Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

À nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi ápriUs hó 20-án, kedden. 223 szám kell, de amikor Gubicza, a kis földmivesek érdekében itt ülő képviselő ur mond olyasmit, mint amit mondott, akkor tessék elhinni, ez nagyon elszomorító. Ön azt mondja, mélyen t. képviselő ur, hogy a kormánypárti képviselő a törvények keretein belül marad. Feltételezi ön, hogy az ellenzéki képviselő okvetlenül kilép a törvényes keretekből ? (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) TJgy látom, hogy ez a vita meddő, abba is hagyom tehát és tovább beszélek a közszabadságokról, mert ez sokkal érdemesebb terület. A

/ helyzet tehát az, hogy a közszabadságok kérdése teljes mértékben ki van szolgáltatva a közigazgatás kénye-kedvének. Nem tudom, hogy a belügyminister ur centrális hatalma milyen ebben a pillanatban, hogy a belügyminister ur mennyire uralja a helyzetet, azt hiszem azonban, hogy nem lehet túlságosan nagy ur a maga dombján, mert akkor legalább r} tudná érni azt, hogy egységes álláspontra hozza a maga alantas közegeit. Abból ugyanis, hogy egyes évszakonkint, vidékenkint egészen divergáló gyakorlat uralkodik a közigazgatásban a közszabadságok kezelése tekintetében, azt lehet következtetni, — nem tudom, hogy e pillanatban a belügyminister ur belügyminister-e még, remélem, hogy nem, a délelőtti események alapján ezt jogosan remélhetem — hogy ahány járási székhelyen, ahány helyen gyártanak aktákat, annyikérien rendelkeznek ezekben a kérdésekben. Azért mondom, hogy nincs a belügyminister ur kezében a közigazgatás, mert minden közigazgatási hatóság azt cselekszi a maga szemetjén, ami neki jól esik. Egyes helyeken lehet gyűlést tartani, bár kotnyeleskedés ott is történik, de legalább lehet gyűlést tartani; az ember legfeljebb alkalmazkodik, amennyire lehetséges, más helyeken egyáltalában nem lehet gyűlést tartani. Vannak helyek, ahol ötször is be kell jelenteni, amig beszámoló gyűlés tartását megengedik, akkor is kikötik azonban a hatóságok, hogy kik mehetnek oda és hogy az illető ott megválasztott képviselőn kivül más nem beszélhet a gyűlésen. Ezt a rendszabályt azonban nem alkalmazzák sehol sem az egységespárti képviselőkkel szemben. (Viczián István: I)e a szakszervezetekben mindenütt ezt alkalmazzák! — Esztergályos János: Gyógyuljon ki már a szakszervezetekből! — Saly Endre: Maradjon a moziknál!) Ezekre az örökös provokációkra az a válaszom, hogy mélyen t. Viczián képviselő ur szánjon rá egyszer néhány percet és egy kis fizikai erőt s látogasson el egyszer valamelyik szakszervezetbe. Szívesen látjuk! Jelölje meg az időt és helyet, s legyen szerencsénk akármelyik szakszervezetben. Tessék ott a dolgokat megnézni, mert mégis csak egészen furcsa dolog, hogy valaki egy vesszőparipán lovagoljon egy olyan kérdésben, amelyről halvány sejtelme sincs, hogy valaki bírálatot mondjon egy szakszervezetről, amikor annak közelében sem volt. (Viczián István: Jól ismerem őket! Elmegyek minden közgyűlésre, ha meghivót kapok!) Gondoskodom róla, hogy meghivót kapjon t. képviselőtársam. (Viczián István: Köszönöm! Ott leszek! — Kabók Lajos közbeszól.) ; Elnök: Kabók képviselő ur tegnap már elmondotta beszédét, kérem most méltóztassék lehetővé tenni hogy Propper képviselő ur is beszélhessen. Propper Sándor: Valóban veszedelmesen múlik az idő és rengeteg a mondanivalóm. Győr, Pécs, Salgótarján, ezen a három helyen történt meg a legutóbb, hogy ott a megválasztott képviselő kiséretére vállalkozott más kerületbeli képviselők nem jelenhettek meg, sőt egyes helyeken magát a gyűlést sem engedélyezték. De az a furcsaság is megtörtént egyik helyen, hogy bejelentettek egy képviselőt, aki ott beszélni fog s erre a gyűlést nem engedélyezték. Amikor aztán kitűnt, hogy egy hasonnevű nem képviselő akart beszélni a gyűlésen, a hatóságok exkuzálták magukat, hogy kérem, tévedés történt, mert ha tudtuk volna, hogy nem képviselő akar beszélni, engedélyeztük volna a gyűlést. Itt van egy konkrét eset. (Lendvai István: Kivel történt ez?) Hiába akar engem a t. képviselő ur taxációkba belevinni, arra nem vagyok hajlandó, mert nem akarok senkinek sem kellemetlenséget okozni. Itt van Eichardt rendőrtanácsos esete, akit csak azért említek fel, mert megjárta esete a sajtót s aki a Kossuth-gyülésről bírósági megállapítás szerint hamis jelentést adott be. Hamisan jelentette az ott történteket, hamis ürügy címén oszlatta fel a Kossuth Párt gyűlését. Később a birói Ítélet indokolásában megállapította a bíróság, hogy a jelentés hamis volt. Már most méltóztassanak elképzelni, hogy ilyen gyakorlat mellett esetleges feloszlatás esetén milyen bajok támadhatnak. Tegyük fel, hogy a gyűlésen olyan jelenetek játszódnak le, hogy a hatóság kénytelen beleavat1 kőzni. Mondjuk embergyilkolás vagy sebesülés történik ilyen hamis jelentés alapján. Hát szabad ilyen gyakorlatot folytatni? A belügyminister ur bokros elfoglaltságát elismerem — hiszen annyifelé kell lennie, hogy a kibontakozást megtalálja — s tudom róla, hogy rengeteg a dolga, de emellett lehetne ideje arra is, hogy egy rendelettel egységes alapra helyezze a jogbiztonságot, a jogtiszteletet, illetőleg a jogfosztást, hogy az egyes közigazgatási kiskirályokat rendre tanítsa és megmagyarázza nekik azt az egyet, hogy egyformán járjanak el és ne dezavuálják egymást és azt a kormányt, amely meglehetősen drágán, közpénzen hirdeti a maga sajtóaDarátusában a nagy konszolidációt. A rendőrtisztek és a szolgabirák pedig mindennap kiadnak egy csomó közokiratot arról, hogy Magyarországon nincsen konszolidáció, mert egy egész sereg gyülésbetiltás azon a címen történik, hogy a még gyenge lábon álló konszolidációt nem engedhetik veszélyeztetni azzal, hogy az emberek öszszejöjjenek, gyűlést tartsanak és pártpolitikai szempontokból állítsanak be kérdéseket. (Bâtiez Gyula: És a munkanélküliség kérdésével foglalkozzanak !) A közszabadságok kérdéséhez tartozik a május 1-ei munkaszünet. A május elsejei munkaszünet megünneplését a Bethlen-kormány óta lehetetlen megtartani. Az ellenforradalom második évében már lehetett gyűlést tartani a Tattersaalban és más gyüléshelyeken, a Bethlen-kormány alatt azonban napvilágot látott egy rendelet, amelyben ki van mondva, hogy április 29-től, azt hiszem, május 3-ig, — nem tudom pontosan — mindenféle gyűlés tartása tilos. Az egész világ beletörődött már a változhatatlanba, hogy május elsején a munkásság a maga ügyének kivan szolgálni, azt munkaszünettel ünnepli meg és a közszabadságokért és a szociálpolitikáért világszerte tüntet. Sőt egyes országokban már a hivatalos ünnepek közé is besorozták a május elsejét; csodálatos, hogy nálunk épen azon a napon, május elsején, amikor az egész világ munkássága mindenhol, ahol ipari kultúra van és