Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

A nemzetgyűlés 533. ütése 1926. hogy kaptam volna egy ilyen megbízást, de annak teljesítésére nem vállalkoztam. De t. Nemzetgyűlés és t. képviselő ur, ez az állitás sem felel meg a valóságnak. Egyáltalában senkitől semmiféle ilyen megbízást nem kaptam, senkinek ilyen ajánlatot nem tettem és az 500 szokolosok ügyébe egyáltalában nem voltam beavatva, csak utólag hallottam róla. Ami a másik állítást illeti, ennek homlokegyen&st az ellenkezője igaz. Elvégre én akkor a Felvidékről menekült magánember voltam, aki nemrég jött el a Felvidékről, világos tehát, hogy egyes urak feltételezhették bennem az elkeseredést. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Széchenyi Viktor: Móric hallgass! — Rothenstein Mór: Maga hallgasson! Épen olyan joggal beszélek, mint maga!) Elnök: Széchenyi Viktor képviselő urat és Rothenstein Mór képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani, amennyiben egyiküknek sincs joguk közbeszólásokát tenni és egymással szemben nem egészen parlamentáris kifejezéseket használni! (Rothenstein Mór: Én nem sértettem meg senkit!) Csendet kérek! A képviselő urnák nincs joga közbeszólni! (Rothenstein Mór: De neki se!) Ezért a képviselő urat rendreutasítom! (Rothenstein Mór: De gorombáskodni szabad!) Csendet kérek! Rakovszky Iván belügy minister Amint az előbb mondapi bátor [voltam, annak idején, mint a Felvidékről idemenekült magánembert, természetszerűleg különböző urak, akik akkor még elkeseredett és túlzott formában folyó irredentát végeztek, félkerestek különböző eszmékkel. Ennek során megesett az is, hogy egy ur, akit egyáltalában nincs okom megnevezni, mert hiszen terveiből soha sem lett semmi, engem felszólított arra, hogy egy hasonló ügyben résztvegyek. (Mozgás a baloldalon.) Mihelyt láttam, hogy az ügy komolyra fordul, őt elutasítottam és a nekem szánt szerepet nem telj esitettem. Akkor tehát, amikor még nem is voltam abban a fokozottan felelős helyzetben, mint amilyenben ma vagyok, vagy amelyben általában a ministerek vannak, sőt még a képviselői fokozott felelősség sem terhelt, elkerültem azt, hogy egy különben soha megvalósulásra nem került tervben a nekem szánt szerepet teljesitsem. A másik kérdés, amellyel foglalkozni akarok, az igen t. képviselő ur által emiitett eltussolási terv, melynek kiinduló pontját abban keresi, hogy én annak idején Nádosyt és Windischgraetzet azért rendeltem volna lakásomra, hogy megbeszéljem velük, milyen cselekedetekkel lehetne ezt a bizonyos frankügyet eltussolni. Megmondtam számtalanszor és állni fogom mindig, hogy Nádosyt és Windischgraetzet nem azért rendeltem lakásomra, hogy velük eltussolási terveket beszéljek meg, hanem azért, mert ezzel a kérdéssel tisztában akartam lenni, mert tájékozódni akartam arról, hogy mi történt. Minden állítással ellentétben a leghatározottabban kijelentem, hogy igenis én a frankhamisítási ügyről csak annak kipattanása után értesültem s ezért szükségesnek láttam, hogy tájékozódjam bizonyos részletek ^ iránt. Igaz, hogy ennek a beszélgetésnek során hallottam Bónis Arkangyal nevét és szereztem azt az impressziót, hogy ő esetleg egy^ kibontakozási vagy eltussolási terv középpontjába kerülhetne. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Ennek következménye az volt, hogy amikor a követkiező napokban Bónis Arkangyal számtalanszor jelentkezett nálam kihallgatásra, és kérte a legkülönbözőbb kerülő utakon a kihallgatást, a legkerekebben megtagadtam, NAPLÓ. XLI. évi április hó 20-án, kedden. 203 hogy vele szóbaálljak, hogy ezzel is jelezzem azt, hogy nem vagyok hajlandó ilyen tervek megbeszélésébe belemenni. (Nagy Vince: A frankbizottság előtt is el kellett volna mondán ezt! — Rupert Rezső: Miért kibontakozásról beszél?) Azért nem mondtam ott el, mert teljesen lényegtelen körülmény, hogy. a kormánytól távol ilyen tervek felmerültek és a lényeges csak az, hogy a kormány ezekbe a tervekbe nem ment bele és ezeket nem hagyta megvalósítani. (Rupert Rezső: Miért csak január 3-án tartóztatták le őket?) Egyáltalában nem felel rneg a valóságnak az sem, hogy Nádosy tőlem ilyen tervekre pénzt kért volna és én ilyen pénzt kilátásba helyeztem volna. Ez megint lehetett valami biztatásféle más emberek részére, ellenben a valóság az, hogy Nádosy tőlem nem kórt pénzt és nem helyeztem neki pénzt kilátásba. Az igen t. képviselő ur felemlítette Hetényi főkapitányhelyettes nevét is, aki állítólag Bónissal tárgyalt volna. Nekem is annak idején bizalmasan tudomásomra jutott, hogy Bónis Arkangyal Hetényi főkapitányhelyettest megkörnyékezte ilyen szempontból és én erre Marinovich főkapitány urnák,, mihelyt ezt megtudtam, kiadtam az utasítást, hogy

# figyelmeztesse Hetényit, aki valószínűleg jóhiszeműen és Nádosy kérésére juthatott a dologba, (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) hogy semmiféle ilyen tárgyalásba ne menjen bele, mert a törvény szerint fogunk eljárni. (Horváth Zoltán: Ez is egy ilyen kibontakozási fázis?) A képviselő ur maga igazol engem a legjobban. (Ulain Ferenc: A maga kreatúrája, tisztelt belügyminis ter ur! — Pakots József: Kínos hallgatás! — Nagy Vince: Ezek kormányférfiak ? Strohmannokat keresnek ! — A III. számú karzatról valaki vavir csomagot dob le, amely a baloldal első padsoránál hull a földre, — Nagy zaj és nyugtalanság a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Figyelmeztetem a 3-as számú karzatot, hogy méltóztassék csendben maradni, mert különben kénytelen leszek a karzatokat kiüríttetni. (Nagy zaj és felkiáltások: Valamit ledobtak!) Méltóztassék folytatni! (Folytonos nagy zaj.) Méltóztassék nyugalmukat megőrizni képviselő urak, nem történt semmi, az illetőt lefogták. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Rakovszky Iván belügyminister: A képviselő ur maga igazol engem legjobban, amidőn kijelenti, hogy Marinovich főkapitány ... (Folytonos nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Helyre! Helyre!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyminister:... komolyari fogta fel a dolgot, és ezért nem volt mód arra, hogy ezek a háttérben kigondolt eltussolási tervek érvényesüljenek. T. Nemzetgyűlés és t. képviselő ur, Marinovich főkapitány tőlem kapta utasításait, azokat helyesen és kötelességszerűen, lelkiismeretesen teljesítette és ezért valóban nem volt lehetséges az, hogy az ő akarata és az én akaratom ellenére a nyomozást mások befolyásolják vagy megakadályozzák.; (Rupert Rezső: Hetényi kapható lett volna rá!) A képviselő ur egész felszólalását jellemzi az a kijelentése, amidőn azt mondja, hogy az ő következtetéseire vannak tanuk. (Rupert Rezső: Ezt mindenki értette! — Zaj.) Lehetnek ezek a következtetések pletykák, szóbeszédek^, esetleg az ügy érdemében egyik-másik tényező részéről tudatos félrevezetés. (Zaj.) Kérem a 31