Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

222 A nemzetgyűlés 533. ülése 19; nap délelőtt vagy délután, este vagy reggelt A kormánypárti képviselő bejelenti a maga igényét a gyűlésre, a közigazgatás azt tudomásul veszi, azt hiszem, elmegy a gyűlésre, vagy nem megy el, ha elmegy, akkor udvariasan tiszteleg, ami egyébként kötelessége is, s ott azután az történik, nem az, amit a kiküldött rendőrtisztviselő akar, hanem amit a gyűlés összehívói és szónokai akarnak. Ezt nem kifogásolom, mert ez a rend, igy kellene lenni. Egészen természetes az, hogy a közigazgatási funkcionáriusnak' nem lehet és nincs más szerepe, mint ott, ha ilyen rendszabály van, a rendre ügyelni. De belebeszélná, belekotnyeleskedni a szónolk beszédébe, megállapítani azt, hogy miről beszéljen és miről ne: beszéljen, meg állítani egy törvényhozót a maga törvényhozói működésében és előírni, hogy miről szabad beszélnie és miről nem szabad beszélnie, feloszlatni a gyűlést akkor, amikor a képviselő nem az illető kiküldött rendőrtisztviselő ur politikai felfogásának megfelelően fejtegeti a maga álláspontját, ezt már helytelennek tartom. Ezt csak azért mondom el, mert én nem helytelenítem azt, ha a túloldalon ülő igen t. képviselő urak megfelelő mennyiségű és minőség

ä közszabadságok fölött rendelkeznek, mert ez a helyes, ez a ió, ez a kötelező a kormányzat részéről minden állampolgárral szemben, ha nemis törvényhozó az illető, a hiba itt van a baloldalon, ahol nem igy kezelik a kérdéseket. (Lendvai István: Én nem vagyok baloldali és velem szemben is ugy kezelik' a kérdéseket, ez azután a baj! — Kabók Lajos: Fogadja részvétünket! — Landvai István: Oh. köszönöm, majd visszaadom nekrológ formájában. Nagyon szép lesz! — Derültség.) A baloldali képviselők kálváriája már a gyűlés bejelentésénél kezdődik. Sohasem tudja az a képviselő, ha elhatározza magát arra, hogy beszámol megbízóinak az ő működéséről, hogy vájjon akkor, amikor ő szeretné, beszámolhat-e? Sohasem tudja, hogy milyen alakban csap le rá a tiltó villám és sodorja el őt a választói elől, de ha már elérkezett a választók elé és hogy ha már eljutott odáig, amig egy törvényhozó odáig eljuthat, hogy felállhat a pódiumra és beszélhet választóinak, ott ül mellette a szigorú közigazgatási tisztviselő, jegyzi minden szavát, ami nem kifogásolható, ha ott van. dolgozik, de figyel minden lehelletre, szóra és abban a pillanatban, amidőn neki nem tetsző mondat hangzik el a magyar törvényhozás valamelyik tagjának ajkáról, lecsap az asztalra, megállítja a törvényhozót beszéd közben, figyelmezteti, hogy erről ne beszéljen, rendszabályokat helyez kilátásba és ha mégis netalán merészelne még egy mondatot erről a témáról elmondani, akkor feloszlatja a gyűlést. (Esztergályos János: Lásd a frankhamisítás kérdését! — Lendvai István: A zsidókérdésről sem szabad beszélni, ugy látszik, egálban vagyunk! — Esztergályos János: Önt érinti a hamis frank? — Lendvai István: Közelről nem, de a hamisítatlan zsidók érintenek! — Pikler Emil: A zsidók érintik? — Lendvai István: De mennyire! — Pikler Emil: Érintse vissza őket! — Lendvai István: Köszönöm, nincsenek beteges hajlamaim! — Derültség.) Pontosan megállapítható tehát és okiratokkal bizonyítható, hogy közszabadságok a kormánypárt részére vannak, az ellenzéki pártok részére nincsenek. Különösen a legutóbbi hetekben volt ezt^ alkalmunk tapasztalni. Egészen természetes és azt nem is lehet kifogásolni, ha a nemzetgyűlés akármelyik tagja választói elé lép, hogy a frankdologról is beszéljen. '. évi április hó 20-án, kedden. Benne élt a köztudatban, mindenki ezzel foglalkozott, a közvélemény ezzel volt tele, tehát egészen természetes, hogy ha valamelyik közéleti ember a fórumra áll, akkor' annak a frankügyről is kell beszélnie. A kiküldött rendőrtisztviselők azonban Budapesten is, vidéken is, ha történetesen valahol gyűlést kivételesen engedélyeztek, már előzetes tárgyalásokba bocsátkoztak a képviselővel és kijelentették neki, kérem képviselő ur a frankügyről nem szabad beszélni. Ha az illető képviselő próbálta a maga igazát védelmezni és azt mondotta: uram, ma a frank-korszakban, amidőn mindenki erre kíváncsi, amikor erről szeretne tudni, tulajdonképen hogyan is áll ez a dolog, nem lehet egy gyűlést tartani a nélkül, hogy erről is ne essék néhány szó, erre az illető azt mondotta, hogy kérem, ez rendben van, önnek lehet igaza, azonban nekem az a parancsom, ezt én tartozom teljesíteni, tessék tehát tudomásul venni, hogy frankügy ezen a gyűlésen nincsen, vagy ha van, akkor a gyűlést kénytelen volnék feloszlatni. Ez az, ami helytelenítendő, viszont a másik részről egészen bizonyosan tudom, hogy ha ez alatt az idő alatt kormánypárti képviselők megjelentek, akár gyűlésen, akár egyebütt, minden korlátozás nélkül beszélhettek a frankügyről. A különbség az, hogy a kormánypárti képviselő a kormány szája izének megfelelően tálalta fel a frankügyet, viszont az ellenzék szónokairól feltételezték azt, hogy az igazságnak megfelelően fogják szervirozni a frank-kérdést, ezért tehát kibocsátottak fentről egy generális rendelkezést, hogy a magyar nemzetgyűlés tagjai a magyar választókkal és a magyar közvéleménnyel közvetlenül frankügyben nem tárgyalhatnak és nem beszélhetnek. (Gubieza Ferenc: Bizonyos, hogy a kormánypárti képviselő nem igéri oda a másét, maguk még a holdban is felosztanák a földet!) Hogy mondja a képviselő ur? (Gubieza Ferenc: Olyik képviselő a holdban is felosztaná a földet a nép között. — Esztergályos János: Mi köze ehhez a franknak?) Most már látom, hogy fogalomzavar van köztünk! (Gubieza Ferenc: A kormánypárti képviselők csak a törvény keretein belül dolgoznak!) Most már értem. Tudniillik fogalomzavar volt, ő a holdakról beszélt, én a frankügyről beszéltem, nem értettük meg egymást, ami nem is olyan különös, mikor ön a holdat belekeveri a frankba. (Derültség balfelől.) Itt most a frankról van szó. (Gr. Hoyos Miksa: Én azt gondoltam, hogy a költségvetésről van szó!) Kérem Hoyos képviselő ur, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gróf!) kérem Hoyos gróf képviselő ur, fog még ön igen sokat hallani az elkövetkezendő 38 napon a költségvetésről. (Gr. Hoyos Miksa: Én már folyton várom! — Lendvai István: Legalább még egy híve lesz a numerus claususnak!) Tessék türelemmel lenni, mert délelőtt kértem és kaptam engedélyt a túlsó oldaltól, hogy beszédem technikáját magam állapítsam meg, tehát majd jövök a költségvetéssel is. (Gr. Hoyos Miksa: Az nagyszerű lesz! — Esztergályos János 38 napig lesz módja hallani! — Gr. Hoyos Miksa: Miért 38-ig? 40-ig! — Pikler Emil: Két nap már eltelt! — Lendvai István: Legalább jobb véleménye lesz a numerus claususról!) A trílsó oldalról i^en tréfás aperszük hangzanak el. Hogyha valamelyik gróf vagy nagybirtokos mondaná azt, amit Gubieza képviselő ur mondott, nem csodálkoznám, mert annak csakugyan nem kell egyesülési és gyülekezési szabadságjog, annak csak. olcsó nap-