hogy az igazán csak a művészeté és a kultúráé legyen, ép ugy meg kell követelnem ezt minden olyan egyesülettől is, amely legalább is ennek kultiválását irta fel zászlajára. (Pikler Emil: Mihelyt ezt a szót használják, hogy »munkás«, rögtön megvadulnak, akár sakkról, akár dalról van szó. A munkás is ember, annak is joga van énekelni!) Ugyanezzel az esettel kapcsolatban kénytelen vagyok egy másik, szintén jellemző tényt leszögezni. Ez egy Petőfi versre vonatkozik. A már előbb emiitett munkás-dalosszövetség a programmjába vette többek között Petőíi Bilincs című versének eléneklését, amit azonban a rendőrhatóság a programúiból törölt, inert Petőfi Bilincs-ét a dalárdáinak nem szabad énekelni. De jellemző, arra kértem a rendőrséget, adja ki ezt Írásban, (Rothenstein Mór: Azt már nem!) mert arról adott írást, hogy a bejelentett programúiból mit szabad énekelni, azt azonban nem vette bek?; hogy mit enged meg. A megengedett dalok között nem szerepelnek a Petőfi versek és többek között a Bilincs sem. Kértem a rendőrhatóságot, tessék ezt Írásban adni, mert igy nem vehetem tudomásul, azonban irást nem adtak. Amit a gyakorlatban elkövetnek, azt nem merik írásban adni. Ezt meg is értem, mert ha. egy országban, ahol Petőfit ünneplik^ vagy ünnepelni akarják, ugyanennek a Petőfinek verseit nem engedik szavalni és énekelni, ez tényleg olyan cselekedet, amelyet bizony nem igen lehet az ablakba kitenni és amelyet nem lehet Írásban adni. (Pikler Emil: Pékár Gyula verseit szaluid énekelni, azokra a kutya sem kíváncsi!) Csak jellemzésképen említem fel ezt a dolgot, amely igazolja a szociáldemokrata pártnak azt az álláspontját, amelyet már Petőfi centenáriumának ünneplése alkalmával is leszegezett, hogy ha törvényt alkotunk, amelyben megörökitjük Petőfi emlékét, akkor abban a törvényben egyszersmind biztosítani kell évi április hó 22-én, csütörtökön^ azt is, hogy Petőfi verseit cenzúrázni nem szabad és azokat szabadon szavalhatja, szabadon énekelheti bárki ebben az országban. (Pikler Emik Az »Akasszátok fel a királyokat!« című verset Budaörs óta miért ne lehetne énekelni? Legalizálták!) Látjuk tehát, hogy Petőfi szellemét megcsonkítják, épen a közhatóságok részéről. (Rothenstein Mór: Petőfit, ha élne, a kurzus internálná!) Most pedig pár szót kell szólanom a pénzügyi tárca keretébe tartozó kérdésekről, az italmérési engedélyek és trafik-engedélyek kiadása körüli rendszerekről és módszerekről. (Szabó József: A zsidók érdekében!) Nem lep meg a képviselő ur közbeszólása. Mindenki elismer egy tényt, a gazdasági életnek leromlását. Mindenki panaszkodik, hogy nem tud ebben az országban megélni. A munkás, az iparos, a kereskedő, a tisztviselő, a magán- és köztisztviselő, mindegyik panaszkodik, sőt még a nagykapitalisták is panaszkodnak. (Erdélyi Aladár: Sőt ezek meg is halnak! — Rothenstein Mór: Csak az egységes pártiak nem panaszkodnak! — Berki Gyula: A szakszervezeti elnöknek sincs oka panaszkodni! — Erdélyi Aladár: Mi nem panaszkodunk, de irigyeljük Önöket!) Tessék tudomásul venni ... Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a magánbeszélgetést a folyosón elintézni és a szónokot beszélni engedni. Ratiez Gyula: ... hogy a szakszervezeti elnökség mindenkor tiszteletbeli elnökség szokott lenni. Jó lesz, hogy ha tudomást szerez erről a képviselő ur! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Különösen Viczián — Viczián István: Tudom, nem is akarok lenni!) Elnök: Tessék talán ezeket a folyosón elintézni, most Baticz képviselő urat illeti a szó. Ratiez Gyula: Smith Jeremiás hónaprólhónapra kimutatja a csődbejutottak számát, mennyi kényszeregyezség jött létre, mennyi üzem szüntette be működését, mennyi csőd lett bejelentve. Meg kell állapitanom, hogy ezekben a számokban nagyon sok olyan vállalat és különösen nagyon sok olyan üzem is benfoglaltatik, amelyet a magyarországi közigazgatás indolenciája, vagy pedig ellenszenve kergetett ebbe a sorsba. Nem megyek meszszebb, csak az Aréna-utra. Az Aréna-uton az utóbbi időben valami három-négy olyan vendéglő és kávéiház ment tönkre és volt kénytelen az üzletét bezárni, amelyek tulajdonosai, dacára a szakképzettségnek, dacára az erkölcsi bizonyítványok sokaságának, dacára kimutatott rátermettségüknek, az italmérési engedélyt nem tudták a pénzügyministertől megszerezni; nem tudták megszerezni azért, mert a rendőrség azt állapitotta meg, hogy az illetőnek az apja vagy a dédapja nem Magyarországon született, (Pikler Emil: Nem jött be a vereekei szoroson!) b ar az illető kérelmező bizonyította magyar állampolgárságát, bizonyította magyarországi születését, bizonyította magyar adófizető mivoltát, bizonyította a háborúban való szolgálatát, bizonyította rokkantságát, bizonyította szakmai képesítését, mindennek dacára a rendőrség^ nem javasolta és nem javasolja az engedély kiadását, mert, amint említettem, valami nem tetszett vagy annak a nyomozó hatóságnak, aki oda kiment, vagy akit oda kiküldtek. (Szabó József: Vanczák megkapta az italmérési engedélyt!) Ennek az állapotnak is végét kell vetni. Méltóztatnak bizonyára emlékezni, hogy a Damjanich-utca és az Aréna-ut sarkán évtizedek óta létezett egy kávéház. Nem sajnálom a kávéházakat, nem azért említem fel tehát eze-