Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-533
212 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. gálytalan parlamenti módszereket elvetik és nem merik megkérdezni a közvéleményt oly formában, amely megnyugtató volna. (Perlaki György: Más parlamentekben nem gyanúsítanak annyit! — Drozdy Győző: Van még oly parlament, amelyet nyilt szavazással hozlak össze! — Klárik Ferenc: Ez magyar specialitás kérem!) Odaát sok jogász ül. A ministerelnök ur is halgatott jogot, amint ezt az Almanach tudomásunkra hJozta. (Dozdy Győző: Sajnos, ajfct csak hallgatni kell, tanulni nem. — Gr. Bethlen Istyán ministerelnök: Magával még felveszem a versenyt. — Klárik Ferenc: Az elferditést megtetszett tanulni!) A túlsó oldalon ülő jogász uraknak és a ministerelöknek, de az észjogászoknak is, akik nem vizsgázott jogászok, tudniok kell, ha másból nem, a gyakorlatból, hogy a vádemelés pillanatában, pláne, ha az a parlamentben történik meg, nem hordozhatj a a zsebében a képviselő az okmányokat és bizonyítékokat, (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor ne vádaskodjék!) különösen nem tehet a zsebébe eleven püspököket. (Zaj a jobboldalon. — Perlaki György: Az erkölcsi törvény azt mondja, hogy rögtön kell bizonyitani! Ez az erkölcsi felfogás!) Tessék megmagyarázni, hogy őrgróf Pallavicini vádjai nyomán hogy állhatott volna elő bizonyítékokkal. (Rubinekj István: Elmondja!) A bűnügyek és általában a jogszolgáltatás technikai lebonyolítása okmányokon és tanuzáson alapszik. Ha okmányok nincsenek, akkor tanuzáson. (Rubinek István: Tanuzni meg nem akarnak!) A tanú vallomása után mérlegelik, hogy menynyiben foganható az el tényként, mennyiben lehet Ítéletet alapítani a tanúvallomásra. Őrgróf Pallavicini képviselőtársunk tanukat ajánlott fel és nem mármarosi tanukat, amint méltóztattak hallani. (Rubinek István: De ő maga nem akar tanúvallomást tenni!) Azt mondta, hogy amidőn gróf Mikes szombathelyi püspök Zadravetz tábori püspököt vigasztalta (Mozgás a jobboldalon.) — lelki vigasz vagy más, mindegy, hogy milyen vigasz, — vigasztalás közben Zadravetz tábori püspök ur azt mondta: Jóhiszeműen jártam el, hiszen István gazda tudott a dologról és én azt gondoltam, hogy ez fedezet az én számomra. (Nánássy Andor: Sokoró gazduram?) Nem, gróf Bethlen István az István gazda. (Nánássy Andor: Ö nem gazda! — Zaj.) Kérem, ő ezt mondta. Csak egy esetben tévedek: ha ebben a pillanatban nem gróf Bethlen István Magyarország ministereilnöfce, amit én óhajtok. (Rubinek István: Ez még sokáig jámbor óhajtás marad!) De ha gróf Bethlen István ebben a pillanatban Magyarország ministerelnöke, akkor az »István gazda« kifejezés Pallavicini képviselő ur részéről gróf Bethlen Istvánra vonatkozik. (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Tehát mi a helyzeti Zadravetz tábori püspök ur azt mondotta Mikes püspöknek, hogy István gazda tud a dologról, tehát ő István gazdának fedezetében bizott, amikor ebbe a dologba belekeveredett. (Nánássy Andor: Zadravetz mondta! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ö is tagadja!) Azután azt mondta Pallavicini: Sigray is azt mondta, hogy a kormány tudtával történt a pénzhamisítás. r Itt vannak tehát a tanuk, amint méltóztatik látni. Rubinek István: És Zadravetznek kimondtál) Itt vannak a tanuk: gróf Sigray, gróf Pallavicini, (Zaj. — Gr. Hoyos Miksa: Őrgróf!) Zadravetz tábori püspök és gróf Mikes püspök. Kérem: Őrgróf Pallavicini. Megadom a teljes címet és a teljes tiszteletet. Őrgróf. (Rothenstein Mór: Nem is spanyol!) Ez tehát négy olyan tanú, akiknek megbízhatóságában már osztályszempontból sem kételkedhetnek önök. Két gróf, illetve egy őrgróf, — hogy gróf Hoy os képviselő ur gusztusát is eltaláljam — azonfelül egy; aktiv püspök és egy tábori püspök. Azt mondta őrgróf Pallavicini, hogy ezeket hallgassák ki tanuként megfelelő fórum előtt (Rubinek István: Megtörtént!) és e tanúkihallgatások alapján döntsék el, hogy igaz-e mindaz, amit Pallavicini ebben a kérdésben ma a nemzetgyűlésen előadott. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Majd holnap fel fogom olvasni! — Rubinek István: Nézni fog nagyon a képviselő ur! Megtörtént!) Én ugy tudom, hogy nem történt meg. (Nánássy Andor: De ha azt mondjuk, hogy megtörtént!) Ma itt konstatálom, hogy a március 2-iki beszédért a sajtópert még nem indították meg. (Rubinek István: De tanuként megidéztetett! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, önnek nem érdeke az, hogy ország-világ előtt bizonyítsa, hogy rossz jogász és rossz fiskális. (Zaj. — Rubinek István: Ezt ugyan maga el nem érheti! — Nánássy Andor: Nem ajánlanám, hogy a kezébe kerüljön! — Graeffl Jenő: Majd megtudja, ha beperli!) Itt két dologról van szó. Pallavicini megidéztetése alkalmával beszélhet a bűnügyről, tanúságot tehet arról, hogy kik milyen mértékben részesek a frankhamisításban. Más a kormány ellen intézett vád. Azt máshol és más formában kell elintézni. Rubinek István képviselőtársam úgyis mint jogász nagyon jól tudja, hogy a birói kognició szabad kezet ad a biróuak, és a bírónak — pláne, ha az a biró titkos társaság tagja — módja van arra, hogy a kormányra nézve kellemetlenül valló tanút ne hallgassa ki. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Ne méltóztassék a biróságlot gyanúsítani. (Rubinek István: Maga sem hiszi, amit mond!) A képviselő urat most másodiziben utasítom rendre. Ha még egy sértést elkövet, kénytelen leszek a szót megvonni. Propper Sándor: Konkrét esetet mondtam el, nem általánosságban beszéltem. Eddig az volt a gyakorlat, hogy konkrét esetet lehet felhozni, ez nem ütközik bele a házszabályokba. Nem tartom különösen célszerűnek, hogy ebben a pillanatban, ilyen politikai atmoszféra mellett szűkítsék a gyakorlatot. Elnök: A képviselő urnák nincs joga az elnökkel vitatkozni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tesséik beszédét folytatni. Propper Sándor: Folytatom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Várnai Dániel: Az elnöknek kötelességle objektívnek lenni!) Elnök: Várnai képviselő urat felszólítom, nyilatkozzék, hogyan értette kijelentését. (Várnai Dániel: Ugy értettem, hogy ... — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Tessék felállani! — Várnai Dániel: . . . nsem látom a legmesszebbmenő objektivitást a szó megvonására való hivatkozásnál! — Zaj.) A képviselő urat rendreutasítom. (Szabó József: Minden munkásemiber feláll, ha beszél a szakszervezeti gyűlésen! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Már rendreutasitottam a képviselő urat. Méltóztassék folytatni beszéldét. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Amidőn egy kormányzatról ilyen vádak hangzanak^ el, igénytelen felfogásom szerint az a kormány legalább is a vádak tisztázásáig! helyén nem maradhat. (Rubinek István: Nem annyira igénytelen, mint szerénytelen!) Öntől soha sem
