Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
A nemzetgyülé S 525. ülése 1926. évi március hó 24-én, szerdán. II egy közbeszólásra Urbanies Kálmán képviselő ur a^ túlsó oldalról azt kiáltotta felém, hogy a tussolásban szakértő vagyok, mert a Tisza-gyilkosságot én tussoltam el. Erre a vakmerő állitásra nyomban megadtam a kellő választ és ezt a tényállást hazugságnak és rágalomnak jelentettem ki. De méltóztassék megengedni, hogy pár pillanatra igénybevegyem a t. Ház türelmét személyes megtámadtatás címén, mert e közbeszólásban adott válaszommal még nem lehet az ügy elintézve. A téoyek tisztázása céljából kötelességem elmondani, hogy 1918 december 13-án vagy 14-én lettem belügyminister, amikor már a Tiszagyilkosság nyomozása eredménytelenül befejeződött és én elém, mint belügyminister elé semmiféle jelentést ebben az ügyben már nem terjesztettek. Én erről semmiféle intézkedést sem szóban, sem Írásban, sem a belügyministeriumban, sem a rendőrségen ki nem adtam ; ha tehát semmifélét nem adtam ki, ugy eltussolót sem. De erről a helyről, a nemzetgyűlésből hívom fel a belügyministeriumnak és az egész államrendőrségnek tisztikarát, ugy a mostani, mint az azóta nyugalomba ment tisztviselőket, jelentkezzék a nagy nyilvánosság előtt bárki a belügyin inisterium vagy államrendőrség tisztviselői, alkalmazottai közül, aki azt mondhatná, hogy én akár szóbeli, akár Írásbeli, akár közvetett, akár közvetlen utasitást vagy rendelkezést adtam volna ki a Tiszaügyben annak 4 eltussolására. Amikor tehát megállapítom, hogy aki ilyesmit mond, rágalmaz, akkor én ezzel a felhívással ennek az ügynek a tárgyi részét elintéztem. De kénytelen vagyok a személyi részhez is hozzányúlni. T. i. ha nézem azt, hogy ha valaki erkölcsbiróként ilyen alaptalanul lép fel velem szemben, ki lehet az, és amikor itt Urbanies Kálmán képviselő úrról van szó, igenis meg kell mondanom, hogy az elmúlt napokban egy nagy társaság előtt egy ismert báró kijelentette, hogy Urbanies képviselő ur egy kártyaklubban ő vele szemben nagyobb kártyaadósságban maradt (Zaj jobbfelől.) — hadd mondjam meg csak Î — és amikor felszólitották ennek kifizetésére, azzal intézte el, hogy kilépett a klubból. Az ilyen urak ne álljanak fel erkölcsbirákként, különösen akkor amikor rágalmaznak és alap nélkül vádolnak. (Ugy van ! a szelsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Miért nem fizeti meg az adósságát ! — Szeder Ferenc : Kaszinói erkölcs ! Ezek az úriemberek ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szeder Ferenc képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom ! Szólásra következik Rupert Rezső képviselő ur. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Halász Móric képviselő ur a Pallavicini-esettel kapcsolatban egy precedensre hivatkozott. Felemiitette precedens gyanánt az 1887. évbeli Svastics-esetet, amikor a mentelmi bizottság, az ő állítása szerint, azt az álláspontot foglalta el, hogy a hatóság a Svastics-esetben akkor sem követett volna el mentelmi jogi sérelmet, hogy ha Svasticsot mint tanút elővezettette volna, mert abban az időben a Ház szünetelt. (Vázsonyi Vilmos : Hogy lehet ilyet mondani ? — Farkas István : Ezt az egységes Móric mondta !) A képviselő ur súlyos tévedésben van, mert a Svastics-eset a Pallavicini-esettel össze nem hasonlítható. Én most nem foglalkozom azzal, hogy az a precedens, amelyre hivatkozott helytelen és hogy az régen mnghaladott álláspont, ezzel nem foglalkozom, erre majd lesz idő egy más eset kapcsán, csak azzal foglalkozom, hogy ő applikálni akart valamely precedenst olyan esetre, amely esetre az semmiféleképen sem illik rá. A Svastics-esetben arról volt szó, hogy Svastics a Házon kivüli kérdésben, a Házon kivüli incidens kapcsán és a hatóságnak a Házon kivül szerzett tudomása alapján idéztetett meg tanúnak, lett volna tanuként kihallgatandó. Erre nézve az a helyes jogi álláspont, hogy Házon kivüli dolgokra, Házon kivüli incidensekből kifolyólag vagy a Házon kivül szerzett tudomásra vonatkozólag a képviselőt is meg lehet tanuként idézni, csak épen a kényszereszközöket mint szankciókat nem lehet vele szemben kilátásba helyezni. < E tekintetben a t. képviselő ur nem mond semmi ujat, de ami ujat mond, az régen meghaladott álláspont, különösen az 1896 : XXXIII. t-c. meghozatala óta meghaladott álláspont, mert azóta nemcsak a Ház helyezkedik álláspontra, hogy ilyen extraneus esetekben sem lehet kényszereszközök alkalmazásával idézni a képviselőt, hanem ezt a bíróság is sok esetben kimondotta és igen sok esetre az igazságügyministeri instrukciók is ugy szóltak, hogy a képviselőt tanuként lehet ugyan idézni, de csak kényszereszközök kilátásba helyezése nélkül. De a Pallavicini-esetben nem is erről van szó, mert a Svastics-eset, amelyre a képviselő ur hivatkozik, csak inviolabilitási eset. Ott csak arról volt szó, hogy a hatóság a Ház engedélyével vagy engedélye nélkül megidézheti-e Svastics képviselőt tanúnak, yagy pedig szükséges-e az, hogy mielőtt megidézi, vele szemben kényszereszközöket alkalmaz, azt megelőzőleg a mentelmi jog felfüggesztését kell kérnie. Igenis, tudjuk azt, hogy az inviolabilitási esetekben a képviselőt nem illeti feltétlen védelem, hogy az inviolabilitási esetekben, amikor csak arról van szó, hogy megengednek-e ellene valamely eljárást, igenis szó lehet arról, amit a t. képviselőtársam itt emiitett. Itt azonban nem az inviolabilités esete forog fenn, itt nem függ a nemzetgyűléstől az, hogy Pallavicini György megjelenjék-e a biróság előtt, hogy ott tanúvallomást tegyen-e, mert ez tiszta immunitási eset, a tiszta felelőtlenség esete, amely azt jelenti, hogy még a Ház engedelmével sem vonható felelősségre a képviselő, mert olyan fényéről, olyan nyilatkozatáról van szó, amely nyilatkozatát mint képviselő tette itt a nemzetgyűlésen. Ugyanis külömböztetni kell. A magyar mentelmi jog — ami az alsóházat, a képviselőházat illeti, amelynek szabályai reánk is állanak — tulajdonképen kodifikálva nincs, a gyakorlat azonban mindig az volt, hogy ez a mentelmi jog fennáll, még pedig kettős irányban áll fenn. Egy r ik iránj^ban a teljes felelőtlenséget, a mentességet, az immunitást jelenti, vagyis azt, hogy amit a képviselő mint képviselő tesz vagy mond a Házon belüí vagy a Házon kivül, azért senkinek a világon felelősséggel nem tartozik, csak az illető Háznak, amelynek tagja, csak az vonhatja érte felelősségre. A másik irányban a mentelmi jog mint inviolabilitás van szabályozva, ami azt jelenti, hogy olyan esetekben is, amikor valamely hatóság egy képviselőhöz hozzáférhet, nem képviselői minőségében mondottakért vagy cselekedettekért, a hatóságnak akkor sem korlátlan joga ez, hanem előzőleg az illető Háznak engedélyét kell .kérnie ahhoz, hogy az illető képviselő ellen el lehessen járni. így fogták fel ezt már a pozsonyi országgyűlésen is. Amint azt az 1867-iki országgyűlésnek több felszólalásából ismerjük, a pozsonyi országgyűlésen az volt az elv, sőt — amint ők mondották —- az volt a szent jog, a szent elv, hogy arra, amit valamely követ valamely ülésben mondott, annak az ülésnek feloszlatása után többé visszakérni nem lehetett, többé arról a nyilatkozatról 2*
