Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
12 A nemzetgyűlés 525. ülése 1926. szó nem lehetett, tehát még akkor sem, ha valamely olyan cselekményt követett volna is el, vagy olyan kijelentést tett volna is az illető képA r iselő, amelyért a Ház felelősségre vonhatja, ha íeloszlattatott az ülés enélkül, a következő ülésen ezért már őt felelősségre vonni nem lehetett. À mentelmi jognak ilyen felfogása kérdésében az álláspont a mentelmi jog javára később még erősbödött, mert hiszen az 1867 : XII. te. 47. §-a egyszerűen az abszolút felelőtlenséget proklamálja a delegáció tagjai számára, mondván, hogy a bizottságban tett kijelentéseikért soha feleletre nem vonathatnak. Ez a törvény még az illető bizottságnak is megtiltja azt, hogy a képviselőt a bizottságban tett nyilatkozatáért felelősségre vonja. Ezen a nyomon haladt azután a consuetudo parlamenti kifejlődése a 67-es országgyűlésen és a későbbi országgyűléseken is. Ebben a tekintetben a döntő lépést különösen az 1867. évi országgyűlés képviselőháza tette meg, amikor 1867. évi november 18-iki ülésében határozattá emelte a tizes bizottságnak egy javaslatát a hires Böszörményi esetben. Ez az alapvető jogforrás azóta a mentelmi jog kérdésében. Ez az alapvető jogforrás, a képviselőház 1867. november 18-iki ülésében hozott határozat már világosan kifejti, hogy a képviselőt két irányban illeti meg a sérthetetlenség. Egyrészt megilleti őt a valódi immunitás, vagyis az a jog, az a privilégium, hogy amit mint képviselő mond vagy tesz, akár a Házon belül, akár a Házon kivül, azért más által, mint az illető Ház által felelősségre nem vonható. Ugyanez a határozat azután körvonalazza a képviselőnek egy másik privilégiumát, a nem szorosan vett mentelmi jogot, ' hanem csak az invioiabilitast, amely azt jelenti, hogy — amint már emiitettem — amikor a képviselőt nem képviselői minőségében mondottakért vagy tettekért vonják felelősségre, akkor is csak az illető Ház engedelmével lehet a hatóságnak az illető képviselő személyéhez nyúlni. Ez a bizottsági határozat, amely alapforrása a mentelmi jognak és a mentelmi jog praxisának, hangsúlyozza, hogy a képviselőt, az ő törvényhozási szabadságát és egyúttal magának a törvényhozásnak szabadságát és tanácskozásainak szabadságát is kívülről származó minden nyomás ellen biztosítani kell. Ebben találja a bizottság határozata alapindokát annak, miért van szükség immunitásra, vagyis arra, hogy a képviselő felelőtlensége minden külső hatalommal szemben biztosittassék. Itt erről az esetről van szó. Itt Pallavieini György őrgróf mint képviselő, képviselői minőségében, a kötelességének teljesítése közben a Házban mondotta mindazt, amit mondott Bethlen Istvánnal és à kormánnyal kapcsolatban. Eszerint itt a teljes felelősségmentességnek esetéről van szó. Ezzel szemben, noha mindig követte ez a Ház ezt a gyakorlatot — hiszen soha még a legfelfordultabb időben sem volt eset, precedens arra, hogy egy képviselőt az itt mondottakért más, mint a Ház felelősségre vonta volna, hogy külső hatóságnak eszébe jutott volna, hogy a képviselőházban mondottakat felhasználja — most azt látjuk, hogy a képviselő ellen, elvonva őt az egyedüli illetékes bíróságától, a Háztól, kényszerítő rendszabályokat, nyomást akarnak alkalmazni azért a nyilatkozatért, amely nyilatkozatot itt a képviselőházban megtett. Nyomást akarnak alkalmazni, holott az 1867. évi november 18-i határozat a képviselővel szemben minden nyomást, bármilyen kívülről jövő nyomást perhoreszkál, sőt azt mondja, hogy esetleg még inviolabilitási esetekben is — ahol különben megvan annak a lehetősége, hogy valaki a képviselőház engedelmével a hatóság elé kényszeríttessék '. évi március hó 24-én, szerdán. — vigyázni kell arra, fontos szempont az, hogy a képviselő még erkölcsi vagy anyagi nyomásnak se tettessék ki, mert ha csak erkölcsi nyomásról van is szó, abban a pillanatban a zaklatás esete már fenforog. Itt azt akarja vitatni a t. előadó ur, hogy itt nyomásról, korlátozásról nincs szó. Hát nemcsak hogy korlátozásról, nyomásról, kellemetlenkedésről és hajszáról van szó, hanem szó van arról is, hogy Pallavieini György őrgróf immunitási jogát el akarják kobozni, azt a jogát sem akarják elismerni, hogy amit itt mint képviselő tett, azért felelőtlen, legfeljebb a Ház vonhatja őt felelősségre. (Ugy van! balfelöl.) Mert méltóztassék tudomásul venni, itt arról van szó, hogy őt képviselői minőségében mondottakért háborgatják, teszik ki nyomásnak külső hatóságok, Halász Móric: Meg az újságcikkért!) teszik ki erkölcsi kényszernek, sőt mi több, törvényes pressziónak, pénzbüntetés és esetleg fogság szankciójával. Aki erre azt mondja, hogy ez nem kivülről jövő nyomás, nem erőszak és nem zaklatás, aki azt mondja, hogy ebben még csak erkölcsi nyomás sincs, az, azt hiszem, elvesztette ép érzékét, annak sem egészséges erkölcsi érzéke, sem pedig értelmi képessége nincs. (Ugy van! a haloldalon. —- Halász Móric : Aki állit, bizonyítani tartozik! Ez régi dolog!) Hogy mikép fogták fel egy képviselő mentelmi jogát, vagyis felelőtlenségét, erre nézve bátor vagyok klaszszikusabb példákra hivatkozni, mint amilyenre hivatkozott Halász Móric t. képviselőtársam, aki kiböngészett egy esetet Jellinekből. (Halász Móric : Szoktam egyetmást kiböngészni.) Ótt van egy hasonló eset a képviselőháznak 1869 június 24-én tartott üléséből. Az ülésen akkor a birói kinevezésekről, a birói kinevezési rendszerről volt szó. Az ellenzék támadta a kinevezési rendszert. A támadók között volt Irányi Dániel, aki amellett érvelt, hogy nem helyes a birák kinevezése a kormány által, mert az ilyen kinevezett birák lekötelezve érzik magukat a kormánnyal szemben és többé nem függetlenek. Bizonyítani akarván ezt a tételt, igy folytatta beszédét (olvassa) : »Nem akarok hazai példákat felhozni, pedig lehetne. Lehetne különösen nekem, aki azon férfiúnak utóda vagyok egy politikai lap szerkesztésében, aki a kormány által kinevezett birák áldozata lett.« Böszörményi Lászlót értette, azt a Böszörményi Lászlót, akinek nevével van kapcsolatban az az 1867 november 18-iki határozat is, s akit a hatalom bírósága egy évi fogságra itéít el azért, mert Böszörményi László, ez a kiváló lelkű magyar képviselő, közzétette Kossuth Lajosnak 1867 augusztus 20-án kelt levelét, amelyet a váciakhoz intézett és amelyben a crimen az volt, hogy Kossuth Lajos azt vitatta, hogy a Habsburgok uralma és Magyarország függetlensége és önállósága egymással inkompatibilis, össze nem férő. A hatalom hajszát indított ellene és a hatalom bíróságai — ma tudjuk csak megérteni annak az aljasságát, amit cselekedtek — ezért Böszörményi László magyar képviselőt egy évi fogságra vetették. Egészen szomorú véletlen, szinte valami omen is van abban, hogy épen ma van 57-ik éve annak, hogy Böszörményi László fogságában meghalt, — mert március 24-én történt a haláleset. Irányi Dániel ezen a június 24-iki ülésen, amelyről az imént szólni kezdtem, erre a szomorú esetre gondolt vissza, ehhez asszociálta, amit mondott, mert hiszen akkor már pár hónapja halott volt szegény Böszörményi László. Erre a szomorú esetre alludált akkor, amikor a birói kinevezést kárhoztatva, azt mondotta, hogy például hozhatná fel, hogy a kormány által kinevezett birák áldozata lett Böszörményi László is.
