Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-534

244 A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. évi április hó 21-én, szerdán. ministerrel sem 1926 január 1. előtt, sem ezután a frankügyről nem beszéltem, ő tőlem ez ügyben információt nem kért. Gróf Bethlen István ministereinök Genfbe való elutazása előtt közvetlenül, ha jól tudom, még aznap hozzám küldte Prónay államtitkárt azzal az üzenettel, hogy ugy hallotta, hogy a Nemzeti Szövetségben lévő 1000 frankosok értékesítésével akarnak egyesek foglalkozni. Neveket nem emiitett és azt az utasítást adta, hogy állapítsam meg a tényállást és visszaérkezése után tegyek neki arról jelentést. A ministerelnöknek nem volt tudomása arról, hogy én a frankhamisitási ügyben benne vagyok. Valótlan az, hogy a ministerelnök azt üzente volna nekem, hogy a genfi útja előtt ne merjenek semmit sem csinálni. Valótlan az is, hogy a frankhamisitási munkálatok alatt vagy bármikor én Zadravetz Istvánnak azt mondottam volna, hogy minden rendben van, »István gazda« (Gróf Bethlen István) tud a dologról. -Ezt annál kevésbé mondhattam, mert nem is lett volna igaz, minthogy gróf Bethlen István a frankhamisitási munkálatokról nem is tudott. A kormány egyetlen egy tagja sem tudott a frankhamisitási munkálatokról.« (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Vájjon kinek van érdekében, hogy ebben az ügyben a felelősségnek legalább is a lehető részét a kormányra hárítsa? Azt hiszem, elsősorban Nádosynak és a többi bűnösöknek. Mert hiszen ha a kormány tudott erről a dologról, ha résztvett ebben, ha ez hivatalos, vagy félhivatalos vagy tűrt akció volt, akkor a felelősségnek tekintélyes részétől szabadulnak ezek az emberek. Epen ezért igenis a vádlottaknak az az érde^ kük, hogy azt a részt, amit csak lehet, rákenjék a kormányon felelős állásban lévő férfiakra. (Ugy van! jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Gr. Bethlen István ministerelnök: Azért állítom, hogy amikor maguk a vádlottak is elhárítják maguktól azt a vádat, amelyet Pallavicini György őrgróf hangoztat, akkor ennek alapja niég a pszichológia szempontjából sem lehet az senki előtt, aki józanul gondolkozik, hogy ez a mentesülésnek egyik lehetséges eszköze. Van még egy momentum, amelyre szintén kénytelen vagyok rátérni. Azt mondja Pallavicini György őrgróf depozicóijában (olvassa): »1926 január elején beszéltem Windischgraetz Lajosné hercegnével, aki feleségemnek unokatestvére. A frankhamisítás előkészületeiről, terveiről, lefolyásáról semmit sem mondott nekem, csak annyit emiitett, hogy férje azért nem vall, mert nem akar többeket is belekeverni az ügybe. Windischgraetz Lajosné hercegné szavaiból azt tűnt ki, mintha ő tudná, hogy a frankhamisitási ügyről a kormány is tudomással bír. A hercegné nekem sem a ministerelnök sem más ministerek nevét emlékezetem szerint nem emiitette határozottan.« Nem tudom, lehet-e valakinek a nevét határozatlanul vagy határozottan említeni. (Tovább olvassa); »A hercegné csak annyit mondott, hogy előnyösebbnek tartja azt, hogy a frankügy elbírálásáig ez a kormány maradjon uralmon, ugy férje erkölcsi elbírálása, mint büntetése mérve tekintetében. Én erre a hercegnének azt válaszoltam, hogy a felfogása téves, mert férje épen ezen kormánynak uralma alatt van súlyosabb helyzetben, minthogy ez a kormány a franküggyel kapcsolatos mulasztásai miatt gyanússá vált. A hercegné még hozzáfűzte, hogy nem bánná, ha ez ügyben a kormány szerepéről más beszélne, csak a férje ne beszéljen.« Mit mond erre tanúvallomásában Windischgraetz Lajosné? Azt mondja (olvassa): »Férjem elleni ügyről lévén szó, a vallomástételt megtagadom. Azonban Pallavicini György őrgrófnak a velem folytatott beszélgetésre vonatkozó vallomásának közlése után kijelentem, hogy az elejétől végig valótlan.« (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon és a középen. — Folytonos nagy zaj és mozgás a jobbés baloldalon. — Szabó Sándor közbeszól.) Elnök: Szabó Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán: Be kell perelni!) Horváth Zoltán urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek képviselő urak minden oldalon. Gr. Bethlen István ministerelnök: Felolvastam Pallavicini őrgróf vallomását tételenként és felolvastam tételenként azokat a vallomásokat is, amelyeket az őáltala idézett tanuk tettek. Nekem ezekhez több hozzáfűzni valóm nincs. Azzal fejezem be felszólalásomat, amivel Pallavicini őrgróf befejezte, hogy minden embernek a becsülete drága kincs, de minden nél még nagyobb érték az ország becsülete. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Teljesen igaza van ebben a t. képviselő urnák. Én azonban ugy érzem, hogy az ország becsületét védem akkor, amikor olyan vádakat igyekszem megcáfolni, amelyek olyan férfiak részéről hangzottak el, akikre vonatkozólag a sajátmaguk által idézett tanuk is azt mondották, hogy valólant állítanak. (Propper Sándor: Miért nem indít sajtópert a ministerelnök ur?) Kétféle embert ismerek, aki az igazság bajnoka. Az egyik az, aki becsülettel csak az igazságot akarja kideriteni. A többiek megint két részre oszlanak; vannak az igazságnak Don Quijote-jai, akik azt hiszik, hogy őnélkülük az igazság elvész, akik rendesen futóbolondok és akiktől az igazságot meg kell óvni. De van még egy másik csoport is és ez a politikai brávóknak a csoportja, (Élénk tetszés és hoszszantartó, zajos taps a jobboldalon. — Felkiáltások: Ez az!) akiket régebben condottieriknek neveztek, ma azonban mérgezett tőrrel akarják ellenfeleiket leteriteni. (Hosszantartó tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A képviselők felállanak. — Zaj a balés szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Szünetet kérünk!) Napirend szerint következik az 1926/27. évi költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tárgyalása. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Szünetet kérünk, elnök ur!) Szólásra következik? Bodó János jegyző: Ernszrfc Sándor! (Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Azok a képviselő urak, akik szünetet akarnak, méltóztassanak azt sajátmaguknak megadni. (Derültség.) Én a szónokot már felhívtam. (Zaj.) A jelenlevő képviselő urakat kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Berki Gyula: Lásd Martinuzzi Györgyöt.) Berki Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Györki Imre: Halljuk Berkit!) Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj.) Mégegyszer kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni, vagy amenyiben beszélgetni akarnak, azt a folyosón megtenni.