Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

198 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. hogy megmondjam, miért tulajdonitok ennek ebben az ügyben ilyen fontosságot. A kormánynak ezt az ankétezését a titkos társaságok közül egészen nevetségesnek tartom, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Humbug! Rakovszky feloszlatj a a titkos társaságokat: ez a humor 'birodalmaiba tartozik! A tükör elé áll és ő mágia is kacag ezen! — Horváth Zoltán: Félrevezetési szaktanfolyam!) mert egészen világos, hogy itt titkos társaságokat feloszlatni nem lehet. Nagyon jól látjuk azt a szabadkőmivességnél, amelyet szintén nem lehet feloszlatni. Lehet, ugy-e (Horváth Zoltán: A házát elkonfiskálni!) intézkedéseket tenni, törvényeket is hozni erre nézve, de egy titkos társaságot, ha titkos, feloszlatni nem lehet. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez tehát ankétekkel, törvényekkel el nem intézhető. Másrészt óriási képmutatás a ministerelnök ur részéről erről egyáltalában beszélni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen gróf Bethlen István, amióta ezek a titkos társaságok léteznek!, nemcsak ismeri őket, hanem tagjuk is volt. (Élénk derültség és mozgás a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől. — Meskó Zoltán: Kis sláger volt! — Nagy Vince.« Komédia, szemfényvesztés, cirkusz! önmagát fel fogja oszlatni. — Györki Imre: Porhintés az ország szemlébe! — Pikler Emil: Etelközi szövetség! — Nagy zaj.) Ezeknek a titkos társaságoknak nagyrésze, t. Nemzetgyűlés, a forradalom után a legjobb szándékkal és ideális célkitűzéssel alakíttatott meg. (Hajós Kálmán: Majdinem mindenki benne volt! — Propper Sándor: Szép kis beismerés! — Hajós Kálmán: Én nem voltam benne!) Meg vagyok róla győződve, hogy azokat, akik megalapították, tisztán nemzeti és hazafias célok vezették. Nagyon szomorú, hogy ezektől a célkitűzésektől eltértek és hogy később, a mai időkben, amennyiben azokban a szervezetekben állanának még fenn, amelyekben 1920-ban állottak fenn, már nem ezeknek a nemzeti céloknak szolgálatában állanak, hanem tisztára csak a kormány hatalmi céljainak alátámasztására szolgálnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Mert csodálatos dolog, hogyha a frankügyben szereplőket; nézzük, akkor ugy vádlottak, mint ministerek, mint a legtöbb funkcionárius, aki benne szerepelt, tagja ezeknek a titkos szervezeteknek. Tagja a titkos szervezeteknek Nádosy, Baross Gábor, Szörtsey, tagja Bethlen István ministerelnök, (Derültség a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Rakovszky Iván. belügy minister, (Derültség a bal- és a szélsőbaloídalon. — Rak'ovszky Iván belügyminister: Nagy tévedés! — Saly Endre: Saját magát feloszlatja! Itt mer még ülni a székben! Horváth Zoltán: Micsoda világcsalás! — Nagy Vince: Nem is volt tagja? — Egy hang a középen: A képviselő ur nem tagjai) tagja a nyomozást vezető főügyész, Sztraehe (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Meskó Zoltán: És a felszólaló Pallavicini!) és Töreky Géza is, aki az egész ügyet el fogja bírálni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Nem szélhámoskodás ez? — Pikler Emil: Már értjük az Ítéleteket! — Pakots József: Hol a bírói függetlenség? — Györki Imre: Most már látszik, hogy Szabó Dezső ellen miért nem mertek sajtópert indítani! — Zaj jobbfelől.) Igen t. Nemzetgyűlés! Ha az ember ezt látja, akkor nehéz logikai összefüggést az egész kérdésben meg nem állapítani. (Egy hang a középen: A képviselő ur is tagja?) Az igen t. képviselő ur kérdést intézett hozzám, vájjon én is tagja vagyok-e ilyen szervezetnek. (Halljuk! jobbfelől.) Kénytelen vagyok tehát erre válaszolni. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy nem vagyok. (Meskó Zoltán: Ma már nem, de volt!) Voltam. (Zaj jobbfelől. — Saly Endre: Ugy látszik, hogy kellemetlen nekik! — Nagy Vince: Itt a kormány felelősségéről van szó! — Györki Imre: Ő nem belügyminister! — Horváth Zoltán: Nincs felelős állásban! — Kiss Menyhért: Nem tagadja le, hogy volt!) Igenis, voltam, és kénytelen vagyok megmondani, hogy milyen körülmények között. (Pakots József: De nem a frankhamisitó titkos társaságban volt benne! — Zaj jobbfelől. — Elnök csenget. — Hajós Kálmán közbeszól.) Megnyugtathatom a képviselő ur lelkiismeretét; ha az enyém nyugodt, az övé is meg fog nyugodni azok után, amiket el fogok mondani. (Hajós Kálmán: Kérem, csak azt kérdeztem, tett-e fogadalmat?) Ha benn lettem volna is, akkor is megmondanám, hogy benn voltam! Világos, hogy erről a kérdésről határozottsággal nem tudnék beszélni akkor, ha nem lettem volna benne. Nem szivesen beszélek erről, de az egész ügyet olyan fontosnak tartom, s ha már a ministerelnök ur is azt mondotta múltkori beszédében, hogy »nem tesz szolgálatot az országnak az, aki a titkos társaságok dolgáról nyíltan beszélni nem akar«, én ebbe a hibába nem esem. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) 1920-ban (Halljuk balfelől.) két abszolút korrekt magyar úriember megkért engem arra, hogy nem volna-e kedvem egy bizonyos szervezetbe belépni. Én ettől nagyon sokáig húzódoztam, de ők előadták nekem a célokat, amelyeket ma is aláírok. Előadták, hogy kik vannak nagyrészt ebben, ugy hogy teljesen megnyugodtam céljaikban. De egy-két súlyos aggályom volt; egyrészt az, hogy én minden titkos társaságot ab ovo perhorreszkálok és Magyarországon impraktikusnak, a magyar természetnél fogva kivihetetlennek is tartok; a másik, de sokkal súlyosabb aggályom az volt, hogy azok közé az ósdi emberek közé tartozom, akiknek csak egy érvényes esküjük van, ha tehát más esküt is kénytelen vagyok tenni, ez nem ellenkezhetik azzal az esküvel, amelyet valamikor tett az ember. Ez az én felfogásom. Én annakidején egyrészt tiszti esküt tettem, másrészt kamarási esküt, azok kizárják a titkos társaságokat. Egyik a másiknak nem mondott ellen, sőt ugyanarra szólott a két eskü. Azért mondom, hogy lehet két esküt tenni, csak kongruens legyen a két eskü. Biztosítékra volt tehát r szükségem, és ezt a biztosítékot a két ur révén megkaptam, és amint azóta megtudtam, megkapták mások is. A kormányzó ur, mint a király helyettese, kijelentette, hogy ez az eskü a tiszti esküvel nem ellenkezik. Ezután léptünk be társaimmal többen, akik azóta szintén kiléptek, de mikor mindinkább azt láttam, hogy ezen társaságok működése nem jóhiszemű, hanem rosszhiszemű, ellenkezik a tiszti esküvel, és Budaörsnél azzal egyenes ellentétbe került, akkor én is, mások is, a titkos társaságból kiléptünk. Ez a kérdés rövid fogdalatja. Azt hiszem, láthatja most már az igen t. képviselő ur, hogy az én lelkiismeretem mindenesetre nyugodt lehet. (Zaj jobbfelől. — Halász Móric: Eddig rendben van, gyerünk tovább !) A titkos társaság-okat, amint mondottam, nézetem szerint feloszlatni nem lehet. Itt csak egy kérdésről van szó, arról, hogy olyan kor-