Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-525

il A nemzetgyűlés 525. ülése 1926. évi március hó 24-én, szerdám.. mé.i/i Lászlónak, ezt nem egyszerű diszkusszió alakjában kellett volna fejtegetnie, hanem határozott vádat kellett volna emelnie Horváth Boldizsár ellen, amely esetben a Házra az a feladat és kötelesség várt volna, hogy ezt a vádinditványt tárgyalja. Azt kifogásolta Deák Ferencz, hogy ez a kijelentés ilyen egyszerű diszkusszió alakjában történt, és elfogadni azt az álláspontot, hogy ezért a nyilatkozatért, amennyiben az sértő volt, az illető képviselőt csak a Ház maga vonhatja felelőségre és a Gajzágó féle javaslattal szemben — minthogy az eset egészen tiszta volt, és minthogy ugy sem lehetett másról szó, mint arról, hogy a Ház a felelősséget megállapitsa és a Ház nyilatkozatot tegyen, megrovást alkalmazzon a kifejezésekért — ő maga tett inditványt, ez pedig ugy szólott, hogy Irányi Dániel kifejezéseit a Ház rosszalja. Nem Irányi Dánielt rótta meg tehát, az akkori parlamenti nyelvből ez hiányzott, mert magát a személyt, aki igy cselekedett, őrizkedtek, óvakodtak felelősségre vonni azért, hogy ő mint képviselő nyilatkozott, hanem mert szerencsétlen kifejezést használt, a kifejezéseit rosszalták. Amikor tehát arról volt szó, — mint ahogy most van szó arról, — hogy egy képviselő nyilatkozatával szemben esetleg mi az orvoslás, ime, a magyar országgyűlés az óriások idejében igy tárgyalta le ezt az esetet, de esze ágában sem volt az, hogy Irányi Dánielt egyszerűen a biróság elé idéztessék tanúnak, hogy vallomást tegyen, vájjon mit tud arról, hogy Horvát Boldizsár Böszörményi Lászlót meggyilkoltatta. Nem is jutott senkinek eszébe az a perverz, az a bizarr, az a beteg gondolat, hogy azt a nyilatkozatot még tovább űzzék fűzzék, és annak boncolásához külső tényezőket is valamiképen hozzáengedjenek. Most itt az történik, hogy Pallavicini György őrgróf tett egy nyilatkozatot, amely szerint neki biztos tudomása van arról, hogv a kormány a frankhamisításról már hónapokkal előbb tudott, és biztos tudomása van arról is, hogy a kormány a frankhamlsitókat és az egész ügyet leplezte és erre nézve hajlandó is bizonyítékait előterjeszteni. Ekkor gróf Bethlen István megengedhetőnek tartotta azt, amire egy sokkal hatalmasabb valaki még Deák Ferenc sem mert gondolni, pedig a maga korának erkölcsiekben is szuverénje, erkölcsiekben is diktátora volt. Nem volt egy kétes egyéniség, akinek kapcsolata lett volna valamilyen büntetendő cselekményhez. (Mozgás a jobboldalon.) Még Deák Ferenc sem vette magának azt a bátorságot, hogy egy képviselővel szemben megengedhetőnek tartotta volna, hogy annak nyilatkozatáról bárhol künn procedálni lehessen. A ministerelnök pedig, amikor a képviselő ur nyilatkozata elhangzott, egyenesen megfenyegette. (Olvassa) : »Felszólítom, hogy a képviselő ur azonnal jelentkezzék az ügyészségnél, hogy bizonyítékait előterjessze. (Gr. Hoyos Miksa : Helyesen járt el !) Ha pedig önként nem fog jelentkezni, a kormány kötelességének tartja intézkedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen.« A t. képviselő urnák nincs joga a mentelmi jog kérdésében rendelkezni, vagy intézkedni, Sokkal különb hazafiak, különb emberek voltak azok, akik a mentelmi jogra vonatkozó felfogásukat megörökítve, megjelölték annak irányát, hogy a mentelmi jog kérdésében miféle jogszabályok érvényesek és mik a tisztesség szabályai. (Gr. Hoyos Miksa : Azt ön nem fogja megszabni l) Hogy ön Deák Ferenccel és a többi nagyokkal szemben ellenkező álláspontra helyezkedik, amikor a ministerelnökéről van szó, ez nem számit, soha- { sem számit, ez csak szánalmas kísérlet. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebben a ministerelnöki nyilatkozatban egyenesen fenyegetés van, a presszió alkalmazásának kilátásba helyezése van és mert ezt a pressziót a képviselőnek olyan ténye ellen irányítja, amely tény ért őt abszolút feleletmentesség illeti, igenis, ebben súlyos és otromba kényszer a magyar történelmet és a nemzetgyűlést is sértő kijelentés van, amely mellett annak a képviselőháznak, amely önmagára ad, amely a maga becsületét félti, elhaladni nem lehet. Ha elhalad mellette, akkor azok, akik ezt cselekszik, a maguk becsületét tépik ronggyá. *Ez a ministerelnöki nyilatkozat ellentétben van az 1867: XVIII. alapvető határozattal, hogy a képviselőt a képviselőházban mondottakért semmiféle külső nyomásnak, még erkölcsi nyomásna k sem szabad kitenni. De ez nem volt elég, hanem most, miután a ministerelnök ur olyan nagyon tagadta azt, hogy itt milyen titkos társaságok vannak, és hogy ő azokban a titkos társaságokban tényező, egyszerre, vigyázatianul, egy óvatlan mozdulatával felrántja az ő mechanizmusáról a leplet és bebizonyítja előttünk, hogy van ilyen titkos, ellenforradalmi mechanizmus. Mert mi történik! Mikor bejelenti, hogy meg fogja a képviselőt idéztetni egy itteni nyilatkozatáért, az ő ellenforradalmi apparátusa tényleg kezd megmozdulni és a hatóságok — még birói személyek is — odaadják magukat arra, hogy egy képviselő ellen eljárjanak és külső nyomást irányítsanak egy képviselő ellen az ő nyilatkozatáért. Itt van a rendőrség és az ügyészség, ezeknek sokféle intézkedése, és — ami a legszomorúbb — itt van a vizsgálóbíró intézkedése is, itt van a vádtanács intézkedése is. Ezek mind a hétrendbelileg Pallavicini György ellen sorakoznak fel, ellene támadnak és őt végeredményben kényszerítő eszközökkel akarjak maguk elé idézni azért, hogy számonkérjék tőle a parlamentben tett nyilatkozatát, hogy nyilatkozata tartalmának bővebb kifejtésére rászorítsák. (Kuna P. András : Szegény !) Ez ellenkezik a fair play-yel, a tisztesség minimumával, és ellenkezik a méltóság szempontjával is, amelyet a ministerelnöK urnák figyelembe kellene vennie, ha nem a maga érdekében, akkor az ország érdekében. Ez akkor történik, amikor őrgróf Pallavicini különben is könnyitette a kormány helyzetét és nem utalta arra, hogy az ő március 2-iki nyilatkozatán kérődzenek, hogy azt akarják felhasználni, mert hiszen március 3-án reggel már korán a lapokban megjelent a nyilatkozata, melyben szórói-szóra megismétli a parlamentben tett nyilatkozatát. Most tehát már lett volna matéria, lett volna konc, amelybe belekapaszkodjanak a kopók, de nekik az kellett, hogy a mentelmi jog csúffá tétessék, hogy a nemzetgyűlésen megint rúgjanak egyet, hogy a gazdájuk, főnökük, a mechanizmus főnökének parancsát, kéjes kedvtelését keresztülvigyék. Ráfeküdtek a március 2-án a parlamentben tett nyilatkozatra. Ez törvénytelen cselekedet, még akkor is, ha ehhez az alantas hatóságok felsőbb utasitásra járultak hozzá. Megsértették a képviselő ur mentelmi jogát. De nemcsak azt sértették meg, hanem megsértették törvényhozás szabadságát. Tessék elgondolni, hogy mi lehetséges ilyen körülmények között. Ide jövünk mi képviselők, sokszor tudott tényekkel. Mindenki tudja, a verebek csiripelik a sok visszaélést, gaztettet, amelyet itt esetleg szóvá teszünk. Csak épen perrendi bizonyítékok nincsenek, mert a perrendi bizonyítékok azoknak kezében vannak titkos zárak alatt vagy a hivatali titoktartás oltalma alatt, kik ellen épen bizonyítani kell, akik a vádlottak. Ide jövünk talán legközelebb a pénzügyminister ur ellen az engedélyezett vámhitelek miatt,