Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

202 'A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. akkor lett kioktatva. Kovács Gáspár letartóztatása előtt Windischgraetz Hetényivel együtt volt (Erdélyi Aladár: Vacsorán! — B. Podmaniezky Endre: Turóscsuszát enni? — Zaj.) Páter Bonis Pasaréti-uti lakásán és ott megbeszélték az eltussolás módjait, lehetőségeit, amelyek sokfélék voltak. (Horváth Zoltán: Valóságos Sodorna! — Nagy zaj.) Különben tudtommal, amikor Páter Bónist Rábával szembesitették, errenézve e kérdésben teljesen megegyezett a vallomásuk. Nádosy volt az, aki Páter Bónist felszólította arra, hogy ezt a tussolást vezesse. Bónist biztosították arról, hogy az erre szükséges eszközöket a belügyminister úrtól megkapja. (Rakovszky Iván belügyminister: Ki rendelte feli — Györki Imre: Valószinüleg ön! — Rakovszky Iván belügyminister: Ennem! — Györki Imre: Biztosan az 50 szokolosok árából akarták előteremteni a szükséges pénzt! — Nagy zaj.) Elnök: Györki képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani s kérem, méltóztassék a sértő közbeszólásoktól tartózkodni! (Rothenstein Mór: Mondjon le a belügyminister ur! —Esztergályos János: Ne mondjon le, méltó önökhöz! — Nagy zaj.) Őrgr. Pallavicini György: Az eltussolás egyébként amúgy sem sikerült volna és még ebben a korai stádiumában sem volt azért keresztülvihető, mert Marinovich főkapitány komolyan fogta fel hivatását és ezt lehetetlenné tette. (Rakovszky Iván belügyminister: Biztosithatom, hogy én is!) Én ezeket a tényállításokat is hajlandó vagyok és fogom is bizonyítani a per keretében különböző tanukkal. Azt hiszem, mindezekből minden objektive gondolkozó ember előtt teljesen világos. (Egy hang jobbfelöl); Csak egy kicsit foghagymaszagul — Nagy Vince: Inkább frankszagu!) hogy az a vád, amelyet a kormány ellen emeltem, helytálló. Ezek után elvárom a kormánytól, miután még nem késett le róla, hogy ellenem a rágalmazási pert megindítsa, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Jól tudom, hogy azok a vádak, amelyeket hangoztattam., súlyosak. Tudom, hogy bizonyos fokig nagyon is népszerűtlen az, amit teszek. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Népszerűtlen azért, mert a mi hibánkból nem kellő időben világosítottuk fel a közvéleményt ebben a kérdésben, mert meg voltunk győződve arról, hogy a kormány amúgy is le fogja vonni a konzekvenciákat és eltávozik, hiszen akkor sokkal kevesebb baja lett volna az országnak is. Ennek következtében olyan színben tűnünk fel mi, akik az igazságot keressük, mint akik nemzetietlen munkát végzünk. Ennek az ódiumát viselnünk kell, de tudom, hogy ez csak átmenetileg lesz igy, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) mert végül is az igazság ki fog derülni (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) és a jövő nekem igazat kell, hogy adjon. Ma pillanatnyilag népszerűtlen ez a feladat, de mégis vállalom. Azt hiszem, senkinek sincs nagyobb kincse, mint egyéni becsülete. Efölött csak egy van a világon... (Nagy zaj. — Nagy Vince: Mégis tűrik a vádakat! — Eckhardt Tibor: Tessék a rágalmazási pert megindítani! ~ Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Horváth Zoltán: Hatalmi szóval, szavazással ezt elintézni nem lehet! — Nagy Vince: Nyul-utcai társaság! — Kiss Menyhért: Állítsák a bíróság elé! — Eckhardt Tibor: A műikor is mondottam, hogy állítsák a bíróság elé! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Horváth Zoltán: A belügyminister ur beosüetét a saját pártja fogja megszavazni! — Kiss Menyhért: Űj morál! — Nagy zaj. — Br. Podmaniczky Endre: Nagyon is Móric-ügy ez! — Eckhardt Tibor: Ez nem Móric-ügy! Tessék a bíróság elé állítani, akkor majd lehet beszélni arról, hogy rágalmazott! — Nagy zaj.) Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Ehhez nincs bátorsága! — Gr. Hoyos Miksa közbeszól.) Hoyos képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni! (Horváth Zoltán: Tessék már lemondani! Szabadítsák meg maguktól az országot! — Eckhardt Tibor: O és a protektora is álljon oda a bíróság elé! — Nagy Vince: Le kell tartóztatni a vádlót! — Eckhardt Tibor: Mindenféle immoralitást nem lehet büntetlenül tűrni, tessék a bíróság elé menni!) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Tessék csendben maradni! Örgr. Pallavicini György: Az egyéni becsületnél csak egy nagyobb kincs van és ez az ország becsülete. (Ugy van- a bal- és a jobboldalon.) Hogyan képzelnék azt el, hogy én, aki a magam egyéni becsületét is magasra tartom, de az ország becsületét -minden esetre még nagyobb kincsnek tartom, kockáztatnám mindakettőt, ha nem volnék teljesen meggyőződve arról, hogy amit mondok, az igaz. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen kérem a t. Nemzetgyűlés tisztelt tagjait, hogy ne tegyék ezt fel egy képviselőtársukról se. Volna azonban még egy kérésem az igein t. többségi párthoz. Valószinünek tartom, hogy vanak a többségi pártnak olyan tagjai is, talán nagyrészük olyan, akiktől engem elválasztanak olyan kérdések, amelyek minden áthidalást lehetetlenné tesznek. Lehetséges, én nem tudom. De ha ugy is volna, lehetetlennek tartom, hogy amikor engem is az ország sorsa iránti legsúlyosabb aggályok vezetnek, ezeket a kérdéseket ne mérlegelje a t. többségi párt és a túloldal is; lehetetlen, hogy ne mérlegelje, hogy ha csak egy ezredrésze is igaz annak, amit állítok, hogy lehetséges-e, érdemes-e és hazafias-e az ország becsületét odakötni a kormány létéhez és kockára tenni, (Ugy van! a bal- és a szelsőbaloldalon.) és nem volna szükséges végre egy utat találni, hogy az ország jövőjének újból való felépítéséhez,, a mai lehetetlen állapotok megszüntetéséhez összefogjon mindenki. Csakis ez és ez az egyetlen cél, amely engem vezetett. Ezt akartam elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kíván szólani! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon; Lemondani! Mondjon le! — Zaj. — Elnök csenget) Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. képviselő ur felszólalásának két részére tartom kötelességemnek azonnal válaszolni. Az egyik a képviselő urnák az az állítása, hogy én annakidején, még nem mint minister, hanem mint^ magánember, se nem mint képviselő mert képviselő sem voltam abban az időben megbízást nyertem volna arra nézve, hogy az 500 szók olcsókat a Felvidékre kicsempésszem és hogy erre azt válaszoltam volna, hogy erre nem vállalkozom, ellenben azt javasoltam, vagy ajánlottam volna valakinek, hogy egyéb bankjegyeket hamisitsanak. (Nagy Vince: Kisebb címleteket!) A^z első vád már magában is nevetséges, mert hiszen a képviselő ur maga is azt mondja,