Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. 211 állítás és tagadás egyenértékű; ha állítás és tagadás áll egymással szemben, egy harmadik aggálytalan fórumnak kell belenyúlni, amely megállapítja, hogy az állitónak vagy a tagadó­nak van-e igaza. (Gr. Bethlen István minister­elnök: Majd a biróság megállapítja ebben r a perben, legyen nyugodt! — Györki Imre: Miért nem indítottak sajtópert Pallavicini ellen? — Klárik Ferenc: Nem mertek! — Zaj.) Azt mondotta őrgróf Pallavicini, hogy Bakovszky megbízást kapott arra, hogy hami­sított 500 szokolosokat értékesítsen. (Gr. Beth­len István ministerelnök: Ezt is megcáfolta!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Oly kifejezést méltóztatott is­mételni, amelyért az illető képviselővel szem­ben a Ház fegyelmi joga már érvényesült. Méltóztassék a parlamenti illemhez és a Ház határozatához tartani magát. (Helyeslés a jobboldalon. — Rubinek István: Ebből élnek!) Kubinek képviselő urat is kénytelen vagyok rendreutasítani! Propper Sándor: Én hajlandó vagyok el­menni az objektivitás legszélsőbb határáig, ez azonban nem lehet más, mint az, hogy elfoga­dom az állításokat, szembeállítom a tagadások­kal, ezeket egyenértékűeknek minősitem, és egy harmadik fórumot tartok szükségesnek arra, hogy ezt a kérdést tisztázza. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Majd a biróság tisztázni fogja ebben az ügyben! — Perlaki György: Fel lett szólítva, hogy bizonyítson! — Zaj. — Rubinek István: Amikor a biróság elé kellett volna mennie, megtagadták a mentelmi jog felfüggesztését! — Pikler Emil: Ezt többségi határozattal döntik el. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! A belügyminister ur ki­jelentéseit, védekezését talán szabad rekapitu­lálni, ez talán nem ütközik a házszabályokba. A belügyminister ur azt mondotta, hogy az állítás nem felel meg a valóságnak, mert ő rögtön a legelején visszautasította ezt a meg­bízatást. Tehát koncedálta, hogy vele, Eakov­szky Iván későbbi belügyministerrel lehetett komolyan tárgyalni arról, hogy ő hamis szoko­losokat menjen értékesíteni. (Graeffl Jenő: F~ oly régen volt, hogy talán igaz sem volt!) A becsület szerintem nem évül el A becsületnek nincs elévülési ideje, és ha büntetőjogilag a hamispénzterjesztés bizonyos idő múlva elévül is, az egyén becsülete szempontjából nem évül el. (Klárik Ferenc: Pláne a minister becsülete szempontjából!) A belügyminister ur beismerte, hogy páter Bónis Arikangyallal tárgyalt a kibontakozás­ról. (Perlaki György: Nem tárgyalt! Sőt azt mondta, hogy nem is fogadta! — Zaj.) Először fogadta, — igy mondta, tessék megnézni a gyorsírói jegyzeteket. (Gr. Bethlen István mi­nisterelnök: Azt állította, hogy soha sem fo­gadta! Sem én, sem a belügyminister sohasem fogadtuk! — Zaj. — Perlaky György: Azt mondta, hogy sohasem fogadta!) Bátor leszek a gyorsírói jegyzeteket szünet után felolvasni! Azt mondotta, hogy páter Bónis Arkangyallal tárgyalások folytak a frankhamisításból való kibontakozás ügyében. ^ (Gr. Bethlen István ministerelnök: De nem ő tárgyalt! Ö sohasem fogadta!) Akkor nem ő, hanem más. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés és tisztelt ministerelnök ur, hát van egy bűnperből más kibontakozás, mint a büntető bírói eljárási (Zaj.) Egy aktiv belügy­minister tárgyalhat, vagy tárgyaltathat arról, hogy valamilyen bűnügyből más kibontakozás legyen, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem tár­gyaltak!) mint a biróság Ítélethozatala 1 ? (Gr. Bethlen István ministetrelnök: Hiába akarja NAPLÓ. XLI. megint elferdíteni, amit mondtam, nem tár­gyalt, nem igaz! — Zaj a szélsőbaloldaion.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! (Gr. Bethlen Ist­ván ministerelnök: Se nem tárgyalt, se nem tárgyaltatott! Tessék tudomásul venni!) Propper Sándor: Ezt ő maga mondta! (Fel­kiáltások a jobboldalon: Nem azt mondta!) Ké­rem, ministerelnök ur, idegeskedéssel ezt a kérdést nem lehet elintézni. (Gr. Bethlen Ist­ván ministerelnök: Nem ón vagyok ideges, ön ideges ! — Rubinek István: Elferditésekkel sem lehet elintézni! — Gr. Bethlen István mi­nisterelnök: Ön ideges! Én csak nem hagyom elferdíteni! — Rothenstein Mór: A ministerel­nök beszélhet, amilkor jól esik! — Derültség és zaj. — Rubinek István: Amikor a Móric beszél, sohasem esik jól!) Nekem nincs kifogásom a ministerelnöik ur közbeszólásai ellen, csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a ministerelnök urat, hogy ezt nem lehet idegességgel elintézni. (Perlaki György: De ferdítésekkel sem!) Ha ferdítés van, akikor a belügyminister ur ferdí­tett, mert én őt citálom. (Klárik Ferenc: Majd megnézzük a gyorsírói jegyzőkönyvet! Abból megállapítjuk, hogy ki ferdített!) Azt mondta, hogy amikor tudomására jutott, hogy Hetényi főkapitányhelyettest megkörnyékezték ebben a kérdésben. Marinovich főkapitánynak üzent, hogy akadályozza meg a dolgot. Én ezeket ko­médiáknak minősítem. Egy ilyen súlyos r kér­dés ilyetén elintézési kísérlete komédiaszániba megy. Ezt senki sem fogja komoly elintézési módnak elfogadni. Amikor Alföldy képviselőtársunk beszéde alatt egyetlenegy minister ur sem volt jelen, először arra gondoltam, hogy szociálpolitiká­ról, tehát a kormány szempontjából egészen utolsó rendű kérdésről van szó és igy nem kell jelen lennie, később azután az az ötletem tá­madt, hogy valószínűleg hevenyészett minis­tertanács folyik, amelyen a kormány a mai tárgyalási nap eseményeinek következményeit beszéli meg és megszövegezi a lemondó leve­lét. (Derültség és zaj.) Nem hiszem, hogy van még egy ország a világon, amelynek parla­mentjében, ha olyan vádak hangzanak el, mint amilyeneket Pallavicini képviselő ur itt a nemzetgyűlés szine előtt elmondott, (Graeffl Jenő: Alaptalan vád!) a kormány egyetlen pillanatig is a helyén maradna. (Zaj jobbfelöl. — Perlaki György: Akkor bármely pillanat­ban meg lehetne buktatni egy kormányt!) A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy ez nem igy van. Nagyon jól tudja, hogy a parlament maga is és a nemzet közvéleménye is tudja értékelni a vádakat. (Felkiáltások jobbfelöl: Értékeli is!) Nagyon jól tudják, hogy ezt is he­lyesen értékeli, (Igaz! Ugy van! a jobbolda­lon.) mert ha arról volnának meggyőződve, amit hangoztatnak, akkor ezt az instrumentu­mot kipróbálnák. Hangoztatják, hogy a közvé­lemény mellettük van, de nem merik megnyi­latkoztatni. Miért nem merik megnyilatkoz­tatni? (Rubinek István: Vigyázzon, mert ko­rábban elkövetkezik, mint óhajtja! — Pikler Emil: Hadd lássuk! — Klárik Ferenc: Fel kell oszlatni a Házat!) Korábban aligha kövét­kezhetik el, mert én már tegnap óhajtottam. (Rubinek István: De holnap nem!) Holnap is. A különbség közöttünk csak az, hogy az önök választási módszerével, az önök választójogi törvényével, erőszakkal, tehenekkel és nyilt szavazással nem szabad Magyarországon még egy választást megcsinálni. (Zaj.) A különb­ség csak itt van közöttünk és ha önök vitat­ják, hogy ezt akarják megcsinálni, akkor me­gint nekem van igazam, mert a legális, ag­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom