Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. 221 elitélnek és bezárják.) Nagyon szeretném tudni, mi az a vétség, amit egy egyszerű munkásember a trianoni békeszerződés ellen elkövethet. Most méltóztassék idefigyelni. Ha tovább fűzöm a gondolatot, akkor a maga teljes pompájában virágzik ki előttünk Kakoyszky belügyminister ur ördögi machinációja, Békéscsabán t. i. az történt, hogy a belügyminister ur a legális munkásszervezeteket feloszlatta, mert állitólag találtak valamilyen politikai vonatkozású, de egyébként engedélyezett röpiratot, amelyet a munkások között terjesztettek. E miatt a budapesti központot s a békéscsabai helyi csoportot először felfüggesztették, azután egy szélesmederü vizsgálatot folytattak le, melynek eredményeképen lepecsételték helyiségeiket, zár alá vették vagyonukat, könyveiket s végül feloszlatták őket. Békéscsabán tehát lehetetlenné tették a legális munkásszervezkedést. De lehetetlen az illegális szervezkedés is, mert Békéscsabán is van megfelelő számú katona, rendőr, csendőr és titkosrendőr, akik vigyáznak az emberek minden egyes lépésére. Ennek ellenére ezeket az embereket mégis öszszeszedik, megbüntetik, — ugy látszik titkos gyülekezés, vagy egyesülés címén — noha ezt nem is követik el. Megbüntetik őket a trianoni békeszerződésre való hivatkozással ugyanakkor, amikor a trianoni békeszerződés XIII. fejezete épen a belügy ministeri gyakorlattal ellentétben minden munkásesoportnak biztositj St EL szabad szervezkedési jogot. A belügy- I minister ur tehát megszünteti a legális munkásszervezetek működését, noha a trianoni békeszerződés kötelezi arra, hogy engedje meg a szervezkedést ugy, amint világon min- I denhol megvan. A belügyminister ur beszüntette és megbüntette ezeket a csoportokat épen a trianoni békeszerződés XIII. fejezete szellemével ellenkezően. T. i. ez csak az ürügy, mert egyáltalában nem folytattak titkos szervezkedést. (Viczián István: Honnan tudjál) Tudom. (Viczián István: Honnan?) Elégedjék meg a képviselő ur azzal, hogy tudom. (Viczián István: Meg vagyok elégedve!) A trianoni békeszerződés hivatkozott fejezete szellemével ellentétes rendelkezéseket adnak ki, mert ha a munkások szervezkedni akarnak, közigazgatási utón üldözik őket a trianoni békeszerződés ellen elkövetett vétség miatt. Számtalanszor kifejtettem már pártunk álláspontját a trianoni kérdésben. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de leszegezem, hogy a kormányzat Trianonnal ugy labdázik, ahogyan azt az ő pillanatnyi politikai érdekei megkívánják. Ha Trianon terhes, ha frankhamisitás, ha bombavetés történik egy tucat emberhalállal: akkor mindennek Trianon az oka, ami azonban abból jó, azt kiirtják belőle és arra is képesek, hogy a közigazgatás embereit a trianoni békeszerződés alapján ráuszítsák azokra az emberekre, akik netalán vasárnap délután — ketten vagy hárman — valamelyikőjük lakásán összejönnek. Egy kérdéssel ilyen frivol módon még soha nem zsonglőrködtek. Ebben az esetben is nagyon ajánlom, hogy jó volna végre ezzel a kérdéssel is leszámolni. Ezeket a kisegítő módszereket ki kell selejtezni a kormányzati módszerek közül. Semmi értelme sincs, hogy egyrészt a felsőbb^ rétegek által elkövetett minden bajra és visszaélésre ráhúzzák Trianont és ugyanezen Trianon alapján az alsóbb rétegeket üldözzék és büntessék, mert állitólag néhányan valamelyiköjük lakásán összejöttek. Azt hiszem, azzal, hogy néhány munkásember valamelyik munkástársuk lakásán a saját anyagi nyomoruságokról beszélgetést folytat, Trianont még nem renditik meg. (Lendvai István: Bár megrendítenék! Trianon ellen minden jogosult!) De nem merik megrendíteni mert megbüntetik azért is, ha beszélgetnek. Ezért állítom igy be a kérdést, hogy a kormánynak erre a lehetetlen politikájára és a trianoni szerencsétlenséggel való taktikai visszaéléseire rámutassak. Ne méltóztassanak azt gondolni és ne ringassa magát a kormányt abban az illúzióban, hogy ezekkel az apró csalaíinata módszerekkel el lehet érni a célt. Ha most a nyilvánosság megtudja, s a magyar közvélemény meghallja, hogy a közigazgatás egyszerű munkásembereket üldöz a trianoni békeszerződés ellen elkövetett vétség miatt, amikor ennek csak egy homeri kacaj lehet a következménye. Ezzel a kormány a maga megrendült pozícióját nem fogja megmenhetni és megszilárdítani, jó volna az ilyen apró kis játékokat abbahagyni. Ezek után rátérek a közszabadságok, kérdésére. Miután ebben a kérdésben ellentmondás észlelhető ugy a sajtóban, mint a nemzetgyűlésben, mert van egy csoport, amely azt állítja, hogy nincsenek közszabadságok, mások azt állítják, hogy vannak, tehát próbáljuk a kérdést objektive megvizsgálni és feltenni a kérdést: vannak-e tehát Magyarországon aggálytalan közszabadságok, igen-e, vagy sem! Kinek van igaza, annak-e, aki azt állítja, hogy nincsenek, vagy annak, aki azt állítja, hogy vannak ? A gyakorlat és a tapasztalatok alapján a vizsgálatnál nem kaphatunk más eredményt, mint azt, hogy bizonyos körök számára vannak közszabadságok, sőt a megengedhetően túlmenőleg vannak, más körök számára viszont egyáltalán nincsenek. (Saly Endre: Frankhamisitási szabadság van!) Az dönti el a kérdést, hogy melyik politikai csoportról, társadalmi rétegről van szó. Ha a kormánypártról van szó, akkor vannak közszabadságok. A kormánypárt nem tud felmutatni még egyetlen gyüléstbetiltó végzést sem. Merem állítani, hogy a kormánypárt tájékáról felhívásra sem tudna senki egy gyüléstbetiltó végzést produkálni. (Kabók Lajos: Nem is jelentik be a gyűléseket! — Perlaki György: Dehogy nem!) pedig tudtommal a kormánypárti képviselők beszámoló gyűléseket, összejöveteleiket ugyanabból a célból hívják össze, mint az ellenzéki pártiak. A kormánypárt is, az elkiiizéki patt is,^ választóival akar érintkezni; az ellenzéki pártok sűrűbben, mert van hozzá bátorságuk és erkölcsi alapjuk, a kormánypárti képviselők ritkábban. (Rothenstein Mór: Amikor engedélyt kapnak rá!) Céljuk nem is lehet más, mint érintkezni választóikkal, beszámolni működésükről, s esetleg r kipuhatolni a hangulatot, vagy pl. megbízásokat átvenni, panaszokat meghallgatni, a vallott programmot előadni, az igazságot hirdetni. (Esztergályos János: Majd mi megszervezzük Somogyot és Baranyát! — Perlaki György: Baranya megvan sziervezve, ezt nagyon jól tudhatják! — Zaj. — Lendvai István: Most már a szónokukat is obstruálják! — Derültség.) Azt hiszem, hogy a túloldali t. képviselő urak nem kényelmetlenkeidnek azzal, hogy gyűléseiket, összejöveteleiket a közigazgatási hatóságnak bejelentsék, de ha vállalják is ezt a kényelmetlenséget, akkor sem kapnak soha gyüléstibetiltó végzést. A kormánypárti képviselőkre nézve nincsenek redszabályok. Nem követelik meg, hogy zárt helyen, le• gyen, vagy hogy mikor legyen a gyűlés, vasár33*