Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az építkezések előmozdítását célzó intézkedésekről szóló 1925. évi XVIII. te. kiegészítésére szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — Az 1H26/27. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Felszólaltak: Temesváry Imre előadó, Hegymegi-Kiss Pál, Kabók Lajos.— A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak: Rakouszky Iván, Bud János, Mayer János, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom! A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. Bemutatom Debrecen város közönségének feliratát az anyagbeszerzési központ felállítása tárgyában. A felirat a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik az építkezések előmozdítását célzó intézkedésekről szóló 1925 : XVIII. t.-c. kiegészítéséről részleteiben is elfogadott törvényjavaslat harmadszori olV clSclScl* Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni! Láng János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Következik a határozathozatal. ^Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadta s az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az 1924. évi IV. te. megalkotásával kezdetét vette Magyarország pénzügyi életének reorganizálása. Ez időponttól kezdődőleg, úgyszólván minden intervallum nélkül, immáron a harmadik rendes állami költségvetést van szerencsém a t. Nemzetgyűlés előtt ismertetni. Felmentve érzem magam az alól a kötelezettség alól, hogy az e költségvetés kapcsán előálló gazdaságpolitikai kérdésekkel bővebNAPLÓ. XLI. ben foglalkozzam, hiszen ezt a kérdést nálamnál sokkal hivatottabb egyén, a mélyen t. pénzügyminis ter ur tegnapelőtt megtartott expozéjában teljes egészében vázolta és megrajzolta azt a képet, amelyet e költségvetésből és az eddig teljesített szanálási munkától a jövőben várhatunk, a magam részéről csak a költségvetés numerikus adataival összefüggő kérdésekkel kívánok, foglalkozni. Az előttünk fekvő költségvetés, amely az 1926/27. évre vonatkozik, nézetem szerint kétféle tekintetben jelent nevezetes fordulópontot szerencsétlen megcsonkított hazánk állampénzügyi életének átalakulásában. Eltekintve attól, hogy ez a költségvetés, miként az előzőleg már letárgyalt és a t. Nemzetgyűlés által elfogadott két költségvetés, szintén deficitmentes és ezen felül még bizonyos összegű felesleggel zárul, jellemzője, hogy ennek kiadásai és bevételei már a szanálási időszak befejezése utáni időre vonatkoznak, tehát mintegy próbakövét jelenti egy jól megalapozott és most már teljes egészében a saját erejére utalt állam pénzügyi életünknek; másik jellemzője pedig az, hogy hosszú évek eltelte után ez az első költségvetés, amely^ olyan időpontban került a nemzetgyűlés plénuma elé, midőn ez még a költségvetési év lejárta előtt teljes egészében letárgyalható és törvényerőre emelhető lesz. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mielőtt az 1926/27. évi költségvetés taglalásába kezdenék, méltóztassék megengedni, hogy rövid visszapillantást vessek a kormánynak a szanálás megkezdése óta az államháztartás egyensúlyba hozatala tekintetében kifejtett "működésére. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki előtt ismeretes az a szomorú valóság, gazdasági és pénzügyi válság, amellyel Magyarország pénzügyé küzdött a szanálás megkezdése előtt. A korona árfolyamának folytonos romlása, a jóvátétel terén mutatkozó bizonytalanság a kormányok minden igyekezetét meddővé tették az állami kiadások és bevételek egyensúlyba hozatala tekintetében. Az 1924. évi IV. te. meghozatala következtében a jóvátétel terén addig mutatkozott bizonytalanság megszűnt, a külföldi kölcsönre támaszkodva pedig sikerrel járt a kormánynak az a célkitűzése, hogy a korona további romlásának elejét vegye, illetőleg*, hogy pénzünket stabilizálja. Kétségtelen siker ez, t, Nemzetgyűlés, 24