Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-534

244 A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. évi április hó 21-én, szerdán. ministerrel sem 1926 január 1. előtt, sem ezután a frankügyről nem beszéltem, ő tőlem ez ügy­ben információt nem kért. Gróf Bethlen István ministereinök Genfbe való elutazása előtt köz­vetlenül, ha jól tudom, még aznap hozzám küldte Prónay államtitkárt azzal az üzenettel, hogy ugy hallotta, hogy a Nemzeti Szövetség­ben lévő 1000 frankosok értékesítésével akarnak egyesek foglalkozni. Neveket nem emiitett és azt az utasítást adta, hogy állapítsam meg a tényállást és visszaérkezése után tegyek neki arról jelentést. A ministerelnöknek nem volt tudomása arról, hogy én a frankhamisitási ügyben benne vagyok. Valótlan az, hogy a mi­nisterelnök azt üzente volna nekem, hogy a genfi útja előtt ne merjenek semmit sem csi­nálni. Valótlan az is, hogy a frankhamisitási munkálatok alatt vagy bármikor én Zadravetz Istvánnak azt mondottam volna, hogy minden rendben van, »István gazda« (Gróf Bethlen István) tud a dologról. -Ezt annál kevésbé mond­hattam, mert nem is lett volna igaz, minthogy gróf Bethlen István a frankhamisitási munká­latokról nem is tudott. A kormány egyetlen egy tagja sem tudott a frankhamisitási munká­latokról.« (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Vájjon kinek van érdekében, hogy ebben az ügyben a felelősségnek legalább is a lehető részét a kor­mányra hárítsa? Azt hiszem, elsősorban Nádo­synak és a többi bűnösöknek. Mert hiszen ha a kormány tudott erről a dologról, ha résztvett ebben, ha ez hivatalos, vagy félhivatalos vagy tűrt akció volt, akkor a felelősségnek tekinté­lyes részétől szabadulnak ezek az emberek. Epen ezért igenis a vádlottaknak az az érde^ kük, hogy azt a részt, amit csak lehet, rákenjék a kormányon felelős állásban lévő férfiakra. (Ugy van! jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni! Gr. Bethlen István ministerelnök: Azért állítom, hogy amikor maguk a vádlottak is el­hárítják maguktól azt a vádat, amelyet Palla­vicini György őrgróf hangoztat, akkor ennek alapja niég a pszichológia szempontjából sem lehet az senki előtt, aki józanul gondolkozik, hogy ez a mentesülésnek egyik lehetséges esz­köze. Van még egy momentum, amelyre szintén kénytelen vagyok rátérni. Azt mondja Palla­vicini György őrgróf depozicóijában (olvassa): »1926 január elején beszéltem Windischgraetz Lajosné hercegnével, aki feleségemnek unoka­testvére. A frankhamisítás előkészületeiről, terveiről, lefolyásáról semmit sem mondott ne­kem, csak annyit emiitett, hogy férje azért nem vall, mert nem akar többeket is beleke­verni az ügybe. Windischgraetz Lajosné her­cegné szavaiból azt tűnt ki, mintha ő tudná, hogy a frankhamisitási ügyről a kormány is tudomással bír. A hercegné nekem sem a mi­nisterelnök sem más ministerek nevét em­lékezetem szerint nem emiitette határozottan.« Nem tudom, lehet-e valakinek a nevét határo­zatlanul vagy határozottan említeni. (Tovább olvassa); »A hercegné csak annyit mondott, hogy előnyösebbnek tartja azt, hogy a frank­ügy elbírálásáig ez a kormány maradjon ural­mon, ugy férje erkölcsi elbírálása, mint bün­tetése mérve tekintetében. Én erre a hercegné­nek azt válaszoltam, hogy a felfogása téves, mert férje épen ezen kormánynak uralma alatt van súlyosabb helyzetben, minthogy ez a kor­mány a franküggyel kapcsolatos mulasztásai miatt gyanússá vált. A hercegné még hozzá­fűzte, hogy nem bánná, ha ez ügyben a kor­mány szerepéről más beszélne, csak a férje ne beszéljen.« Mit mond erre tanúvallomásában Win­dischgraetz Lajosné? Azt mondja (olvassa): »Férjem elleni ügyről lévén szó, a vallomás­tételt megtagadom. Azonban Pallavicini György őrgrófnak a velem folytatott beszél­getésre vonatkozó vallomásának közlése után kijelentem, hogy az elejétől végig valótlan.« (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon és a közé­pen. — Folytonos nagy zaj és mozgás a jobb­és baloldalon. — Szabó Sándor közbeszól.) Elnök: Szabó Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zol­tán: Be kell perelni!) Horváth Zoltán urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek kép­viselő urak minden oldalon. Gr. Bethlen István ministerelnök: Felol­vastam Pallavicini őrgróf vallomását tételen­ként és felolvastam tételenként azokat a vallo­másokat is, amelyeket az őáltala idézett tanuk tettek. Nekem ezekhez több hozzáfűzni valóm nincs. Azzal fejezem be felszólalásomat, ami­vel Pallavicini őrgróf befejezte, hogy minden embernek a becsülete drága kincs, de minden nél még nagyobb érték az ország becsülete. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Teljesen igaza van ebben a t. képviselő urnák. Én azon­ban ugy érzem, hogy az ország becsületét vé­dem akkor, amikor olyan vádakat igyekszem megcáfolni, amelyek olyan férfiak részéről hangzottak el, akikre vonatkozólag a sajátma­guk által idézett tanuk is azt mondották, hogy valólant állítanak. (Propper Sándor: Miért nem indít sajtópert a ministerelnök ur?) Kétféle embert ismerek, aki az igazság bajnoka. Az egyik az, aki becsülettel csak az igazságot akarja kideriteni. A többiek megint két részre oszlanak; vannak az igazságnak Don Quijote-jai, akik azt hiszik, hogy őnélkü­lük az igazság elvész, akik rendesen futóbolon­dok és akiktől az igazságot meg kell óvni. De van még egy másik csoport is és ez a politikai brávóknak a csoportja, (Élénk tetszés és hosz­szantartó, zajos taps a jobboldalon. — Felkiál­tások: Ez az!) akiket régebben condottierik­nek neveztek, ma azonban mérgezett tőrrel akarják ellenfeleiket leteriteni. (Hosszantartó tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen. — A képviselők felállanak. — Zaj a bal­és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Fel­kiáltások a jobboldalon és a középen: Szünetet kérünk!) Napirend szerint következik az 1926/27. évi költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tár­gyalása. (Felkiáltások a jobboldalon és a kö­zépen: Szünetet kérünk, elnök ur!) Szólásra következik? Bodó János jegyző: Ernszrfc Sándor! (Fel­kiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, kép­viselő urak! Azok a képviselő urak, akik szü­netet akarnak, méltóztassanak azt sajátma­guknak megadni. (Derültség.) Én a szónokot már felhívtam. (Zaj.) A jelenlevő képviselő urakat kérem, méltóztassanak helyeiket el­foglalni. (Berki Gyula: Lásd Martinuzzi Györ­gyöt.) Berki Gyula képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Györki Imre: Halljuk Berkit!) Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj.) Mégegyszer kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni, vagy amenyiben beszélgetni akarnak, azt a folyosón megtenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom