Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
A nemzetgyűlés 525. ülése 19:26. ő szerinte a frankügynek, akkor én sem voltam tussolója a Tisza-ügynek, de, ha mi tussolással vádoljuk a kormányt, akkor én is tussolója voltam a Tisza-gyilkossági ügynek. Méltóztassék megengedni, hogy itt feltevések nélkül két óriási különbségre mutassak rá ennek a két dolognak. A Tisza-gyilkosság befejezett bűncselekmény volt, itt pedig egy bűncselekmény előkészületeiről tudott a ministerelnök ur, _ neki alkalma és módja lett volna a tudomására jutott bűncselekményi előkészületeket megakadályozni és a kész hamis bankókat elkoboztatni. De nekem nem lett volna módom megakadályozni a Tiszagyilkosságot, mert hiszen azt nem is állítja a képviselő ur, hogy én annak előkészületi cselekményeiről tudtam volna. A másik konkrét dolog az, hogy a nyomozati hatóság, a királyi ügyészség — és abban a Tiszagyilkossági ügyben is a kir. ügyészség folytatta le a nyomozást — megszüntette az eljárást, mielőtt én még belügy minister lettem volna. Ezt méltóztassék tudomásul venni. A másik részére a dolognak, a személyi kérdésre vonatkozólag csak azt konstatálom, hogy Urbanics képviselő ur.előadása megerősítette állításomat, én tehát valótlanságot nem mondtam. Elnök: Áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Nagy Vince képviselő ur. Kérem a jegyző urat, méltóztassék az interpelláció szövegét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa! : »Interpelláció a ministerelnök úrhoz. 1. Igaz-e, hogy a genfi tárgyalások során nem sikerült a magyar kormány képviselőinek elérni sem államháztartásunk ellenőrzésének július 1-től való megszüntetését, sem a külföldi kölcsönből ujabb részleteknek a beruházások céljaira való felszabad itását 1 2. Mi vezethette erre a barátságosnak nem mondható állásfoglalásra a Népszövetséget ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációm tárgyát tulajdonképen elmondtam a frankvitában történt felszólalásomban, úgyhogy tárgytalan volna most a kérdésem, ha a ministerelnök ur más választ adott volna arra, vagy pedig jelezte volna, hogy most kivan választ adni. Csak azért szólalok fel, mert a ministerelnök ur kitért a genfi tárgyalások érdemére és nem adott megnyugtató feleletet. Tulajdonképen tehát interpellációm mostani során rövid pár perc alatt inkább az ő válaszára akarok rámutatni, hogy az mennyiben nem fedi azokat a kijelentéseket, melyeket ő Genfbe való menetele előtt tett és hogy mennyire nem megnyugtatók azok a magyar közgazdasági helyzetre nézve. Azt mondotta a ministerelnök ur tegnapi beszédében, hogy a Népszövetség már decemberben hozzájárult az 1926/27. évi budgetévre kért 50 millió aranykorona felszabadításához, a többi rátára nézve pedig ugy döntött, hogy akkor hoz végleges döntést, ' ha biztos képet kap az állam pénzügyi helyzetének végleges rendezéséről. Ezzel tehát a Népszövetség a többi ráták felszabaditását összekapcsolta a kontroli-kérdés eldöntésével. Ugyanekkor, ugyancsak a tegnapi nap folyamán megállapította, hogy a kontrolikérdés eldöntése nem is lehetett most márciusban aktuális s ezt előbb nem is lehet felvetni — mondotta a ministerelnök — mint júniusban, mert a Népszövetségben nem elég költségvetést bemutatni, hanem a szanálási periódus havi zárszámadásait is produkálni kell. Egyébként intervjut is adtam, amikor kimentem, úgymond erről a kérdésről, most nem szándékozom erről beszélni a Népszövetség előtt. Ha a t. ministerelnök urnák ez lett volna a pénzévi március hó ' 24-én, szerdán. 19 ügytechnikai és közgazdasági szempontból való álláspontja erről a két fontos kérdésről, a kontroll megszüntetéséről és a kölcsön rátáinak felszabadításáról, és ennek tényleg pregnánsul kifejezést adott volna, akkor nekünk nem lehetne semmi kérdésünk erre vonatkozólag a genfi ut után, hogy vájjon miért nem hozta szóba, vagy amennyiben szóbakerültek ezek a kérdések a magyar kérdésnek zárt ülésen való tárgyalásánál, miért nem kapott ezekre kedvező döntést. A helyzet azonban az, hogy az elmúlt év decemberében, amidőn Genfből hazajött a ministerelnök ur december 15-én, elsősorban az egységespárt értekezletén számolt be részletesen a genfi ut történetéről, az elért eredményekről és arról, hogy melyek az általa kitűzött célok a jövendőre és pedig a Népszövetség legközelebbi márciusi ülésezésére vonatkozóan. Ebben a beszédében, amely az ő félhivatalos lapjában, a Budapesti Hírlapban egészen részletesen megjelent, kifejezetten mit mondott a ministerelnök ur? — »Most már együtt beszélek a két kérdésről, ugy a kölcsön felszabadítandó ujabb részletéről, valamint a nemzetközi ellenőrzés megszüntetéséről, mert hiszen teljesen aláírom és akceptálom azt az álláspontot, hogy ez a két kérdés érdemileg is összefügg és a Népszövetség is ugy birálja el a két kérdést, hogy amikor aktuális lesz, együtt fog ebben a két kérdésben dönteni, tehát most már, amikor a nemzetközi ellenőrzés megszüntetéséről beszélek, ebben implicite benne van a kölcsön rátáinak felszabaditási kérdése is.« December 15-iki beszédében a ministerelnök ur ezeket mondotta (olvassa). »Egyelőre nem vetettük fel a július 1-én lejáró szanálási akció befejezésének kérdését, mert nézetem szerint ezt márciusban kell majd tárgyalni, amikor bizonyitani tudjuk, hogy az eredmény túlszárnyalja a várakozást. Ez lesz a legfontosabb probléma márciusban — mondta a ministerelnök ur — és benyomásom az, hogy ezt közmegelégedésre meg lehet majd oldani.« Nem mi imputáltuk tehát a ministerelnök urnák vagy a kormánynak, hogy márciusban ezzel a kérdéssel oda kell mennie, hanem abban a pillanatban, amint hazajött a decemberi genfi útról, jelentette be, hogy ezt a kérdést akkor nem tárgyaitatta, hanem márciusban fogja tárgyaltatni és minden bizalma megvan, hogy kedvezően el is fogják intézni. Aminthogy meg is van ennek az érdemi értelme, mert hiszen nem a szanálási kontroll-időszak lejárta után kell beszélni arról, hogy megszűnjék az ellenőrzés, mert Smith Jeremiás ur itt marad folytatólag, ha nem szüntették meg előbb az ellenőrzést és az egész apparátusnak költségét viseljük tovább. Amint a ministerelnök ur bölcsen előre mondotta december 15-én, ennek az évnek márciusában nemcsak preliminálni kell, s a magyar kormány részéről tervezetet benyújtani, hanem a Népszövetségnek döntenie is kell, hogy a szanálási akciónak ebben az utolsóelőtti órájában megérett-e a helyzet arra, hogy az obligó alól felszabadítsák az országot és a kontroll-tmegszüntessék. Ha ezzel szemben a ministerelnök ur tegnapi beszédében intervjura hivatkozik, amelyet talán a vonatra ülés pillanatában most a márciusi ülésszakra vonatkozólag adott és amelyben bejelentette, hogy most nem kívánja felvetni a kérdést, ez novum, már pedig december óta a szanálási ügyekben, magukban pénzügyeinkben és a kontroll megszüntetésének kérdésében semmiféle novum nem merült fel. Csak politikai novum merült fel, amely tehertétellel a vállán ment a ministerelnök ur Genfbe. Akceptálom, bogy ott már nem vetette fel a kérdést, de mégis csak a frankügy lehetett ennek oka, ez lehetett az a súlyos